Ahogy januárban először kisüt a nap, én már azon gondolkodom, hová mehetnénk nyaralni. Ez nem feltétlenül jelent mindig tengerparti utazást, hiszen egy tóparti sátorozás, egy több napos hegyvidéki kirándulás, vagy egy fürdőben eltöltött hét is lehet nyári kirándulás, de bármelyik formáját is választjuk, azt lassan el kell kezdeni tervezni, szervezni. Már az időpont kiválasztása sem egyszerű, a munkatársakkal is meg kell egyezni, hogy mindenkinek jó legyen és családon belül is akadnak nehézségek. Ha nekem jó a dátum, nem biztos, hogy a férjem munkahelyén is megoldható, és aztán ott vannak még a lányaink is, akik ahogy nőnek, egyre több a programjuk. Néhány éve már az ő táboraikhoz is igazodni kell, hiszen kilátásban van itt néptánc- és lovastábor is, és ez még nem minden. Mivel virágot termesztünk, az abban aktuális munkálatok menetét is számításba kell venni, és mind közül ehhez a legnehezebb alkalmazkodni, hiszen azt főleg az időjárás befolyásolja. Na ebben a zűrzavarban kell megtalálni azt a legmegfelelőbb egy hetet, tíz napot, amit teljes mértékben a kikapcsolódásnak szentelhetünk.
Szóval én már nézelődöm, keresgélem az ajánlatokat, a nekem tetsző helyszíneket. Mivel a horvát tengerpartot nagyon szeretjük, a Facebookon több olyan csoportba is beléptem, ahol magánszállásokat hirdetnek, így azokat naponta figyelem. Nagy már a mozgolódás, sokan igyekeznek mielőbb lefoglalni egy-egy házat, apartmant, hogy bebiztosítsák magukat a nyárra, mert aki az utolsó pillanatban akar foglalni, az már csak a maradékból válogathat. Az árak viszont nagyot ugrottak tavaly óta. Ahol mi nyaraltunk, ott negyven százalékot emeltek az árakon, amin én teljesen elképedtem, így oda biztosan nem megyünk, de úgy látom, hogy más szállásadók is hasonlóan cselekedtek. A minap egy magyarországi személy elképedve írta be a csoportba, hogy ahol tavaly 450 ezer forintért nyaraltak egy hétig hárman, onnan most ugyanazért a szállásért ugyanarra az időpontra 600 ezer forintos ajánlatot kapott. Hát igen, ez a nagy helyzet. Nekünk sok ez a pénz, de valószínűleg nem is nekünk tartogatják ezeket a szállásokat. Abban a tengerparti apartmanházban, ahol mi tavaly voltunk, rajtunk kívül, úgy emlékszem, csak cseh vendégek voltak, akik nagy méretű, új autókkal érkeztek, és minden este étteremben vacsoráztak. Mi voltunk ott a pórnép, aki épp, hogy megengedhette magának a szállást, és aztán azon spórolt, hogy otthon étkezett. Úgyhogy nyugodtan emelhettek a szállásadók az árakon, biztosan tudják, hogy ki fogják adni a szobáikat. Amikor mi tavaly augusztusban ott jártunk, a legtöbb apartman már erre a nyárra le volt foglalva, és akik ezt előre megtehették, azokat kétlem, hogy zavarná a napi 40–50 eurós áremelés.
Azért nekem ez sem szegte kedvem, majd csak találunk hozzáférhetőbb áron is, ha az nem a tengerparton lesz, akkor kinézünk egy szép tavat, vagy hegyoldalt magunknak. A legfontosabb, hogy együtt legyünk.
Nyitókép: Pixabay
