Vasárnap zárult Spanyolországban a férfikézilabda-világbajnokság, amelyet a rendező ország válogatottja nyert meg. A torna végeztével a hispán sajtó a csapategységnek tulajdonította a kimagasló sikert, viszont egyetlenegy nevet szinte mindenhol kiemeltek a szakírók. A kapusét, az Adáról elszármazott Sterbik Árpádét. Így fogalmaz az El País: „A válogatott a csapatjáték iskolapéldájával nyerte második világbajnoki címét, nagyszerű védekezéssel, magabiztos támadójátékkal és egy kolosszális Sterbikkel.” A Mundo Deportivo is a Barcelona kapusának teljesítményére hívta fel a figyelmet a dánok elleni finálét követően: „Sterbik lehúzta a rolót, még csak rést sem hagyott. Minden dán lövés Árpád kezében landolt, vagy elképesztő megfélemlítő képessége eredményeként nem is találta el a kaput.”
Nem csoda, hogy így vélekednek a spanyol lapok, elvégre Sterbik a világ egyik legjobb kézilabdakapusa, a világbajnokságon is kiválóan védett, magabiztossá tette az egész válogatottat, ráadásul a döntőben alig 50 százalék alatt védett, 12 hárításával nagyban hozzájárult a dán lövészek elbizonytalanításához. Nem új keletű dolog ez, Sterbik már korán felhívta magára a figyelmet. Az 1979. november 22-én, Zentán napvilágot látott fiatalember Adán töltötte gyermekkorát, ott ismerkedett meg a sportág alapjaival is, majd a kátyi Jugovićnál folytatta pályafutását. Rendkívülisége már itt kiütközött, alig 20 évesen tagja lett az akkori jugoszláv válogatottnak, 1999-ben és 2001-ben is világbajnoki bronzérmet szerzett. Utóbbi évben újabb mérföldkő következett a pályafutásában, európai szinten is erős klubba, a Fotex Veszprémbe igazolt. A magyarországi klub elöljárói gyorsan elintézték, hogy Sterbik megkapja a magyar állampolgárságot, hogy hazai játékosként lehessen pályára küldeni. Akkor sokan abban reménykedtek, hogy az önmagát színmagyarnak valló kapus ezután a jugoszláv válogatottat a magyarra cseréli, de csalódniuk kellett, Sterbik soha nem öltötte magára a magyar címeres mezt. A Veszprémben töltött 3 idénye alatt mindannyiszor bajnok és kupagyőztes lett.
2004-ben a világ egyik leggazdagabb klubjához, a spanyol Ciudad Realhoz szerződött. Sikert sikerre halmozott, 2004-ben, 2007-ben, 2008-ban és 2009-ben is bajnoki címet szerzett, 2008-ban és 2011-ben is kupagyőztes lett, közben 3 Bajnokok Ligája-trófeát is a magasba emelhetett (2006, 2008, 2009). 8 év után tavaly szerződött el a Ciudad Realból, azóta a Barcelona együttesét erősíti.
2008-ban megkapta a spanyol állampolgárságot, és a hispán válogatott meghívóját el is fogadta 2010-ben. Spanyolországgal 3. helyen végzett a 2011-es világbajnokságon, idén pedig, mint már leíratott, világbajnoki lett. Az akkori Jugoszláviában ekkor sokan árulónak titulálták, még olyan hírek is terjengtek, hogy a spanyol szövetség 700 ezer euróval vastagította meg a pénztárcáját, hogy a spanyol válogatottat válassza. Sterbik kategorikusan elutasította a vádakat, mondván, azért váltott, mert elege lett a mesékből és az ígéretekből: „9 évet játszottam Jugoszlávia színeiben, és mindig olyan meséket hallgattam, hogy majd jobb lesz, hogy majd minden megváltozik, de semmi sem történt. Ilyen esetek után elveszik a vágy. A klubokban a pénz miatt játszunk, a válogatottban viszont azért, mert úgy szeretnénk. Amikor ez a vágy elveszik, akkor jobb ott hagyni az egészet, és nálam ezek az okok az évek alatt jócskán összegyűltek.”
Egyéni elismeréseinek se szeri, se száma, elég megemlíteni, hogy 2002-ben az év magyarországi játékosának választották meg, 2005-ben a Nemzetközi Kézilabda-szövetség (IHF) év játékosa címét kapta meg, 2006-ban a spanyol bajnokság legértékesebb játékosa (MVP) lett, illetve sorozatban ötször (2006–2010) nyerte el a spanyol élvonal legjobb kapusát megillető elismerést.
Pályafutása páratlan, akárhol fordult meg, mindenhol a legjobbak közé tartozott, miközben a magánéletében is révbe ért, egy magyar közgazdászt, Horváth Mónikát vette el feleségül. Két gyermekük van, az ikerpár Laura és Noel, akikkel 2010-ben áldotta meg a házaspárt az úr.
