„Soha ne utazz olyannal, akit nem szeretsz!”
Ernest Hemingway
Reklámszakemberek szerint cuki cicákkal szinte mindent el lehet adni. Ezek a bolondos négylábúak ugyanis már a megjelenésükkel kiváltják sokak szimpátiáját, felkeltve az emberekben a meghittség érzését, és a vágyat, hogy megcirógatva selymes bundájukat dorombolásuk hangjára lazítsanak kicsit. A macskákhoz elsősorban az otthonosság képzete társul, hiszen bár szabad szellemű és kalandvágyó lények, mégis ragaszkodnak lakóhelyükhöz, kiválasztják kedvenc helyüket a házban, és ott tanyáznak leggyakrabban, ahol a legkényelmesebb nekik. Ezen okok miatt, ha valaki utazást tervez, bársonytalpú házi kedvencét inkább átmeneti gondozóra bízza, mintsem hogy magával cipelje, hiszen a cica nyilván méltatlankodva viselné, hogy kirángatják komforthelyzetéből. Más lehet persze a helyzet akkor, ha egy macska eleve úgy nő fel, hogy gazdijával folyton úton vannak. Ilyen vándorló cica Nala is, aki egy skót fiatalember, Dean Nicholson útitársaként kerékpáron számos országban megfordult már, és az internetnek köszönhetően sok-sok ezer rajongóra tett szert világszerte. Kalandjaikról nemcsak több videóbejegyzés született, hanem könyv is megjelent Nala, a mentett cica címmel, amelyből megtudható, hogyan is kezdődött és fejlődött kettejük kapcsolata, amely a közösen megtett kilométerek során barátsággá nemesedett.
Az Egy életet megváltoztató barátság inspiráló története alcímet viselő kötet 2018 szeptemberéig nyúl vissza, a 30 éves Dean Nicholson ugyanis akkor határozta el Ricky nevű haverjával, hogy „felrázzák magukat az élet rutincselekvéseinek taposómalmából”, és lakóhelyükről, a Skócia keleti partvidékén fekvő Dunbarból indulva körbebiciklizik a Földet. Az addig bulizgató életmódot folytató srácok több fizikai munkát vállaltak egyszerre, elszántan takarékoskodtak, így hat hónap alatt összegyűjtöttek pár ezer fontot, amivel útnak indulhattak. A kezdeti lelkesedés Rickynél csakhamar alábbhagyott, így ő néhány hét után feladta a közös vállalást, és Boszniából hazautazott, Dean pedig kedvetlenül bringázott tovább. Azon morfondírozott, hogy addigra ugyan már átverekedte magát Észak-Európán, de az útja csak kitérők és eltévedések, hamis újrakezdések és kudarcok sorozata volt (ellopták az útlevelét, majd a haverja biciklijét, fogytán volt a pénze, ráadásul Mostarban megsérült a lába), így maga sem tudta, hogy magányosan lesz-e ereje és kitartása megvalósítani a kitűzött célt. A segítség pedig egy öklömnyi cica képében érkezett.
Dean épp Trebinje kihalt hegyvidékén kerekezett, amikor megpillantott az út mellett egy ázó-fázó kölyökmacskát. December lévén az elhagyatott cicának aligha lehetett sok esélye a túlélésre, így Dean magával vitte őt. Az volt a terve, hogy az első lakott településen keres neki befogadót. Csakhogy a cica a táskában ücsörgés helyett egy számára kényelmesebb pózt választott, sálszerűen tekeredett a fiú nyakára, és „másodpilótaként” élvezte a száguldást. Mondani sem kell, hogy Dean örömmel fogadta ezt a gesztust, és bár kételyek gyötörték, hogy válhat-e cicából biciklis kalandor, mégis úgy döntött: nem bízza senki másra a macska sorsát. „Fogalmam sem volt, mi áll előttünk, de még az is lehet, gondoltam, hogy ez az új, vézna kis útitárs segíthet nekem abban, hogy én is a legjobbat hozzam ki a saját életemből” – jegyezte fel később útinaplójában.
Ezzel kezdődött hát kettejük kalandos utazása, amely számtalan országhatáron, akadályon és buktatón át vezetett, hiszen a cicának, akit Nalának nevezett el, hivatalos papírokat, oltásokat és útlevelet kellett szerezni, s mindez a folytonos úton levésben nem ment zökkenőmentesen. Ráadásul kezdő macskatartóként ki kellett ismernie, miféle evési, pihenési, szórakozási igényei vannak Nalának, és a közös utazás mikéntje és szabályai is folyton felülíródtak, így az olvasók megannyi vicces, megrázó és izgalmas esemény részesei lesznek, ahogy fejezetről fejezetre haladva a különös páros útitársául szegődnek. Bejárhatják velük képzeletben Montenegrót, Albániát, Görögországot, Törökországot, Grúziát, Azerbajdzsánt, Bulgáriát, Szerbiát és Magyarországot, ahol az időközben kiütött Covid-járvány és a bevezetett határzár miatt tartós ott-tartózkodásra kényszerült a kis csapat, s lényegében ez az útikönyv is jórészt a karantén idején született meg. Akkorra már nemcsak Nala cseperedett fel és vált délceg cicahölggyé, hanem a forró fejű és hányaveti Dean is „felnőtt”.
A macskás utazás felelősségvállalásra, észszerű tervezésre, megfontolt döntéshozatalra késztette a fiatalembert, ráadásul Nalának köszönhetően pár százról hirtelen milliós látogatottságúra nőtt az 1bike1world nevet viselő Instagram-oldala, és az egyre intenzívebb médiafigyelem is arra sarkallta, hogy ezt a népszerűséget célszerűen használja. Így kalandos utazásaik során Dean környezetvédelmi projektekbe kezdett, amelyekkel szeméttel borított területek kitisztítását, állatvédő és állatmentő szervezetek népszerűsítését és támogatását segítette, sokak figyelmét felhívva a természet megóvásának és az állatokkal való „emberséges bánásmódnak” a fontosságára. Lám, még ilyen nonprofit kezdeményezések is „eladhatók” egy cuki cicának köszönhetően, s Deanék példája mutatja, milyen sokan mozgósíthatók egy-egy jó ügy érdekében.
Szerencsére kettejük kalandjai ezzel nem értek véget, az említett Insta-felületen, illetve az azonos nevű Facebook-oldalon nagyszámú fotó és videóbejegyzés található Dean Nicholson és világjáró macskája mindennapjairól, s az általuk pártfogolt kezdeményezésekhez is csatlakozhat bárki, akinek számít az egészséges környezet és fontosak az állatok.
Nyitókép: Pixabay
