A szerbiai atlétika legnagyobb sikerének, Ivana Španović idei moszkvai bronzérméig, a 4×400-as váltó negyedik helye számított az 1991-es oszakai vb-n. A szerb négyes három percen belüli nagy országos csúccsal lett negyedik, és abban az időben a legjobb fehér váltónak számított. A futam befejeztével óriási volt az öröm, amelyet azonban állítólag nem az eredmény váltott ki, hanem a helyezés, és hogy a kenyaiak lettek harmadikok, hisz azt jelentette, hogy nem kell doppingvizsgára menni, ahova csak a dobogósok voltak hivatalosak. Bizonyíthatatlan, hogy valóban így volt-e, de beszéltem emberekkel, akik megesküdtek volna erre a fogatókönyvre.
Lehetséges tehát, hogy Oszakában a szerbiai sport elkerült egy nagy doppingbotrányt, amiből, a régi Jugoszlávia szétesése óta, itt nem is volt sok. Hogy miért, az is könnyen megmagyarázható, mindenesetre nem azért, mert a teljesítménynövelő tiltott szerek után nem lett volna érdeklődés. A legnagyobb visszhangot annak idején egy Savić nevű teniszező esete váltotta ki, kapásból pedig említhető Frísz Krisztián története, és Andrija Zlatić sportlövő kábítószeres esete.
A legújabb botrány Viktor Troicki nevéhez fűződik. A szerbiai teniszező tavasszal keveredett bajba, amiért előbb 18 hónapra tiltották el, majd a múlt héten ezt 12 hónapra csökkentették, s Troicki majd csak jövő év júliusában térhet vissza.
Viktor Troicki 1986. február 10-én született Belgrádban, orosz és szerb elődöktől. Apja, Alekszandar, ugyanis orosz menekültek leszármazottja, akik 1917-ben Rosztov környékéről érkeztek e térségbe. Viktor 5 évesen kezdett teniszezni, ifiként legjobb eredményét a US Openen érte el, ahol a negyeddöntőig jutott. Ifi mérlege 68 győzelem és 31 vereség volt, a korosztályos ranglistán pedig a tizedik helyig haladt. Első futures tornáját 2004-ben Nišben nyerte, challengeren 2005-ben Belgrádban győzött, az ATP sorozatban pedig 2006-ban Tokióban mutatkozott be, amikor a 2. fordulóban csak 7:6, 7:6 arányban kapott ki Roger Federertől. 2008-ban Miamiban volt egy nagy meccse Andy Roddickkal, 2010-ben Moszkvában nyerte egyetlen ATP-serlegét, amikor többek között Jo-Wilfried Tsongát és Markosz Bagdatiszt is felülmúlta. 2011-ben a Roland Garroson remekelt, és a döntő játszmában 5:3 és 30:0-s vezetése volt Andy Murray ellen, de 4:6, 4:6, 6:3, 6:2, 7:5-re kikapott. Legnagyobb sikerének a Davis-kupa 2010-es elnyerése számított. A franciák elleni belgrádi döntőben tartalékként az utolsó napon, 2:2-es állásnál kapott alkalmat, és nem kis meglepetése nagy stílusban 6:2, 6:2, 6:3-ra legyőzte Michael Llodrát. Legjobb helyezése a ranglistán a 12. hely volt, 2012-ben és az idén is viszont gyöngén játszott, fokozatosan lefelé csúszott a ranglistán, és a jelen pillanatban 76.
Az itteni rossz szokás szerint az egyik napilap feltette néhány fővárosi, tenisz szakértőnek is nevezhető egyénnek a kérdést, szerintük Troicki esetében megfelelő módon reagáltak-e az itteni szövetségek és állami intézmények. Nem meglepő, hogy csak egy, a volt kapitány, Radmilo Armenulić válasza ütötte meg a normálisnak és reálisnak nevezhető hangot, a többiek felrótták minden illetékesnek, hogy reakciójuk langyos volt, mintha a teniszezőnek nem is akartak volna segíteni.
Az igazság, hogy az illetékes sportbíróság döntése után nincs apelláta, a szerb kormány és a teniszszövetség határolta skálán senki semmit nem tehet, előtte pedig a teljes hozzáállás téves volt. Az igazi segítségre Troickinak most lesz szüksége. Amikor visszatér, már a 29. évében jár majd, és teljesen elölről, a futures-tornákon kell kezdenie, majd fokozatosan, a challengereken át haladni a legjobb száz felé. Troickinak addig, mivel nem lesz már csapata, kellő edzéslehetőséget kell nyújtani, majd, a büntetés letelte után, azon lenni, hogy minél több játék- és pontszerzési lehetőséget kapjon. Ha ez nem történik meg, Troicki már most, valójában egy egészen banális felelőtlenség miatt, elveszettnek tekinthető az élsport számára.
