Szép, szép a tavaszi szünet, csak az a rossz benne, hogy a szegény nebulók elszoknak a sulitól, és a visszaszokás súlyos lelki megrázkódtatást okoz nekik! A Zacsekpetit például úgy megrázkódtatta a héten megkezdődött tanítás, hogy rögtön az első nap félórát késett.
– Mondd, Peti, mivel tudod igazolni a késést? – kérdi szigorúan a Julika osztályfőnök.
– Azzal, tanárnő kérem, hogy álmomban egy Bajnokok Ligája- focimeccsen voltam.
– Attól még felkelhettél volna idejében!
– Az igaz, de döntetlen lett az eredmény, és ezért végig kellett aludnom a kétszer tizenöt perces hosszabbítást is.
A Peti apukáját pedig az idegesítette, hogy a szerb húsvét miatt minden be volt zárva. Péntektől keddig semmit sem lehetett intézni se a hivatalokban, se a postán.
– Kár izgulni, Zacsek, amikor egy ilyen ájtatos országban élünk – vigasztalá őt atata. – Ahol a húsvétot is legalább öt napig ünneplik, a politikusok pedig tojáskoccintó versenyen vesznek részt, mint a Dacsics Ivica. Maga is benevezhetett volna egy ilyen piros tojásos vetélkedőre, ha már nem intézhette a dolgát a hivatalokban. Vagy elzarándokolhatott volna Belgrádba, hogy jelen legyen a ki nem alvó jeruzsálemi Szent Láng fogadásán.
– Minek mentem volna, Gyula zomzéd, ha a tévé is egész nap ezt közvetítette? Egyébként nincs nekem semmi kifogásom se az ünneplés, se a fogadás ellen. Csak az nem megy a fejembe, hogy miért utazott a Szent Lángért állami-egyházi küldöttség Jeruzsálembe, méghozzá állami különgépen? Remélem, nem az én adófizetői dinárjaimból utaztatták őket!
– Ne legyen már ilyen smucig, Zacsek, amikor egy ilyen nagy ünnepről van szó! Láthatta, hogy az elnök és a fél kormány is megjelent a láng fogadtatásán.
– Hát ez az, amit szintén nem értek. Miért kellett a főpapok mellett a Nikolics elnöknek is ott buzgólkodnia a Szent Láng körül? Mert eddig úgy tudtam, hogy világi ország vagyunk, vagyis szekuláris, és az állam különvált az egyháztól.
– Így is van, Zacsek. Az állam különvált, csak az elnök még nem annyira. De mégse tilthatja meg neki, hogy ő is fogadja a csodatevő lángot, ami magától gyullad fel minden ortodox húsvétkor. Hátha neki is segít a láng az államügyek intézésében.
– Csak halkabban, Tegyula – inté a faterékat amama. – Nem lesz jó vége, hogy folyton kritizáljátok az elnököt. Inkább keresnéd elő a diplomád a fiókod aljából.
– Hogy jön ide a diplomám, Tematild? – csodálkoza atata.
– Úgy, hogy a Tómót mostantól állítólag csak diplomával szabad bírálni. Legalább is ezt mesélik. Aki diploma nélkül kritizál, azt becsukják.
– Ne beszélj butaságot, Tematild! Félremagyarázzák az emberek Oliver Antics elnöki tanácsadó szavait, aki arra panaszkodott, hogy most már minden jöttment kritizálja az elnököt az újságokban, ezért a jövőben meg kellene követelni, hogy csak diplomások foglalkozhassanak újságírással. Ez még nem jelenti azt, hogy bezárják a kritizálókat.
Ámde az amerikai elnök se imádja az újságírókat. Egy éjjel a tanácsadója ébreszti az elnököt egy telefonhívással:
– Elnök úr, van egy jó és egy rossz hírem!
– Mondja a rosszat először!
– Földönkívüliek támadták meg az Egyesült Államokat!
– Úristen! És mi a jó hír?
– A jó hír az, hogy újságírókat esznek és olajat pisilnek!
De ma már a diploma se garancia, mert azt is úgy veszik az emberek, mint a mosógépet vagy a színes tévét.
– Lehet, hogy nekünk se kellene kínozni a szegény gyereket a tanulással, Tegyula – okoskoda amama. – Ha nem megy neki, hát nem megy, nem egy tragédia. Olvastam az újságban, hogy nálunk mindennek megvan a tarifája. Egy szolid egyetemi diplomát már akár ötezer euróért is lehet venni. Legfeljebb már most elkezdünk spórolni, hogy a kellő időben megvehessük neki. Minden vágyam, hogy egy menedzseri diplomát szerezzünk a Pistinek! Az olyan jól hangzik.
– Lehet, hogy jól hangzik, zomzédaszony, de nem sokra menne vele a gyerek – világosítá fel amamát a Zacsek. – Itt van az unokaöcsém példája, aki nagy kínnal elvégezte a menedzseri szakot, aztán öt évig nem csinált mást, mint pályázatokat fogalmazott. Végül belefáradt a felesleges pályázgatásba, és nekivágott a nagyvilágnak. Most köztisztasági menedzser Bécsben.
– Az is jól hangzik, Zacsek zomzéd. És mondja, mit csinál tulajdonképpen?
– Mit csinálna, szemeteskukákat ürít a Mariahilfer strászén. Nem könnyű munka, meg hát gyomor is kell a szagok elviseléséhez, de háromszor annyit keres, mint az itthoni kollégái, akik a szakmában helyezkedtek el. Karácsonykor is egy gyönyörű Mercedesszel jött látogatóba.
– Akkor nagyon szépen feltalálta magát! És nem kellett belépnie az ottani haladó pártba, hogy felvegyék? – firtatá amama.
– Hogy jut eszedbe ilyeneket kérdezni, Tematild? – idegeskede atata.
– Úgy jut eszembe, Tegyula, hogy Újvidéken mindenki tudja, hogy csak pártkönyvecskével lehet bejutni a Csisztotyába. Amikor a múltkor egy nap nem jött a kukásautó, azt mesélték, hogy biztos pártértekezletre mentek.
De nemcsak a menedzsereknek megy rosszul, hanem a nyugdíjasoknak is. A héten az idősek félretették a keresztrejtvényt meg a sakktáblát, és tiltakozó felvonulást tartottak Belgrádban. Elítélték a kormány alkotmányellenes nyugdíjcsökkentési intézkedését.
– Persze, hogy igazuk van – vélekede atata. – Csak éppen nem bízok a megmozdulás sikerében. Amíg reumás hetvenévesek képviselik a forradalmi erőket, addig olyan nagyon nem kell félnie a kormánynak. Láttam, hogy délutánra már mindegyik tüntető keresett egy ülőhelyet, mert elmúlt a reumagyógyszer hatása.
Egy idős nénike megszólít egy férfit a postán:
– Elnézést fiatalember, de megtenné nekem, hogy megírja ezt az üdvözlőlapot? Tudja, annyira gyötör a reuma, hogy nem tudok rendesen írni.
– Persze, nagyon szívesen – egyezik bele a férfi.
Mikor készen van, megkérdi a nénitől:
– Tehetek még valamit?
A néni nézegeti az üdvözlőlapot, és így szól:
– Legyen szíves, írja ide a végére, hogy „Elnézést kérek a csúnya kézírásomért...”
PISTIKE, ájtatos menedzser és kukás pártkáder
