Brankica Stanković, a B92 RTV újságírója, az Insajder (Bennfentes) című műsor szerkesztője 2009. december 5. óta huszonnégy órás rendőri őrizetben él. A terepen begyűjtött információk alapján a Belügyminisztérium illetékesei akkor úgy mérték fel, hogy az újságírónő élete veszélyben van. Maga az érintett hosszú ideig kételkedett az értesülések és a hatósági megítélés pontosságában, mindaddig, amíg 2011 elején egy hozzá közel álló személy, egyik legmegbízhatóbb informátora nem közölte vele, hogy Luka Bojović, a zimonyi klán egyik első embere elrendelte meggyilkolását és már meg is vásárolták a távcsöves puskát, amellyel a gyilkosságot végrehajtanák. Az értesülést a Belügyminisztérium rendőrségi igazgatóságának hivatali bejegyzése is megerősítette. A dokumentumban az áll, hogy egy montenegrói „illetékességű” bűnbanda két távcsöves puskát vásárolt azzal a céllal, hogy kioltsák az újságírónő életét.
Ez és sok más is kiderül Stanković múlt héten megjelent Insajder, moja priča (Bennfentes, az én történetem) című könyvéből. Bár az újságírónő azt vallja, a hatóságok szerint továbbra sem beszélhetne a témáról és a fenyegetésekről, három év szinte teljes elzártság után többé nem képes hallgatni.
Az Insajder 2004-től napjainkig számos érzékeny témát dolgozott fel: Zoran Đinđić kormányfő meggyilkolását, illetve a merénylet lehetséges hátterét, a szervezett bűnözés és a politikum szimbiózisát, a kolubarai szénbánya körüli visszásságokat, a patriotizmusra hivatkozva elkövetett észak-koszovói visszaéléseket, a magukat szurkolóknak nevező huligánok uralmát az állam felett. Éppen az utóbbi téma volt az, amivel Stanković „túlzásba vitte”, és sokaknál kihúzta a gyufát.
„Te kurva, lemészárolunk, ne avatkozz a szurkolók ügyébe, holtan végzed. Vigyázz a sötétben, megerőszakolunk, te lotyó; Két-három kés is elfér a hasadban, a Rad szurkolói senkitől sem félnek; Lövöldözés lesz ezekben a napokban. Brankica, a helyedben nem tennénk ki lábunkat az utcára. Őszintén, téged főbe kellene lőni; Nővér, az a játék és azok ellen az emberek ellen indultál, ahol és akiknek az emberélet nem sokat számít. Nem maffiatagokról, politikusokról, vagy korrumpált gazdagokról van itt szó. Sajnáljuk, de fájni fog; Brankica, meghalnál az elveidért? Mert mi igen. Ebben van az erőnk, soha nem állíthatsz meg bennünket.” Ezek és ehhez hasonló kommentárok jelentek meg a különböző közösségi oldalakon, miután a B92 RTV-ben adásba került Stankovićnak a szurkolói csoportokról szóló tényfeltáró sorozata. A válogatott fenyegetések szerzői természetesen nem fedték fel kilétüket, inkább a virtuális világ nyújtotta anonimitás vélt, vagy valós biztonságát választották.
Később kiderült, hogy a legnagyobb fenyegetést nem a huligánok jelentik Stanković életére nézve, hanem egyéb olyan személyek, akiknek korábban a tyúkszemére lépett, és akik úgy vélték: ha a szurkolói táborok hőbörgése és verbális ámokfutása közben öletik meg, akkor ügyesen elterelhetik magukról a gyanút.
Stanković azt mondja: újságíróként és olyan személyként, aki megveti a hazugságot, valamint az igazságtalanságot, csupán a munkáját végezte és végzi mind a mai napig. Nem hallgathatta el a visszaéléseket, amelyek a demokratikus rendszerváltást követően hatalmon lévő politikai csoportosulások, vagy az azokon élősködő üzletemberek számlájára írhatóak. Eddigi munkásságának elemzése után megállapíthatjuk, hogy az Insajder szerkesztője nem tartozik azok közé az újságírók közé, akiket Ljiljana Smajlović, a Szerbiai Újságírók Egyesületének elnöke szájkosaras, az ugatást is elfelejtő firkászoknak nevez. Ugyanakkor azt is érdekes lenne tudni, hogy a szerbiai oknyomozó újságírás vitathatatlanul egyik legkiemelkedőbb művelőjének ki, vagy kik szivárogtatták ki a számtalan visszaélést felfedő információt. Vajon kinek állt érdekében felfedni a minden tekintetben sötét kilencvenes évek után magukat szinte megváltóként feltüntető politikai csoportosulások visszásságait? Megtörténhet, hogy a gyakran csak Brankicának emlegetett újságírónő csupán eszköz a hatalomra, illetve a már felfalt torta nem létező szeletére áhítozó politikum, vagy egyéb csoportosulások kezében. A feltételezés nem alaptalan, tekintettel arra, hogy a mindenkori hatalom, vagy éppen ellenzék, mindig is szívesen használta fel saját céljaira a hetedik hatalmat, amelynek esetében a hatalom kifejezés ma már csupán keserű vicc. Az újságírás aktuális helyzetével kapcsolatban az egyik szakmabeli a következőképpen fogalmazott: „Kelet-Európa számos médiafrontján vesztésre áll az újságírói függetlenség, dúl a talpnyalás. A legtöbb esetben a sajtó szabadsága egzisztenciális kérdéssé vált. A gerincek ilyenkor meghajlanak. Mi meg azok előtt hajolunk meg, akik ezt a nyomást kibírják. Övék a jövő.”
Brankica Stanković 1975 októberében született Belgrádban. Középiskolai tanulmányait követően először színészetet tanult egy magánegyetemen, két év után azonban végleg megfogalmazódott benne az elhatározás, hogy az újságírásban képzeli el jövőjét. Több hazai és külföldi képzésen is részt vett. 1996-ban a Studio B munkatársává vált, majd egy év után átigazolt a B92 RTV-hez. Számos újságíródíjat tudhat magáénak, a Jug Grizelj oknyomozó újságírói díjat kétszer is elnyerte.
