Ritka kiadványt vehet kezébe az, aki Debreczeni József Hideg krematórium című naplóregényét veszi kézbe. Az újvidéki Forum Könyvkiadó ugyanis harmadszor adja közre. Először 1950-ben jelentette meg, majd 25 évvel később, 1975-ben Szeli István utószavával, s most, 65, illetve 40 évvel később a ‘75-ös kiadás átdolgozott változatát adta közre. A Budapesten született és 1978-ban Belgrádban elhunyt író, költő, műfordító 1944-ben megjárta Auschwitz poklát, később a szerb fővárosban telepedett le, a Magyar Szó és az Újvidéki Rádió munkatársa is volt. Tájainkhoz való kötődése is indokolja hát a többszöri közreadást, ám nem csak ez. Bori Imrét idézve: „Debreczeni József nevéhez fűződik a magyar irodalom szinte egyetlen autentikus táborregénye, a Hideg krematórium – ez a hideg forrósággal megírt riportkönyv Auschwitz borzalmairól (1950). Lírájának is ihletője volt a haláltábor élete és élménye, ám riportregényében nem ragadja el a szenvedély és a fájdalom. Amikor ezt a művét írja, még ha soraiból, mintegy az emlékek és a tények mögül fel-felparázslik is a gyűlölet, melyet a pusztítás nagymesterei és az őket éltető fasizmus iránt érez, az önsajnálatnak a hangja idegen tőle. Riportot, helyzetjelentést ír az embertelenség világáról ebben a műben, hiszen olyan félelmeket sorakoztat fel, amelyek meztelen igazságukkal és tényvoltukkal a képzelet kitaláló és regényesítő gesztusait is elhomályosítják.” ( N.)
Kontra Ferenc írói munkássága
A szabadkai Életjel kiadásában jelent meg Huszka Árpád Kontra Ferenc írói munkássága című könyve. A monográfia Kontra Ferenc műveiről szóló elemzéseket tartalmaz. Művészetének alakulását, harmincöt év termését tekinti át a kezdetektől napjainkig.
– Magasra tartom, hogy a monográfia szerzője nem időrendi sorrendben tárgyalja Kontra Ferenc műveit, hanem saját koncepciót állított föl, ami mentén közvetlenül és célratörő gondolatszövéssel fejti ki Kontra prózavilágának egyik, leginkább jellemző irányvonalát, azt, hogy a lírai költő alanyi világa az elbeszélések külső narrátorának elbeszéléseiben hogyan váltott át epikai hőssé: az elbeszélés főhősévé. Külön említésre méltónak tartom, hogy Huszka Árpád teljes életműben gondolkodott monográfiája megírása során, szem előtt tartotta Kontrának a gyermekirodalomra és a horvátországi magyar irodalomra reflektáló alkotásait, kezdve a meseadaptációktól az átfogó, monumentális irodalomtörténeti olvasókönyvéig – írja egyebek között az utószóban Fekete J. József.
