Az utóbbi időben feltűnt, hogy egyre gyakrabban találkozom boka felett végződő nadrágokkal, úgy az üzletekben, mint az utcán is. No, nem az út porába dobva, hanem nemi besorolástól függetlenül, férfiakon-nőkön egyaránt. Mondjuk főleg a fiatalabb korosztály képviselteti magát ebben is, nyolcvanéveseket kevésbé láttam jéghideg mínuszokban rövidebbre szabott nadrágban, tizen- és huszonéveseket annál inkább. Épp a hőmérsékletre való tekintettel vonzotta magára a figyelmem a kivillanó boka. Mert most képzeljük el: decemberben-januárban teljesen gyanútlanul sétálunk – mi az, hogy sétálunk, sietünk, hogy minél hamarabb hazaérjünk –, amikor egyszer csak elébünk libben egy pár boka, a maga teljes mezítelenségében. Tulajdonosa felsőtestén az évszaknak megfelelő kabát, túlméretezett szőrmekapucnival, lábán sportcipő, titokzoknival. Mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne télen kivillanó bokával mászkálni. Nyáron még hagyján, talán fel sem tűnne, mert a tűző napsütésben inkább a hosszú szárú nadrág szúr szemet, nem a rövid.
Valójában a bokacsont fölé szabott vagy felhajtott szárú nadrágot megszokhattuk a nők körében, mert nem új keletű trendről van szó, hiszen még az 50-es években indult hódító útjára. Ötlete a második világháborút követő években terjedt el, pontosabban 1948-ban, ugyanis ekkor mutatta be Sonja de Lennart divattervező (aki május 21-én töltötte be a 102. életévét) a kicsivel a boka fölé érő, testhez simuló nadrágot, amelyet a benne nosztalgiát ébresztő olaszországi sziget után Capri névre keresztelt el. Addig a nadrág férfiviseletnek számított, a nők szoknyában jártak, de szerettek volna ennél valamilyen kényelmesebb ruhadarabot hordani. A férfinadrágok szára túl széles volt, teljesen eltakarta a kecses női lábakat, így a divattervezőnő fejében megszületett az esztétikus női nadrág ötlete. Gyerekkorában szüleivel gyakran nyaralt az olaszországi szigeten, és amikor a háború után ismét ellátogatott oda, a vízbe lépve arra gondolt, lehetne a nadrág szára még szűkebb és rövidebb is, hogy a parton sétálva a víz ne érje el a szárát, és ne menjen alá a homok. Így született meg a Capri summer style, amely az 50-es, 60-as évek filmcsillagainak körében roppant népszerű lett, gondoljunk csak Audrey Hepburnre vagy Brigitte Bardot-ra. Miután hamarosan a férfiak számára is elérhetővé vált, és a férfiszínészek is magukra öltötték, egyre több fiatal követte a példájukat. Egészen a 70-es évekig, amikortól visszaesett a népszerűsége, elfoglalta helyét a hippikorszak trapéznadrágja. Onnantól a nadrágok szára egyre hosszabb és szélesebb lett, a 2000-es évektől kezdett fokozatosan szűkülni. A 2010-es évek közepétől került ismét a divatvilág látóterébe a caprinadrág, amelynek fazonját kisebb-nagyobb átalakítással a mai napig bocsátja forgalomba a legtöbb divatmárka.
Mint a nők, úgy a férfiak körében is rendkívül népszerűségnek örvendenek ezek a darabok, legyen szó farmerről, szabadidő- és melegítőnadrágokról, sőt a bokavillantó hossz az öltönynadrágok esetében is megfigyelhető.
A divatban jártasak szerint ezek a nadrágok két-három centiméterrel a boka fölé kell, hogy érjenek, és száruknak szinte teljesen a testhez kell simulnia vagy lefelé keskenyednie, különben azt a hatást kelthetik, hogy a gyerekkori kinőtt nadrágunkat öltöttük magunkra sietségünkben. És ami még megszívelendő tanács a szakértőktől: ehhez a stílushoz szinte sosem ajánlott rendes zoknit húzni, mert az belerondít a látványba. Tökéletes hozzá az espadrilles vagy akár egy elegáns cipő, természetesen csakis titokzoknival.
Ó, most már értem, miért lófrálnak télen pucér bokacsonttal a caprinadrág szerelmesei! De azt már kevésbé, miért bátorítják a vőlegényeket ilyen nadrágok viseletére. A stylistok azt állítják, ez a nadrág lazaságot ad az egész megjelenésnek, egy olyan könnyedséget, amit formális – értsd: normális – öltönyben nem érez a férfi. Badarság! Nálam nemrégiben épp egy esküvői fotó láttán verte ki a biztosítékot a kivillanó férfiboka: nagyon előnytelenül nézett ki az újdonsült férj rövid nadrágjában, balján a menyasszonyával, akinek a ruhája a földet súrolta. Ne akarja nekem senki se bemagyarázni, hogy a fotót látva jól érezte magát!
Vitathatatlan, hogy minden generációnak megvan a maga öltözködési hóbortja, és bizonyos embereknek jól áll, másoknak kevésbé, de ezúttal üzenem a férfiaknak: a bokát kisebb vagy nagyobb mértékben megvillantó nadrágot hagyják meg nekünk! Inkább vegyenek példát délceg dédapáinkról, akik a buggyos alsójukat csizmába tűrve viselték.
