A palicsi filmfesztiválnak idén is két versenyprogramja volt. A Párhuzamok és keresztutak programrészre Szabadkán került sor, ahol kritikusokból álló zsűri méltatta a bemutatott filmalkotásokat. Ebben a programrészben a kritikusok Fliegauf Bence Liliom ösvény című alkotását tartották a legjobbnak, külön kiemelve az alkotás sokrétűségét, valamint azt, hogy érzelmeket vált ki a nézőkből. A Liliom ösvény egy anya és fia utazását kíséri végig, amely során az anya meséken keresztül avatja be fiát a múltba, miközben pedig az emlékek démonaival találkoznak, a fiú az élet és halál nagy kérdéseivel szembesül.
Fliegauf Bence jelen volt a palicsi filmfesztivál zárórendezvényén, ahol átvette a díjat, itt beszélgettünk a Liliom ösvényről is.
A zsűrit megérintette a film, erre utal az indoklás is. Mennyire volt cél a nézőkből érzelmeket kiváltani?
– Azt tartom a film legnagyobb sikerének, hogy sok szempontból formabontó. Nem úgy használja a mozgóképes nyelvet, ahogyan szokás, és ennek ellenére érzelmileg megérinti a nézőt. Nekem ez nagyon fontos volt. Szeretem az olyan formabontó filmeket, amelyek érzelmileg is kommunikálnak a nézőkkel. Elhatároztam, hogy megpróbálok valami ilyesmit csinálni. Ezek szerint néha sikerül is.
Az idei filmfesztiválon több magyar alkotást is láttunk, amelyek valamilyen módon formabontók, például Nemes Gyula Zéróját, a Buharov fivérek Az itt élő lelkek nagy részét, Hajdu Szabolcs Ernelláék Farkaséknál című filmjét és persze a Liliom ösvényt…
– Fantasztikus, hogy ilyen filmek is készülnek. Sokan attól féltek, hogy a Vajna-féle filmtámogatási rendszer kommercializálja a filmeket, és majd főleg úgymond középfajsúlyos filmalkotások készülnek. Ehhez képest sokrétű a filmpaletta, szerintem jellemző a magyar filmekre, hogy a saját belső univerzumukban asztronauták az alkotók. Ez megy tovább, nagyon jó, hogy folytatódik ez a hagyomány. Egyébként olyan filmek is készülnek, amelyek azokat az embereket szólítják meg, akik színvonalasan és igényesen akarnak szórakozni, ilyen például Till Attila Tiszta szívvel című filmje.
Milyen volt Magyarországon a Liliom ösvény fogadtatása?
– Átlagosan úgymond rosszul nézték. Ezt azért mondom, mert az emberek szinte semmit sem néznek. Ami kicsit lassúbb, vontatottabb, és alig kap marketinget, annak pláne nincs esélye. Ehhez képest és mindezt szem előtt tartva, egészen elégedett vagyok a nézettséggel.
Visszatérőként hogyan érzed magadat a fesztiválon?
– Sokféleképp voltam itt. Bemutatták a filmemet úgy, hogy nem tudtam eljönni, máskor viszont zsűriztem is. Csak egy bajom van Paliccsal, hogy a tóban nem ajánlatos fürdeni. Ez mindig megvisel. A fesztivál nyáron zajlik, meleg van, és soha sem mártózhattunk meg a tóban. Igaz, cserében lehet filmeket nézni, ami viszont nagyon jó.
Tervben van-e egy új filmalkotás?
– Igen, és nemrég készült el a forgatókönyve. A csernobili atomkatasztrófáról szól, annak egy hősi pillanatát próbálja megragadni. Bizakodunk, hogy kap támogatást, valószínűleg koprodukcióban készül majd.
Miért épp a csernobili atomkatasztrófa? Mi váltotta ki, hogy ezzel most foglalkozz?
– Amikor az évforduló volt, elkezdtem olvasgatni az akkori történésekről. Hirtelen elöntöttek az érzések, felelevenedett bennem, régen hogyan éreztem magamat ezzel kapcsolatban. A katasztrófa időszakában voltak éjszakák, amikor gyerekként nem tudtam aludni. Most az egészben találtam egy olyan történetet, amin keresztül szerintem filmrendezőként foglalkozhatok ezzel a témával. Egy rést, ami hozzásegít ahhoz, hogy megjelenítsem valahogy ezt az egészet. Elvégre katasztrófafilmmel készülök, és tudjuk, hogy milyen költségvetésre lehet számítani Kelet-Európában. Nagy kihívás elé nézek, mert oroszul tervezek forgatni. Az oroszom egyelőre semmilyen, de már gyakorlom és lassan kezdek belejönni.
