2000-ben augusztus 30-át az eltűntek világnapjává nyilvánították, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy világszerte ráirányítsák a figyelmet azokra a személyekre, akiknek valamilyen oknál fogva nyomuk veszett. Ugyanez év májusában Magyarországon eltűnt egy 11 éves kisfiú, amikor gyereknapon egy közeli vadasparkba indult biciklijével. Szülei 24 éven keresztül abban a reményben éltek, hogy gyermekük egyszer majd hazatér. Sajnos erre már sosem fog sor kerülni. Augusztus első napjaiban jelentette be a rendőrség a hírt: megtalálták Till Tamás holttestét egy bajai tanya melléképületében, a beton alatt. A rendőrség közleménye szerint idén júniusban kaptak új információkat az azóta is lezáratlan üggyel kapcsolatban, halálának körülményeit jelenleg is vizsgálják, az ügyet emberölésként kezelik. A sokkoló történetet bárki elolvashatja a világhálón, erre én itt kegyeleti okokból nem térnék ki.
Till Tamás, Ackermann Dávid, Farkas Helga, Szathmáry Nikolett neve nem ismeretlen azok számára, akik éveken át figyelemmel kísérték Incze Zsuzsa hiánypótló műsorát, a Csellengőket. Nekem sem az, hiszen szinte a kezdetektől fogva néztem minden adást. Sietve fogyasztottam el a vasárnapi családi ebédet, hogy időben leülhessek a tévé képernyője elé, abban bízva, hogy a korábban bemutatott megrázó riportokban megismert személyek időközben előkerültek, vagy legalább életjelet adtak magukról. Ennek most kereken 30 éve. 1994-ben, a műsor elindulásakor Magyarországon a 18 év alatti eltűntek száma 350, a 14 éven aluliaké 100–130 volt, ezzel szemben napjainkban 1000–1200 18 év alatti és 200–300 14 éven aluli gyermekkorú cselleng valahol. Szerbiában évente 1300–1500 gyerek és 1800–2000 felnőtt eltűnését jelentik be, az adatok szerint a túlnyomó többségük rövid időn belül előkerül. Azokat tekintik igazán eltűnt személyeknek, akik 90 napon túl sem kerülnek elő.
A kiskorúak az esetek többségében a szülő és a gyermek közötti konfliktushelyzet vagy a szülők közötti, gyermekelhelyezési vita miatt kerülnek a rendőrség körözési listájára. A csellengő fiatalok 85 százaléka gyermekvédelmi intézetből szökik el vagy tűnik el. Sokan nem önszántukból. Gyakori az elcsalt gyermeklányok külföldre hurcolása, prostitúcióra kényszerítése. A legtöbb esetben csak hosszú kínkeservek után sikerül szabadulniuk, vagy sohasem.
A felnőttek körében az eltűnéshez vezető leggyakoribb okok közé tartozik a mentális egészség (a depresszió, a szorongás vagy a demencia), a családon belüli konfliktusok, különösen a nők elleni erőszak, a kedvezőtlen életkörülmények, a gazdasági nehézségek, valamint a jogi problémák, de az embercsempészet miatti eltűnések is. Azt persze senki sem tudja megmondani, hogy miért megy világgá valaki, mik előzik meg ezt a döntését, és hogy az eltűnése napján minek kellett volna másképp történnie, hogy ne szánja rá magát erre a lépésre. Mindegyik mögött egyéni történet áll, és kulcsfontosságú a család támogatása, az egyes helyzetek kivizsgálása.
A Csellengőkben számos ilyen megrázó emberi történetnek lehettünk szemtanúi, amelyek a legtöbb esetben szerencsésen zárultak le. Sajnos voltak közöttük olyan esetek is, mint a fent említett kisfiúé, amelyek tragikus kimenetelűek, és mindmáig lezáratlanok maradtak.
A kultikus műsort Incze Zsuzsa huszonegy éven át vezette, és az elnevezése sem lett véletlenül Csellengők: ebben a szóban van egy reményteliség, hogy még hazatérhet a személy, hiszen aki cselleng, az még nem tűnt el... És Zsuzsa volt az is, aki ragaszkodott hozzá, hogy a Runaway Train, a Soul Asylum alternatív rockegyüttes ’93-as balladája legyen a műsor vezérdala. A zenéhez készülő klipbe a rendező ötlete nyomán kerültek bele a tejes dobozokon lévő gyermekfotók, amire a bandatagok is áldásukat adták, úgy gondolván, hogy talán a csellengők meggondolják magukat, és hazatérnek, ha egy menő videóban látják viszont saját fotójukat. Jól tették, néhány gyermek valóban ennek köszönhetően került meg. A Runaway Train hatására külföldön mintegy 30 gyerek talált haza. A pozitív eredmények láttán a klipet elkezdték más országokban is a helyi eltűnt személyek képeivel ellátni, így készült angol, német, kanadai verzió is, végül a magyar klipváltozat hatására indult útjára a Csellengők.
A dal klipje a retinánkba égett, még ma is, ennyi idő után, amikor felcsendül valahol, mindig magam előtt látom az eltűnt fiatalok képeit. A csontig hatoló emberi történetek mellett magának a dalnak is hatalmas szerepe volt abban, hogy felhívja a nyilvánosság figyelmét a gyerekeket fenyegető valós veszélyekre, valamint arra, hogy milyen hatalmas ereje van a családi összetartásnak. Egy gyermek életében elengedhetetlenül fontos annak a tudata, hogy mindig és minden körülmények között számíthat a szüleire, hogy a családja körében biztonságban van, bármilyen butaságot is követ el, elmondhatja, és sosem lehet megoldás az, hogy szó nélkül világgá megy.
Ugyanilyen fontos a társadalmi felelősségvállalás, az egymásra való odafigyelés, valamint az, hogy tudjunk ítélkezés nélkül kezet nyújtani a rászorulóknak, és nyitott szemmel járni, hogy a baljós jelek láttán azonnal reagálhassunk.
Nyitókép: Pixabay
