Kedves Olvasóim! Mennyire vagyunk megelégedve az életünkkel? Lehetne-e rajta még javítani kicsit? Szeretnénk, hogy jobb legyen? Hogy a boldogságunk lényegéhez közelebb kerüljünk, saját lényegünkhöz kell közelebb kerülnünk. Saját lényegünk pedig lelki-szellemi mivoltunk. Hogy van egy halhatatlan lelkünk a maga igényeivel és szükségleteivel, amely szüntelen vágyik a boldogságra és szüntelen törekszik önmaga beteljesedésére. Eredendően boldogságra vagyunk teremtve, csak valahol ez megsérült, elveszett, ezért érezzük hontalannak magunkat és keressük szüntelen a békét. Nyugtalan a mi szívünk, amíg végső nyugalomra nem talál. Ez a végső nyugalom a hazatalálás nyugalma. Nem a temetőre gondolok, hanem arra, hogy a létezésünkben találunk otthonra. Saját lényegünket találjuk meg, a legteljesebb biztonságot és oltalmat, amelyben azt élem meg, hogy tartozom valahová, tartozom Valakihez. A Teremtőhöz való visszatalálás ez, a Jóistennel való bensőséges kapcsolat. Nézzük ennek legfontosabb szempontjait!
Szeretve és elfogadva vagyok
A feltétel nélküli szeretet ez, és a teljes elfogadás. Olyan, amire mi emberek nem vagyunk képesek, ugyanakkor más nem elégíti ki szeretetéhségünket (ezért „hadilábasak” a kapcsolataink). Az a szeretet ez, amit nem kell kiérdemelnünk, nem kell érte bizonyítanunk, nem kell érte jónak lennünk. Az a szeretet, ami nem akar mást, mint szeretni, azt, hogy engedjük át Neki magunkat, hogy betölthessen. Szeretet, amely csak ad, önmagát adja, teljesen adja. Az egyetlen, amely kielégíteni képes a gyöngédség és bensőségesség iránti mérhetetlen igényünket. Mennyei szeretet ez, amely a Mennybe emel bennünket a földön is. Szeretet, amely biztonságot ad, amely menedék és megkapaszkodás létünk gyökereibe, erő és gyógyulás, gyógyulás egész lényünk számára. Ez a szeretet Isteni szeretet.
Visszatérés a rendbe
A zaklatott, nyugtalansággal és sok gonddal terhelt életünk amiatt olyan, amilyen, mert kiestünk az eredeti rendből. Szüntelen vágyunk oda vissza. Ezért igyekszünk jobbá tenni a világunkat, javítani dolgainkat. Ezért van a fejlődés, a tökéletesítés. A harmóniára, rendre, teljességre való igényünk mozgatja ezt. A külső fejlődés azonban nem sokkal visz közelebb a belső harmónia megtalálásához. A tökéletes rend a Teremtő rendje: összhangba kerülni ezzel a renddel, ez jelenti a visszatérést, a megbékélést, a teljességet, az igazi boldogságot.
A megbocsátottság tudata
„Boldog, akinek hűtlensége megbocsáttatott” – olvassuk a 32. zsoltárban. A lelkiismereti teher mély belső akadály a boldogságunk útján. Vágyunk arra, hogy valaki azt mondja: „meg vannak bocsátva bűneid.” Mindnyájunknak vannak sárfoltjai, amelyeket jó lenne lemosni. Az önfejlesztés pszichológiai módszerei erre nem jelentenek megoldást. Ez nem pszichológia, bár lélektanilag is tudjuk, hogy megkönnyebbülés valakinek, ha beszél vétkeiről. Feloldozásra van azonban szükségünk. Emberek mélységes keserűségben élhetnek évtizedeken át, mert nem találják a kikötőt, ahol terheiket, lelkiismeretük vádját letehetik. Súlyos betegségek forrása is ez egyben. Ugyanakkor az élet csodáját és színes, jó illatú, ízletes örömét fedezik fel azok, akik megtisztulnak rejtett foltjaiktól. Szárnyakat ad ez a léleknek, és újjászületik benne a testünk is. Jézus azt mondja a béna embernek: „Bűneid meg vannak bocsátva, kelj fel, fogd ágyadat és menj haza!” Mi a mi bénaságunk? Mióta korlátoz már bennünket az élet élésében? Fogja vagy az ágyadnak, vagy vinni tudod? Meghallod a megbocsátás szavait, vagy ragaszkodsz bénaságodhoz…?
Élet az Igazságban
Hamisságtól és képmutatástól burjánzó, áporodott társadalmi légkörben élünk. Talán bennünk is van belőle jócskán. Így tanultuk, ilyen világban élünk. Hazudnak a reklámok, a politikusok, a termékcímkék és talán még a gyerekünk, házastársunk is. „Mi az igazság?” – kérdezte Pilátus Jézustól, és kérdezzük mi is szomjasan. Mi az igazság rólunk, a világról, az életről és a halálról, Istenről és emberről? Jézus azt mondja: „Én azért jöttem, hogy tanúságot tegyek az Igazságról.” A valódi Igazságra gondolt, ami szabaddá tesz. „Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az Igazságot, mert vágyakozásuk beteljesedik.” (Jézus Hegyi beszéde).
Összefoglalva: boldogságunk alapja a visszatalálás, a hazatalálás az első Szeretethez, a végső Biztonsághoz, a Jósághoz, a rend Gyönyörűségéhez, a felszabadító Igazsághoz... saját létünk lényegéhez. Kiálts a szívedben ahhoz a Valakihez, Aki alig várja már, hogy válaszolhasson, hogy átölelhessen, és azt mondhassa: „Isten hozott itthon, jó, hogy hazajöttél, már régóta várok rád.”
