Meddőségről (sterilitásról, infertilitásról) akkor beszélünk, ha rendszeres, fogamzásgátlástól mentes, gyermeket óhajtó szexuális élet ellenére egy év alatt terhesség nem jön létre.
Hazánkban, sőt Magyarországon is, a (házas)párok mintegy 20%-a érintett ebben a kérdésben.
Orvosi, társadalmi szempontból is igen komoly probléma ez, hiszen így is nagyon rosszul állunk a népszaporulat terén. A teherbeesés nehézségei megjelenhetnek akár a nőnél, akár a férfinál. Ha veszünk 100 teherbeesési problémákkal küszködő párt, és vizsgálni kezdjük őket, kiderül, hogy az esetek kb. 40%-ában a nőnél, 40%-ában a férfinál és 20%-ában mindkét félnél gond van.
Manapság, amikor a termékeny párok is igen titkán szánják rá magukat a gyermekvállalásra, ez a 20% bizony nagy kiesést jelent. Szerencsére a kezeléseknek köszönhetően az esetek több mint 2/3-ában bekövetkezik a terhesség.
Tudni kell, hogy az életkor előrehaladásával a sterilitás gyakorisága nő. A kezelés elengedhetetlen feltétele a gyermektelenség okának tisztázása, és csak ezt követheti az oki kezelés.
Nagyon leegyszerűsítve a dolgot, valójában a terhesség létrejöttéhez három alaptényezőre van szükség: egészséges petesejtre, egészséges ondósejtekre és szabad utakra, hogy ezek találkozhassanak. A meddőség kivizsgálásakor is ezt a 3 tényezőt vizsgáljuk, és a kezelés során is ezt igyekszünk szavatolni. Persze sokkal összetettebb ez a gyakorlatban.
Ha előzőleg nem volt terhesség, akkor elsődleges meddőségről beszélünk, míg ha már volt terhesség, és most merül fel gond, úgy másodlagos meddőséggel állunk szemben.
A meddőség okait feloszthatjuk funkcionális (hormonális) és organikus (szervi) eredetűekre.
A hormonális eredetű meddőségek esetében probléma lehet a különböző endokrin mirigyek működésében, mint a hypothalamus, hypophysis (hipofízis), mellékvesék és a pajzsmirigy. Külön csoportot képeznek a petefészek-eredetű meddőségek. A szervi meddőség okai a nemi szervek patológiás elváltozásaiban keresendőek, mint a veleszületett fejletlenség, esetleg későbbi elváltozások, pl. elzáródás (gyulladás következtében).
Nagy általánosságban elmondható, hogy a meddőség hátterében 25%-ban andrológiai, 25%-ban ovulatorikus, 20%-ban tubaris, 20%-ban egyéb (endometriosis, cervicalis factor stb.) okok állnak. A kivizsgálást követően a meddő párok 10%-a a nem tisztázott (ismeretlen eredetű, megmagyarázhatatlan) csoportba kerül. Mondhatjuk úgy is, hogy a meddőség okai lehetnek veleszületettek (fejlődési rendellenességek, hormonelégtelenség) és szerzettek (később alakulnak ki az elzáródások vagy hormonzavarok). A meddőség növekvő tendenciájának okait kutatva látjuk, hogy a túl korán kezdett nemi élet és a vele járó helytelen fogamzásgátlás, a terhességmegszakítások, a gyakori partnercsere és az ebből származó, nemi úton átvihető betegségek gyakorisága mind-mind fokozza a meddő párok számának emelkedését. A nagymértékű alkoholfogyasztás és dohányzás is súlyosan csökkenti a teherbeesés esélyét.
Jelentős problémát okoz a késői gyermekvállalás is, mert közismert, hogy a fertilitás 35 és 40 év között 30%-kal, 40 felett meg pedig 70%-kal csökken, emellett ugrásszerűen megnövekszik a spontán vetélések és a genetikai elváltozások száma is.
Hangsúlyozni kell, hogy az esetek jelentős hányadában nagy fontossággal bír a párok gyermekvállalás előtti életének minősége, tehát sok esetben mi magunk is sokat tehetünk nemzőképességünk megőrzésének érdekében. Ami a meddőség kivizsgálását illeti, doktrináris szabályok szerint történik, a nem invazív eljárásoktól haladva az invazívabbak felé, a pár mindkét tagjánál egyidejűleg. Itt elengedhetetlen a nőgyógyász és az urologus (aki a férfit kezeli) szoros együttműködése. A meddőség okainak feltárása után következik a gyógykezelés, ami lehet gyógyszeres vagy sebészeti, esetleg mindkettő, aminek a célja a terhesség mielőbbi bekövetkezte. A sebészet rohamos fejlődése, különösen az endoszkópiás és mikrosebészeti eljárások alkalmazása számos pár gyermek utáni vágyát teljesítette.
Valójában nagyon kicsi azoknak a pároknak a száma, amelyeknél a szilárd elhatározás és kitartás ellenére nem jön a gyermekáldás, és álmukat a folyamat végén örökbefogadással váltják valóra. Gyakorló nőgyógyászként elmondhatom, hogy a meddőség kivizsgálásakor és kezelésekor nagyon szoros együttműködésre van szükség a pár és az orvos között, és végtelen kitartásra a pár részéről. Sajnos többször tapasztaljuk, hogy a reménybeli szülők időközben elbizonytalanodnak, elfáradnak, kiábrándulnak, ráunnak talán, és felhagynak a kivizsgálással, kezeléssel, esetleg még a párkapcsolatuk is megszakad; hiába a nőgyógyász biztatása, bátorítása, ami nem is megalapozatlan, hiszen a párok mindössze 3%-a marad gyermekáldás nélkül minden próbálkozás ellenére.
Összefoglalóul talán annyit, hogy ebben a kérdésben is, mint általában, mielőbb keresse fel választott nőgyógyászát, aki segít a probléma felkutatásában és megoldásában. Ne feledje: évente legalább egyszer látogassa meg nőgyógyászát!
Óriási mérföldkő a meddőség leküzdésében az 1977. esztendő. Akkor született meg az első lombikbébi, Luize Brown. Azóta ezt az eljárást is tökéletesre fejlesztették és számtalan olyan párnak segítettek, akiknek azelőtt egyedüli megoldásként csak az örökbefogadás maradt. Ma már ez az eljárás meghonosodott minden olyan intézményben, ahol a meddőség kezelésével foglalkoznak. Hazánkban a Köztársasági Egészségbiztosítási Alap fedezi a kétszeri próbálkozás költségeit minden olyan pár esetében, amelynek még nincs gyermeke, a nő nem idősebb 40 évnél, és minden más lehetséges egyszerűbb módszer alkalmazása sikertelen volt.
