Nagyban zajlik az Eb, és néhány szupermarket erre az alkalomra időzítette a focimatricák kibocsátását. Ha ugyanis X összegért vásárolunk, kapunk érte egy csomag öntapadós képecskét, amiért a futballrajongó kisfiúk sort állnak a bolt előtt, abban reménykedve, hogy a néniknek, bácsiknak megesik rajtuk a szíve, és az üzletből kifele menet a markukba nyomják a hőn áhított matricákat. Mert mi mást kezdenének velük, feltéve, ha nincs otthon is egy hasonló szenvedéllyel rendelkező csemetéjük.
Teljesen megértem őket, hiszen gyerekkorunkban mi, lányok is gyűjtöttük a Heidi, a Maja méhecske, a Bambi, a Tom és Jerry és a Sarah Kay, a fiúk pedig a különféle autós, repülős, labdarúgós, természettudományos képecskéket, és amikor megtöltöttük az albumokat, a feleslegessé vált képeket elcseréltük, vagy vettünk még egy albumot, de olyan is akadt, aki a lakásuk minden pontját teleragasztgatta velük.
Természetesen a gyűjtőszenvedély itt még nem állt meg. Legtöbbször szülői ösztönzésre az ő fiatalkori hobbijukat vittük tovább, így én a családi hagyománynak számító papírszalvéta-gyűjtést folytattam. Hozzám hasonlóan az osztálytársnőim közül többen is szalvétákat gyűjtöttek, és a levelezőtársaim is, úgyhogy előfordult, hogy egy-egy levélváltás alkalmával újabb darabbal gazdagodott a gyűjteményem, sőt a tengerentúlra kivándorló ismerősöktől is kaptam egy hatalmas dobozzal. Érdekes lenne megszámolni, mennyi is van, becslésem szerint ki tudnám velük tapétázni az egész lakást.
Azelőtt papírboltban darabszámra is lehetett szalvétát vásárolni, amint sok minden mást is, például egy időben nagy népszerűségnek örvendtek a különféle mintás levélpapírok, valamint a ceruzák, golyóstollak és a szagos radírok is. Utóbbiaknak a lényeg a színükben, a formájukban, no meg a csomagolásukban rejlett. Ezek is mind a mai napig megvannak, két dunsztosüvegben őrzöm őket, ahogyan bedobozolva a jelvényeket, zsebnaptárakat is.
A felsoroltakon kívül a lányok körében menő volt a csokipapírok, csészék, kiürült kölnisüvegek, spray-s flakonok, a fiúk körében pedig a gyufacímkék, kisautók, bélyegek gyűjtése. Nagybátyámnak például gazdag és értékes bélyeggyűjteménye volt, előfordult, hogy egyet-egyet eladott belőlük, amikor a nyolcvanas években átruccantunk Szegedre bevásárolni. Annyi forintot kapott értük, hogy végül már szinte nem tudta mire elkölteni.
A végére hagytam a számomra legértékesebb gyűjteményemet: a díszbaba kollekciómnak külön vitrint csináltattam, hogy rajtam kívül a látogatók is megcsodálhassák a szebbnél szebb népviseletbe öltöztetett babákat, amelyekkel külföldi utazások után örvendeztettek meg az ismerősök, rokonok.
A kiskamaszkorra jellemző gyűjtőszenvedély idővel alábbhagy, de jólesik néha elővenni ezeket a kincseket, és felnőtt fejjel elmerengni a felhőtlen gyermekkoron, amikor az volt a legnagyobb gondunk, meg tudjuk-e szerezni az albumból hiányzó képecskéket, és vajon a levelezőtársunk milyen szalvétát küld postafordultával.
Nyitókép: Horváth Zsuzsanna felvétele
