Bizonyára mindenkivel előfordult már, hogy az utcán váratlanul megcsapja az orrát egy mellette elhaladó járókelő kellemes vagy kellemetlen parfümének az illata. Mivel rendkívül érzékeny vagyok a különféle szagokra – nem is csoda, hiszen az orrunk a legérzékenyebb érzékszervünk –, az elmúlt hónapokban feltűnt egy ismétlődő illat. Legszívesebben szagnak nevezném, mert annyira irritáló és erős, és számomra hihetetlen, hogy lehet ennyire népszerű a férfiak és a nők körében is. Legutóbb már majdnem megkérdeztem egy fiútól, mi ez a rossz szag, de nem akartam bunkó lenni, mindenkinek szíve joga, hogy azt fújjon magára, amit szeret.
Örülök, hogy túl vagyunk a hétfői locsoláson, kimostuk a hajunkból a pacsuliszagot, és befújhatjuk magunkat a kedvenc parfümünkkel. Ez az az illat, amelyet hosszas szagolgatás-mérlegelés után választunk ki, és amely komolyan befolyásolhatja a környezetünk rólunk alkotott első benyomását. Ezért nagyon fontos, hogy hozzánk illő legyen, és ne csak minket, hanem a körülöttünk megforduló embereket is jóérzéssel töltse el. Az illatok mélyen és öntudatlanul hatnak ránk, és akár évtizedek múltán is képesek bennünket konkrét eseményekre, időszakokra visszaemlékeztetni, jó vagy rossz érzelmeket kiváltani belőlünk. A baj ott kezdődik, ha az imádott parfümünket, vagy azt, amelyet egy általunk szeretett személy viselt, nem gyártják többé...
Az utóbbi időben gyakran eszembe jut egy púderes illatú kölni, annak karcsú üvegcséje és rózsaszínes-lilás kupakja. A néhai nagynénémé volt, a vitrinben állt, a könyvek előtt, és néha lopva én is magamra öntöttem belőle egy keveset. Sajnos arra már nem emlékszem, hiszen még gyerek voltam, mi volt a neve, így az interneten csak a csomagolása alapján tudok kutatni. Nemrégiben ráakadtam egy hasonló üvegcsére, amelynek a doboza is ott állt mellette. Elkerekedett szemekkel meredtem a képernyőre, mert a dobozon lévő keleties mintázat ismerős volt. Hirtelen megvilágosodott előttem, hogy ez lehet az: Khadine. A parfümöt 1968-ban dobta piacra a 254 éve létező angol Yardley cég. Fejjegyei a tömjén, az írisz és az ibolya, középső jegyei a szegfű, a gyöngyvirág és a galbanum, alapjegyei a szantálfa és a pézsma. A hársfa, az orgona, a jázmin és a jácint mellett, az ibolya és a gyöngyvirág tartozik a kedvenc illataim közé, így most már értem, miért maradt meg bennem olyan mélyen ez az illatemlék.
És nem csak nekem. A Reddit oldalán egy férj levelére bukkantam, aki elmondta, hogy a Khadine volt a felesége kedvence a hetvenes évek végén és a nyolcvanas évek elején, és még mindig úgy beszél róla, mint minden idők kedvencéről. Arra volt kíváncsi, hogy melyik mai parfüm felel meg ennek az illatnak. Szívesen meglepné ezzel a közelgő születésnapján. Egy hölgy azt a weboldalt ajánlotta a figyelmébe, amely úgymond feléleszti ezeket az évtizedek óta nem gyártott parfümöket, ehhez csak a kérdéses parfüm illatprofiljára van szükségük, és ők elkészítik. Utánanéztem az oldalnak, valóban létezik, 85 dollárért bekeverik az óhajtott illatot.
De van még egy lehetőség. Az adásvételi oldalakon eredeti, 30–40 éves parfümöket kínálnak eladásra. Nem is olcsón, például az e-bayen egy felbontatlan Khadine parfümöt 35 és 50 angol fontért árulnak, az egyik bécsi oldalon pedig 22 euróért. Tehát lehet találni, csak az a kérdés, hogy ennyi év után megváltozott-e az illata. Nem szeretnék egy kisebb vagyont kifizetni a megromlott kölniért, hiszen a parfümöknek is van lejárati ideje a bennük lévő növényi olajok miatt.
Így hát nem marad más hátra, mint hasonló összetevőjű illatszert keresni, amely megfelel a személyiségemnek, és első szippantásra szerelembe esek vele. Szívesen burkolóznék lágy, púderes virágillatba, némi bergamot, citrusos beütéssel, amitől nemcsak én, hanem a környezetem is egy virágos réten érzi magát, ahol a méhecskék szorgalmasan gyűjtik a tarkabarka virágok nedűit.
