2024. május 5., vasárnap

Nyom nélkül

Úgy tűnik, újra és újra át kell élnünk az otthont vesztettek, az elvándorlók fájdalmát. Az elmúlt húsz évben vagy az elűzöttek sorsát viseltük, vagy pedig az elűzöttek bánatát, gyötrelmeit figyeltük és szenvedtünk velük együtt. Még ki sem hevertük a kilencvenes évek háborús eseményeit, máris újra mások elvándorlásával kell szembesülnünk. Ma azt sem tudjuk pontosan, hányan érkeztek/érkeznek nap mint nap a Közel-Keletről és Afrikából Európába, nemhogy tudnánk, hányan indultak útnak. A napokig, hetekig tartó út pedig szedi az áldozatait.

A Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága minden évben megemlékezik az eltűntek világnapjáról augusztus 30-án, amikor a külső és belső erőszak, a fegyveres konfliktusok következtében eltűnt emberekre és az eltűntek családtagjainak szenvedésére szeretné felhívni a figyelmet. A Vöröskereszt keresőszolgálata Szerbiában is elsősorban a külföldön elveszett családtagok felkutatását vállalja, ha a rokonok között háborús konfliktus vagy természeti katasztrófa miatt szakadt meg a kapcsolat.

Hivatalos, összesített adat nincs arról, hogy a rendőrség hány eltűnt személyt tart nyilván. A Szerbiai Vöröskereszt adatai szerint több mint 1200 olyan család él az ország területén, akinek egy vagy több családtagja eltűnt a kilencvenes évek háborús történéseiben. Ezek az eltűnt személyek többségét a mai napig nem találták meg, de vannak olyanok is, akiknek a nyomára bukkantak a Vöröskereszt szervezeteinek segítségével.

Ám nem csak a háborúban tűnnek el emberek. Szerbiában évente 1500 személy, vagyis naponta 4 ember eltűnését jelentik be a rendőrségen. A rendőrségi statisztikák szerint az eltűnések 90 százalékát sikerül feltárni, sajnos az esetek 3-4 százalékában az eltűnt személyekre már elhalálozásuk után találnak rájuk, illetve az eltűntek 5 százalékának soha nem akadnak a nyomára. Az ijesztő statisztikát az még komorabbá teszi, hogy az eltűnt személyek fele kiskorú. Őket rövid időn belül, pár nap leforgása alatt megtalálja a rendőrség, vagy a keresett kiskorú személyek maguk kerülnek elő, hazamennek. Sokszor a kiskorúak maguk döntenek úgy, hogy elhagyják otthonukat. De hogy miért hozza meg egy kiskorú ezt a döntést? Az esetanalízisek szerint sokszor a családban uralkodó viszonyok és a barátok hatása vezetnek ide. Napokig nem mennek haza, mert tartanak a szüleik reakciójától, amikor az iskolában rossz osztályzatot kaptak, vagy csak egyszerűen a „rossz társaság” elhúzza őket az iskolától és a családtól is, egyszerűen nem érzik jól magukat a családtagjaik között, mert családon belül megromlottak a viszonyok, és nem ritkán a szerelem vagy éppen a szerelmi bánat is okot adhat arra, hogy a kiskorúak szüleik tudta nélkül ismerősöknél vagy „soha be nem vallott helyen” húzzák meg magukat.

A kiskorúak mellett gyakran tűnnek el idős, demenciával küzdő emberek, pszichiátria páciensek, illetve azok, akik csak egyszerűen a hátuk mögött akarják tudni addigi életükkel. Ezekben az esetekben legtöbbször az egyik házastárs menekül a másiktól. A házasság felbontását csak a menekülésben látja, amikor maga mögött hagyja nemcsak a házastársát, de a gyermekeit és vagyonát is. Nem ritkán megtörténik, hogy valaki csak elmegy a boltba, és többé már nem tér haza.

De nem indul el mindenki önszántából, sajnos a kiskorúak, de a felnőttek is emberkereskedők áldozativá válhatnak, ezért a rendőrség külön figyelemmel kíséri ezeket az eseteket. Olykor a médiumok is nagy segítséget nyújtanak neki egy-egy eltűnt személy felkutatásában. Ám az ilyen esetekben is nagy mértékben zárkózott közösség vagyunk mi. Az Egyesült Államokban a rendőrség az eltűntek keresésébe bekapcsolja a médiumokat is, Szerbiában azonban egyes családok szégyenlik még az eltűnést is bejelenteni, van, amikor már csak az eltűnés után napokkal később jelentik az esetet. Azt, hogy képet adjanak eltűnt családtagjukról, ami alapján a média közzétehetné, ki után kutatnak, még nehezebb elérni. Holott a rendőrségi statisztika több alkalommal is bizonyította, hogy minél rövidebb idő telik el az eltűnés pillanata és a nyomozás elkezdése előtt, annál nagyobb az esélye annak, hogy élve kerül elő az illető. Több olyan honlap is működik, amely összegyűjti az eltűnt személyek adatait, hogy ezáltal segítsen ezeknek az embereknek a felkutatásában, különösen azokban az esetekben, amikor egy személy nyomát már évekre visszamenően elveszítették a hozzátartozók. Egyes esetekben ez segít, mint ahogy a híradásokból értesülhetünk, vannak, akik negyven év után kerülnek elő.