Igaz, hogy lassacskán, de mégiscsak eljött a szeptember. A júniusi forróság beköszöntével úgy tűnt, soha nem leszünk túl a tikkasztó napokon, holott még július-augusztusban jött csak a java! Jómagam úgy kóvályogtam végig a szaharai forróságban tobzódó nyarat, akár egy kerge légy, és nagyon vártam már a hűsebb napokat. Októberi születésűként egyébként is az ősz a kedvenc évszakom. A szelíd, szinte cirógató napfény, a rozsdálló levelek színharmóniája, a beérett gyümölcsök zamata – mind-mind nyugtatóan hatnak testre és lélekre, s a kellemes, alkonyati séták, kirándulós biciklizések is ilyenkor esnek legjobban.
A gyerekek nyilván másként élik meg mindezt, hiszen számukra a nyár a felhőtlen szabadság időszaka, amikor sokáig lehet aludni, játszhatnak napestig, dinnyelé csorog az állukon, és megnyílnak az idényjellegű fagylaltosbódék. Ilyenkor a szülők is engedékenyebbek, és művelhet az ember kölyke olyasmiket is, amiket iskolaidő alatt tiltani szoktak. Kitolódhat például a lefekvési idő, lehet a vízparton saraskodni, és az udvaron vagy a kertben olyan helyen is homokvárak épülhetnek, ahol vigyázni kellene a pázsitra.
A szünidő a nyári táborok ideje is. Néhány napos gondtalanság, amikor gyerektársaságban, érdekes programokkal vígan telik az idő. Igaz, hogy felügyelnek a szigorú tekintetű táborvezetők, de éppen csak annyira, hogy ne törhessen ki a káosz, és ne forduljon át a zsibongás dzsungelt idéző hangzavarrá. Ilyenkor a kompik és okoskütyük helyett pompásan lehet kültéri csapatjátékokkal szórakozni, kézműveskedni, csatangolni, felfedezni a nádasok élővilágát, és olyan gyerekekkel találkozni, akikkel hétköznapokon nehéz összefutni, hisz másik iskolába járnak, vagy más településen, más országban élnek. Egy-egy nyári tábor összehozhatja a rég látott barátokat, így elújságolhatják egymásnak, kivel mi történt a legutóbbi találkozás óta, ráadásul közös élmények is szerezhetők.
Teljen bárhogy, bármivel a nyár, augusztus közepén megcsapja a vakációzókat a közelgő szeptember és az iskolakezdés szele. Elkezdődhet a tervezgetés, hogy milyen színű legyen az új iskolatáska, mi kerüljön a tolltartóba, mekkora tornazsákot varrjon a nagyi, és ahogy megérkeznek a tankönyvek, fel lehet őket lapozni, csak úgy „madártávlatból” belelesni, milyen újdonságokról lesz szó az új tanévben. De ez még csak puhatolózás, hogy van-e sok érdekes kép a könyvekben, vagy csupa fantáziátlan betűrengeteg, s azonmód kerülhetnek is vissza, az íróasztal sarkára a könyvek, elvégre lesz épp elég idő bővebben foglalkozni velük.
„Még nyúlnak az ágyon a lusta diákok, / még hűvös a kóla a lángos előtt, / de látod amottan az asztali naptárt; / már ennek a nyárnak a kávé lefőtt” – verseli meg Laurer Péter Szeptember elején című pársorosában a nyárbúcsúztatós, iskolakezdős életérzést, amelyben bizony ott a megfellebbezhetetlen tény: kezdődik a tanév, s ezzel adieu édes nyári lustulások, kellemes semmittevések! A zsibongás beköltözik az iskolákba. A vakáció eseményei hirtelen kalandokká, élményekké változnak, s mókás mesélni róluk nagyszünetben, a tízórait falatozva, vagy folyosón trécselés közben. Meg is festhetők rajzórákon, vagy fogalmazásba, esetleg rímbe szedhetők magyarórán, és jóleső visszagondolni rájuk a szaporodó sulis feladatok közepette.
Arra aligha gondolnak a diákok, hogy a szünidő élményei mellett a hétköznapinak tűnő iskolai történések is kedves emlékekké válhatnak. Az ugratások, apróbb balhék, nagy nevetések később értékelődnek fel, és felnőttként különösen jóleső visszagondolni rájuk. Ahogy arra is, elsősként milyen félve léptünk be első napon a tanterembe, és milyen örömmel fogadtuk a tanító néni dicséretét, miután hibátlanul felírtuk nevünket a táblára. Lám, a szeptember nemcsak kedves őszöm kíséretében kopogtat az ajtón, hanem a nosztalgia édeskés érzésével is. Elvégre mindannyiunkban ott él a hajdani kisdiák, aki rémült izgalommal vette tudomásul: becsöngettek.
Nyitókép: Pixabay
