A foghúzás – extractio dentis – az a művelet, amelynek során eltávolítunk egy fogat. Az emberiség már ősidők óta tudja, mi a foghúzás, hajdanában rögtönzött eszközökkel vagy kézileg távolítottak el fogat. Sokáig a borbélyok végezték. Mivel nem volt érzéstelenítés, használták az alkoholt is, de mindenki irtózott a művelettől, mivel nagyon fájt. Talán azért alakul ki még ma is sok esetben az a beidegződés, hogy a fogászat egyenlő a kínzással, fájdalommal. A helyi érzéstelenítés feltalálása és elterjedése után mindez megváltozott. Megjelentek a különböző foghúzók, emelők, és kifejlődtek a különböző foghúzási technikák.
A fogakat manapság igyekszünk megtartani, de ez nem mindig lehetséges. Függ a páciens szokásaitól, életvitelétől, étkezésétől, fejlődésbeli elváltozásaitól is. A fogszuvasodás és a fogágybetegségek általában fokozatosan fejlődnek ki, miközben próbáljuk őket gyógyítani több-kevesebb sikerrel. Ha már a kóros folyamatok nagyon előrehaladottak, és veszélyeztetik a test egészségét is, akkor célszerűbb a fogat eltávolítani. Foghúzáskor tej- vagy maradandó fogat távolítunk el, de a javallatok megegyeznek mindkettőnél:
A foghúzás ellenjavallatai közé tartoznak egyes betegségek, ill. állapotok, amikor a szövődmények elkerülése érdekében fontos, hogy a beteget stabil állapotba hozzuk, és csak azután húzzuk ki a fogat. Fontos ilyenkor a fogorvos-orvos konzultáció is, és hogy a beteg rendszeresen ellenőriztesse magát, és őszinte legyen. Az ellenjavallatok:
Beszélhetünk egyszerű foghúzásról, mikor először emelővel dolgozunk a fog körül, így gyengítjük az ínykötést, utána a fogóval lassan kilazítjuk a fogat a fogmederből, és mikor már kilazult, akkor húzzuk ki. Tulajdonképpen a foghúzás hosszúsága ettől a lazítástól függ, ha közben a fog el nem törik. Ha a fog beletörik, megpróbáljuk kiemelni valamelyik emelővel, ha pedig az sem sikerül, akkor fogunk hozzá a sebészi foghúzáshoz. Ilyenkor a fogmeder külső részén – általában, de lehet belül is – lefejtjük a nyálkahártyát, a csontot azon a helyen feltárjuk, így a gyökér vagy fogmaradvány láthatóvá válik és könnyen eltávolítható. Utána ezt újra befedjük és bevarrjuk. Ez a sebészi foghúzás.
A foghúzás után visszamarad a csontseb, mely lehet ép, tiszta vagy fertőzött, roncsolt. Az utóbbi esetben fontos a tisztítása, fertőtlenítése, esetleg a gyulladáscsökkentő szerek alkalmazása. Legtöbb esetben a fogmedret csak összeszorítjuk, a sebre steril gézt helyezünk, melyet 5–10 percig a szájában tart a páciens, és utána meggyőződünk a vérzésről. A vérzés normális esetben gyorsan, kb. fél óra alatt eláll, de mivel a csontsebben vérrög keletkezik, és ez frissen könnyen kieshet – ami újabb vérzéshez vezethet –, nagyon kell vigyázni rá. Nem szabad öblögetni a szájat, kerülni kell a meleg, forró ételek-italok fogyasztását. Ha vigyázunk, akkor pár nap alatt világosodik a vérrög, tehát gyógyul, lassan kötőszővet és íny is ránő, 6 hónap után pedig becsontosodik a helye.
Fontos, hogy a foghúzás után betartsunk néhány szabályt, hogy gyorsabban és szövődménymentesebben nőjön be a kihúzott fog helye. Ezek pedig a következők:
A foghúzást manapság általában kikerülhetjük, de bizony némely esetekben nem, ilyenkor körültekintően kell a páciens beleegyezésével dönteni. Ezt egyénenként és esetenként kell jól mérlegelni, és ha szükséges, akkor előkészíteni és véghezvinni.
