Amint a baba hát- és nyakizmai elég erősekké válnak ahhoz, hogy egyenesen tartsák őt, és rájön, hova tegye a lábacskáját ülés közben, hogy ne dőljön el, rövid időn belül elkezd csúszni-mászni, állni, majd járni. Az önálló ülés a babáknak nagy kihívás, mely új perspektívát nyit. Kezük is felszabadul, így jó alapot adhat a manipuláció fejlődésére.
Mikor kezd el ülni a baba?
A babák általában 4 és 7 hónapos koruk között kezdik önállóan próbálgatni az ülést. Nyolc hónapos kor körül a kicsik zöme már szépen üldögél néhány percig segítség nélkül, ám önálló ülésről addig nem beszélhetünk, amíg nem képes megtartani a fejecskéjét. Ez a 4. hónap táján érkezik el, amikor már elég fejletté válnak a fej- és a nyakizmok ahhoz, hogy hason fekve megtanulja felemelni és tartani a fejét.
Ezt követi a kifeszített karral való felemelkedés a talajról. Néhány csecsemő már 5-6 hónaposan képes felülni rövid pillanatokra, de még célszerű a közelében tartózkodni, ha oltalomra lenne szüksége. Tanácsos párnákkal gondoskodni a védelemről a baba körül a borulások tompítására.
A gyermek 7 hónaposan már támaszkodás nélkül is képes lehet az ülésre, így felszabadítja a kezecskéjét. Ekkor hamar megtanulja, hogyan érjen el dolgokat ülő helyzetből. Már akár hason fekvésből is képes ülőhelyzetbe kerülni. Nyolc hónaposan számos baba nagyon ügyesen üldögél támasz nélkül. Mikor megtanulja, hogyan menjen át ülő pozícióból négykézlábas helyzetbe, 6-7 hónaposan elsajátíthatja a négykézlábas mozgás alapjait, és ez 10 hónapos korára a mesteri csúszás-mászás szintjére fejlődhet. Ekkor jön el a portyázások ideje, amikor semmi sincs biztonságban a lakásban, így gondosan figyeljünk a veszélyes dolgokra, a tárgyak biztonságossá tételére, illetve magasabbra való helyezésére!
A szülő feladata
Amikor már szépen üldögél a csecsemő, a továbbfejlődést úgy segíthetjük elő, ha a játékokat vagy más figyelemfelkeltő tárgyakat az elérhetőség határánál kicsit távolabb helyezzük el. Ezzel további mozgásokra ösztönözzük a kicsit. Hasznosak lehetnek a figyelem felkeltésére a csörgők vagy más zenélő, színes játékok.
Mikor kezd el mászni a baba?
A legtöbb pici 6–10 hónapos korában sajátítja el a mászás tudományát. Előfordulhat, hogy a „klasszikus” négykézláb mászás helyett például a popsiján kezd csúszni, vagy fél térden csúszva halad előre, esetleg hason „fókázik”. Néhány kicsi teljesen kihagyja a mászást, és egyből a felállással és a járással próbálkozik. Nem szabad tehát aggódni, ha a baba nem a megszokott sorrendben, nem a megszokott módon és időpontban jut el a mozgásfejlődés egyes állomásaira. A lényeg, hogy mobilizálódjon.
Hogyan fejlődik a mászás? Közvetlenül azután, hogy a csecsemő 6 és 7 hónapos kora körül megtanul segítség nélkül ülni, nagy valószínűséggel szinte azonnal elkezd mászni is. Már elég erősek a kezei, lábai és a hátizmai ahhoz, hogy megtartsák. Fejecskéjét huzamosabb ideig képes felemelve tartani, így mindig akad valami izgalmas látnivaló a környezetében, amit persze azonnal fel akar fedezni. A legtöbb baba először ülőhelyzetből próbál négykézlábra váltani, de az is előfordul, hogy a sorrend felcserélődik. Úgy 9-10 hónaposan ismerik fel, hogy a térdet hátranyomva a test előremozdul, ami gyakorlatilag az utolsó kulcsmozdulat a mobilitáshoz. Ahogy ügyesednek, megtanulnak visszaülni mászóhelyzetből. Elsajátítják a keresztmozgást is, vagyis az ellenkező kéz és láb együttmozgatását. Ezzel elérik a mászási képesség csúcsát, és mire 1 évesek lesznek, már úgy mozognak négykézláb, mint egy kis „versenyautó”.
Miután a baba tökéletesítette mászási tudományát, már csak egyetlen lépcsőfok marad hátra a szabad és teljes mobilitás eléréséhez: a járás. Először megpróbálja álló helyzetbe felhúzni magát, minden lehetséges tárgyat felhasználva. Amint ráérez a két lábon való egyensúlyozás titkára, elkezd kapaszkodva közlekedni a járókában és a lakásban bútortól bútorig. Ezután már csak idő kérdése, mikor kezd el járni, futni, ugrani, ugrándozni.
A szülő szerepe
A mászásra való ösztönzés egyik legjobb módja, ha a baba kedvenc játékait a csemete közelébe helyezzük jól láthatóan, ám az elérhetőség határain kívül. Rakhatunk kisebb akadályokat is (pl. párnát, dobozt) a kicsi útjába. Ezáltal még inkább fejleszthetjük mozgáskoordinációját, figyelmét és önbizalmát. Fontos azonban, hogy ilyenkor semmi esetre se hagyjuk magára a kicsit, mert az akadályként használt tárgy veszélyforrás is lehet kellő felügyelet nélkül. A legfontosabb szülői tennivaló – mielőtt a baba útra kel a lakásban –, hogy meggyőződjék a lakás biztonságos voltáról. A veszélyes, törhető, lenyelhető tárgyak kerüljenek magasabb polcokra, a bútorok sarkait sarokvédővel fedjük! A szúró- és vágóeszközöket, valamint a picikre veszélyes anyagokat tartalmazó fiókokat, szekrényeket lássuk el gyermekzárral!
