2024. május 5., vasárnap
A VASÁRNAPI FEKETE MELLÉ

Vidék

Az elmúlt egy hónapban több rangos nemzetközi sporteseményt tartottak. Leszámítva a foci Eb-t, külön figyelmet a wimbledoni torna, az atlétikai Eb és a röplabda Világliga érdemeltek ki. Az enyémet nemcsak a munkám miatt, hanem azért is, mert igazolták, hogy a sportban nem sok értelme van a központosításnak, ami Szerbiában elsősorban a focira és a kosárlabdára jellemző. Ezekben a korábbi jó eredmények után és azt követően, hogy sok vidéki központot tönkretettek, hisz azokban az anyagiak hiánya miatt megszűnt a tehetségek nevelése, és a központ sem gondoskodott arról, hogy oda fektessenek be, ahonnan majd az utánpótlást folyamatosan biztosíthatnák, a színvonal erősen csökkent, és a fenti két sportban a fővárosi nagy klubok Európában nem sokat jelentenek.

Az is szembeötlő, hogy több sportágban, amikor elolvassuk, hogy hova is valósiak a válogatottak, szinte kizárólag Belgrádot olvashatunk. A legmagasabban rangsorolt szerbiai teniszezők közül csaknem mindegyik a főváros szülötte: Đoković, Tipsarević, Troicki, Lajović, Zimonjić, Milojević, M. Janković, Kecmanović illetve Ivanović, J. Janković, Jovanovski, Jakšić és N. Stojanović. Nem azért, mert tehetségek csak Belgrádban születhetnek, elvégre a korábbiak között ott volt a nem fővárosi Speár, Ilin, Szeles, Naćuk, Ječmenica stb., újabban viszont csak Krstin, Györe és Jorović vidékiek, míg Krunić belgrádi szülők Moszkvában született gyermeke.

Nos, a Wimbledon bajnokai a közép-skóciai Dunblane-ben született Andy Murray és a Michigan állam kisvárosában, Saginawban látott napvilágot Serena Williams. Persze, Rafael Nadal sem madridi, valamint Roger Federer is csak bázeli kórházban született, de nem élt és nevelkedett ott. Szerbiában is sokkal több tehetséget lehetne kinevelni, ha az, akinek ez a dolga, odafigyelne a vidékre is, és a kis klubok is megélhetési lehetőséget kapnának.

A másik két említett sportág példa arra, hogy nagyon jó lehet, ha nem a főváros dominál. Atlétikában így Ivana Španović nagybecskereki, Mihail Dudaš újvidéki, Asmir Kolašinac sjenicai, Dragana Tomašević mitrovicai, Amela Terzić Novi Pazar-i, míg röplabdában az első hatosban három újvidéki, két kraljevói és egy Újvidéken hírnevet szerzett ljigi játszott. Mellékesen, a két magyar atlétikai Eb-érmes, Márton és Baji sem budapesti, hanem szegedi és békéscsabai.

Nagyon hasznos lenne az állami és szponzori pénztárból sportra szánt pénz nem a fővárosi foci- és kosárlabdaklubok feneketlen kasszáját próbálná megtömni, hanem azokra a vidékiekre fordítanák – értem itt például az asztaliteniszt, birkózást és kajakot – amelyekben kis, de folytonos befektetéssel a fentikhez hasonló nagy versenyeken és az olimpiákon is, parádés eredmények sorozata születhetne.