Nemrégiben az unokahúgom kislánya nagymamamájával néhány napos villámlátogatást tett Újvidéken. Amikor hazamentek, megkérdeztem az anyukájától, milyen vásárfiát vitt haza csemetéje a székvárosból. Azt válaszolta, semmit, de elment a McDonaldsba, és az egyik bevásárlóközpontban vett egy boba teát. Hogy mit? – kérdeztem vissza. Erre elküldött két Tik-Tok-videót, amelyben a hazai influenszerek arra buzdítják a tizenéves közönségüket, hogy kóstolják meg a legújabb italkülönlegességet, lett lévén egy teát, amelyet bogyókkal bolondítanak meg.
A videó láttán eszembe jutott, hogy jó tíz évvel ezelőtt az egyik gasztroblogger hölgy több nekifutásra úgynevezett kávékaviárt készített otthon szferifikációval, amely a molekuláris gasztronómia egyik jellegzetes eljárása. Ennek az a lényege, hogy különféle vegyületek reakciója révén folyadékokból apró, a kaviárra emlékeztető gömböket lehet készíteni. A folyamat leegyszerűsített változatával a lefőtt, zselatinnal elkevert kávét pipettával cseppenként adagolják a lehűtött olajba, így a zselatin azonnal megköt, és a cseppekből kávékaviárok – zselatingömbök – lesznek, míg a molekuláris gasztronómiában az igazi szferifikációval készült bogyók belül folyékonyak maradnak, és egy bőrszerű réteg veszi körül őket.
Azt hittem, hogy ezek a gyöngyök is ezzel a módszerrel készülnek, de nem egészen. Valójában tápiókagolyókról van szó, amelyeket tejes teába tesznek, és hidegen, jéggel, vagy melegen, átlátszó pohárba szervíroznak, kb. 1 cm átmérőjű szívószállal, hogy fel lehessen szippantani vele a bogyókat. Maga a tápióka semleges ízű, de egészséges, tele van fehérjével és vitaminokkal, ami a cukros teáról és a különféle színes szirupokról már nem igazán mondható el. Ettől függetlenül hatalmas a rajongótáboruk, immár nálunk is.
(Illusztráció – Pixabay.com)
Ez az új hóbort elég sokára ért ide, hiszen még a múlt században, pontosabban a ’80-as években indult Tajvanról világhódító útjára, amikor egy teaárus hölgy a nagyobb forgalom reményében egy nyáron tápiókagyöngyöket dobott a hideg, gyümölcsös teába. Felrázta, amitől a tej kissé habos lett, és buborékok jelentek meg a tetején – erről kapta a nevét. Hamarosan a környék összes teaárusa így készítette portékáját. Innen elterjedt egész Kelet-Ázsiában, onnan folytatta útját Amerikába, ahol nagy volt az érdeklődés a több néven is ismert itóka – bubble tea, boba tea, taro – iránt, így egyáltalán nem meglepő, hogy hamarosan megjelent Európában is.
Ma már annyi variációja létezik, hogy szinte felsorolni sem lehet. Az egyik alapváltozata fekete teával és tejjel készül, a másik zöld teával, amelyhez gyümölcsszörpöket, aromákat és különböző színű és ízű tápiókagyöngyöket, kockára vágott zseléket, valamint friss gyümölcsöket adnak. Ezt követően shakerbe teszik, a keveréstől buborékok képződnek az ital felszínén.
Amellett, hogy maga az elkészítés nagyon érdekes, a bubble tea lehetővé teszi a vásárlók számára, hogy kísérletezzenek az ízekkel és a különféle kombinációkkal, így minden alkalommal új, szórakoztató teázási lehetőségeket fedezhetnek fel. Mondani sem kell, hogy a tinédzserek haraptak rá a legjobban, még a poharankénti 300–400 dinár sem tántorítja őket vissza.
És ha mindez még nem lenne elég, három évvel ezelőtt, szintén a közösségi médiafelületnek köszönhetően megszületett a boba cake, azaz magyarul a boba süti, és a teához hasonlóan rövid idő alatt óriási népszerűségre tett szert. Az ugyancsak Ázsiából származó süteményben a tápiókagyöngyök még inkább előtérbe kerülnek. A sütibe töltik, és mindaddig rejtve maradnak a gyanútlan fogyasztó elől, amíg bele nem vág a desszertbe, és azok ki nem szabadulnak annak belsejéből.
Erős a gyanúm, hogy hamarosan nálunk is elkészíti egy leleményes vállalkozó. Ehhez csak egy Tik-Tok- vagy egy Instagram-fiókra van szüksége, no meg egy szállítmány tajvani tápiókagyöngyre.
Nyitókép: (Illusztráció – Pixabay.com)
