Közös törvénymódosítási javaslatot írt alá Nagykikinda, Magyarkanizsa és Szenttamás polgármestere, amellyel együttesen indítványozzák a 2011-ben meghozott bányászati és földtani kutatásokról szóló törvény kiegészítését. A három községben találhatóak ugyanis az ország legnagyobb kőolaj- és földgázlelőhelyei. A polgármesterek a polgárok életkörülményeinek javítására hivatkozva kérik 2015. január 1-jétől az említett törvény 167. szakaszának a bővítését. A dokumentumban a törvény azon cikkelyének az alkalmazását kérik, mely a kiaknázott kőolaj és földgáz után a községeknek járó illetékről szól. Ugyanis az érvényes törvény szerint 7 százalék illeti meg az államot, leosztva, ebből 40-40 százalék az államot és a községet, 20 százalék pedig a minisztériumot (vajdasági viszonylatban ez a lebontás 10 százalékban tartományi és 10 százalék minisztériumi) illeti meg. Zoran Mladenović, Szenttamás polgármestere keddi sajtótájékoztatóján az újságíróknak elmagyarázta, hogy a mostani törvény 133. szakasza 7 százalék megfizettetését irányozza elő a kitermelt mennyiség után, az állam csak 3 százalékot tud megfizettetni, ami a legújabb törvény szerint 40, 20 és 40 százalékos nagyságrendben oszlik meg a köztársaság, a tartomány és a községek között. Azonban a Szerbiai Kőolajipari Vállalat (NIS) magánosításánál a törvény 136. szakaszát nem tudták alkalmazni, hanem megmaradt a régi 3 százalékos arány, amelyet a 137. szakasz értelmében alkalmaznak, így a járulékból fele-fele arányban részesült az állam és a község, ami azt jelenti, hogy az érintett községek további 10 százalékkal megrövidülnek.
– Mi, polgármesterek, úgy gondoljuk, hogy amíg nem kezdődik meg azon törvény alkalmazása, amelyben a kiaknázott kőolaj és földgáz után a járulék 7 százalékát (vagyis 40+40+20 százalékát) ezek a községek kapják, addig nem kell alkalmazni a 3 százalékos elosztást sem – mondta a község első embere. – Szenttamás jelenleg mintegy 120 millió dinárt kap a kiaknázott energiaforrások után, ami megközelítőleg 40 százaléka az említett 3 százaléknak. Amennyiben megkapnánk a 7 százalékos járulékot (vagyis a teljes 3 százalékot), az mintegy 280 millió dinárt hozna a községnek, ugyanennyit az államnak, a tartomány pedig 140 milliót kapna. Egyszerűbben fogalmazva, ha alkalmazásra kerül a beadvány, Szenttamás évi szinten mintegy 160 millió dinárral több pénzt kapna. Úgy gondoljuk, hogy ez a módszer egy korrekt hozzáállás a kölcsönös viszonyok rendezésére az állam, a NIS és az önkormányzatok között – mondta a polgármester.
Ide tartozik az is, hogy Szenttamáson több mint 100 kutat fúrtak eddig, hogy pontosan mennyit, nem tudni. A legutóbbi adatok szerint 56 kút üzemel (éjjel-nappal). Arról, hogy a NIS vajon a valós mennyiség után fizeti-e a járulékot, vagy annyi hordó kőolajat ír be vagy vall be, amennyit éppen a gazdasági érdekeltségei alapján jónak lát, ugyancsak nem tudni. Ugyanis a valós adatokat még senki sem látta, mivel üzleti titokként kezelik.