Ami aggodalomra adhat okot…
Mint tudjuk, a babák fejlődése különböző módon és időben megy végbe. Ha viszont a kicsi egyéves koráig semmilyen módon nem próbálkozik a helyváltoztatással, vagy ha nem tudja összehangoltan mozgatni a kezét és a lábát, esetleg a jobb és a bal kéz és láb mozgása nem fejlődik egyformán, konzultáljunk a gyermekorvossal!
Amint a baba eléri a megfelelő fejlettségi szintet, az első lépés szinte észrevétlenül megtörténik. Egyik nap még a szekrénysorba kapaszkodva araszolgat, majd kis idő múlva bizonytalan lépésekkel, de fülig érő szájjal totyog szülei széttárt karja felé.
Nem telik el sok idő, és már száguldozva rohan fel s alá, végképp maga mögött hagyva a babakorszakot. A csecsemő első önálló lépései egyben a függetlenedés felé vezető első lépéseket is jelentik.
Azok a csodálatos első lépések...
A babák többsége 8 és 12 hónapos kor között teszi meg az első lépést, majd 14-15 hónaposan már magabiztosan jár. Nem kell aggódni azonban, ha ez az időpont kissé kitolódik, hiszen sok teljesen normális fejlettségű gyermek csak 16-17 hónapos korára tanul meg rendesen járni.
Amint a baba először felemelkedik, szüksége lesz némi segítségre, hogy visszakerüljön ülő pozícióba. A járás fejlesztésére kiválóan megfelel, ha két kezét megfogva segítjük, hogy odamenjen pl. a másik szülőhöz. Szintén élvezettel fogadják a kicsik az olyan járást segítő, guruló játékokat, amelyekbe belekapaszkodva totyoghatnak fel-alá a lakásban. A mezítlábas járás ösztönzi az egyensúly fejlődését. Mindenképpen bizonyosodjunk meg arról, hogy lakásunk kellően „bababiztos”-e, olvassuk át a gyermekbalesetek megelőzéséről szóló ajánlásokat!
Ne aggódjunk, ha kicsinyünk járásának fejlődése némiképp lassabb az átlaghoz képest, ám ha valóban nagyon lassúnak tűnik, konzultáljunk a gyermekorvossal!
Hogyan fejlődik a járás?
Az újszülött lába még nem elég erős, hogy megtartsa őt, de ha a hóna alatt megfogva felemeljük, a lépegetőreflexnek köszönhetően járó mozgásba kezd. Ezt csak pár hónapig produkálja, majd megszűnik a reflex. Az elkövetkező hónapokban ez lesz a kedvenc tevékenysége. Így erősíti a lábizmait és képes lesz felülni, átfordulni, majd mászni.
Kb. 8 hónaposan kezd a bútorokra, ill. egyéb alkalmatosságokra felkapaszkodni a lakásban való portyázás során. (Mindig ellenőrizzük, hogy nem ránthat-e magára valamit, ill. kellően biztonságos-e az otthonunk!) Néhány hét elteltével, amikor már biztonsággal elsajátította a kapaszkodva állás tudományát, kedvet kap a portyázásra egyik kapaszkodóalkalmatosságtól a másikig. Előfordul, hogy egy-egy pillanatra fogódzás nélkül is megtesz kisebb távokat. Ettől a produkciótól kezdve a kisgyermek már képessé válik arra, hogy két kezével a felnőttbe kapaszkodva elkezdjen járni.
9-10 hónaposan a baba elkezdi próbálgatni a leguggolást, majd a leülést álló helyzetből. 11-12 hónapos korára a legtöbb pici már ügyesen jár, ha fogjuk a kezét. Le tud hajolni, és le tud guggolni. Az azonban még nem biztos, hogy az első önálló lépéseket is megtette.
13 hónaposan a kicsik háromnegyede már önállóan jár, még ha bizonytalanul is.
Ha a baba még mindig a kapaszkodva kószálást preferálja, ez nem feltétlenül baj, számára abban a pillanatban így biztonságosabb. Ő egy kicsit később fog majd önállóan járni, de ami késik, nem múlik.
A fejlődés következő állomásai:
Az első, függetlenedés felé vezető mágikus lépés után a picik elkezdik a mozgásukat finomítani.
14 hónaposan kis totyogónk képes egyedül állni, talán már le tud guggolni és fel is áll, néha még hátrafelé is próbál menni.
15 hónaposan már egészen ügyesen járnak a picik, s felfedezik a húzható, tolható játékokat is.
16 hónaposan élvezettel lépegetnek a lépcsőn fel és le, egyelőre segítséggel.
18 hónapos korukra már ügyesen járkálnak. Elkezdenek felmászni a bútorokra, önállóan felmennek a lépcsőn, de lefelé még elkél az oltalom. A legtöbb pici már táncra perdül, ha zenét hall.
25-26 hónaposan járásuk már kifinomulttá válik, és a saroktól a lábujjhegyig terjedő mozgással lépnek. Az ugrálás is egyre jobban megy nekik.
Hároméves korban a legtöbb mozgásformát már rutinosan végzik. Nem kell komolyabban odafigyelniük a mozgásukra, de a lábujjhegyen és az egy lábon állás még kíván némi koncentrációt tőlük.
