Hamarosan, július 4-én a valamikori Kúlai Rádió, mai nevén Rádió Kúlai Kommuna megünnepli fennállásának 35. évfordulóját, mint ahogy a 35 éve megjelenő Kúlai Kommuna községi lap is.
1980-ban alakult meg a kúlai és verbászi rádió, és akkortájt a műsorok sugárzása egységes stúdióból történt – csak jó néhány év elteltével vált teljesen szét a két rádió. A kúlai szerkesztőség a helyi önkormányzat által biztosított helyiségbe költözött, és immár önállóan folytatta a munkáját. Magyar, szerb és ruszin nyelven történt a tájékoztatás és a lapszerkesztés. Jelenleg már öt nyelven sugároznak műsort, magyar, szerb, ruszin nyelveken naponta van adásidő, ukrán nyelven hetente egyszer, német nyelven havonta egyszer jelentkeznek műsorral. A valamikori népes szerkesztőségből mindössze heten maradtak, akik a napi 24 órás műsoridőért és a Kúlai Kommuna lap havonta megjelenő számainak szerkesztéséért felelnek.
A magyar szerkesztőséget elsőként a megboldogult Szungyi Géza vezette, majd sor került a szerkesztőség bővítésére, és a közelmúltban eltávozott Szakállas Dezső vezette évtizedeken keresztül, de ők szerkesztették a Kúlai Kommuna lap magyar mellékletét is, amelyet a médiaház ad ki. A jubileumi szám hamarosan, azaz június 27-én kerül a kedves olvasó kezébe, a számot nagy szorgalommal és elhivatottsággal készítették.
Az eltelt 35 év alatt voltak szép és kevésbé szép időszakok. Elhivatottan, lelkesen tevékenykedtek, lassan fejlődtek mind szakmai, mind gazdasági szempontból, majd a 2007-es évben bekövetkezett sikertelen magánosítás alanyai voltak. A normális ember számára elképzelhetetlen körülmények között dolgoztak, 16 munkabérrel maradt adós a volt tulajdonos, és többmilliós külső adósságot halmozott fel 2009-ig, amikor is sikerült a dolgozók egységességének köszönhetően megszakítani a magánosítási folyamatot. A volt tulajdonos által felhalmozott adósságokat szinte teljes egészében rendezték, a foglalkoztatottak lemondása árán.
A jubileumi év ünneplését a Kúlai Tájékoztatási Központban kissé az újbóli magánosítás szürkíti el, de a vezetőség bizakodik, hogy ha meg is történik, akkor egy szakmabeli kezébe kerül, aki nem gátolja majd a szabad tájékoztatás elvét és szabadságát, továbbra is biztosítja a kisebbségek nyelvén történő köztájékoztatást, amely megvonása kimondottan nehéz helyzetbe sodorná a szórványban élő kisebbséget.
