Az ősi, a több mint 2000 éves „intim kapocs” az orvos és betegének a pulzusa között ma már halványodni látszik. Emlékezetemben még elevenen él Gidai és Hartmann feketehegyi doktorokról a kép, amint kezüket a betegük pulzusán tartva hallgatták a páciens panaszait. Hogy számolták, mérlegelték-e azokban a percekben a pulzus értékeit, nem igazán lényeges. A gyógyító érintés volt a meghatározó érzés; olyan esetekben pedig, amikor a medicina tehetetlenné vált, a részvét, a megértés kisugárzása segítette a súlyos beteget a továbbélés küzdelmében. Mindezt azért mondom, amiatt nosztalgiázom (igazat adva egyik orvos barátomnak), mert manapság az orvos nem ajándékozza meg érintésével a beteget, és a tekintetét sem látja a páciens, annyira lefoglalja a keresgélés, kattintgatás a számítógép képernyőjén. Ennek nem ő az oka, jól tudom. Azt is tudom, hogy a haladást nem illik fékezni. Ha egy műszer méri és rajzolja a grafikont pulzusunkról, az pontos, minden kétséget, tévedést kizár. Hű képe szívünk dobbanásának. Csak az a gyógyító emberi érintés, amit orvosi nyelven „irgalmas szamaritánus effektusnak” hívnak – ez hiányzik.
Pulzusunk jelentősége
A pulzust nem feledte el a mai orvostudomány sem, ma is szívügyének tartja annak minőségi vizsgálatát. A szívveréssel együtt ma is az élet jeleként értelmezzük. Legkönnyebb a csukló hüvelykujj felé eső részén kitapintani az itt futó ütőeret, és annak ütésszámát vizsgálni, de jól tapintható még a halántéktájon és a nyak két oldalán futó ütőér is. Ha szervezetünk nincs fizikai és szellemi megterhelés alatt, lemérhetjük nyugalmi pulzusunkat. Ezt minden embernek legalább annyira kellene ismernie, mint cipőjének vagy inggallérjának nagyságát, hiszen igen nagy súllyal bíró kockázatnak számít a szívbetegségek előrejelzésében. A normális érték 60-70 ütés percenként–minél alacsonyabb, annál edzettebb fizikai állapotra mutat. A minimális határértéket – 50 ütést percenként – bradikardiának nevezi az orvostudomány, s ez már felveti a pacemaker, azaz a szívritmus-szabályozó készülék beépítésének kilátását. Az egészséges pulzus könnyen érzékelhető, lágy és egyenletes ritmusú. A 90 feletti nyugalmi pulzusszám figyelmeztetőjele a kezdődő szívbetegségnek. A szabálytalan ritmus és a melléütés (extraszisztolék) lehetnek ideiglenesek, gyorsan múlók – ilyenkor szellemi vagy fizikai túlterhelésre kell gondolni. Ha állandósulnak (tovább tartanak 24 óránál) és rosszullétekkel párosulnak, haladéktalanul orvoshoz kell fordulni. Szabálytalan ritmus és melléütések esetén a vérnyomásmérőnk hibát, azaz E betűt jelez. Tapasztalt orvosok érzékelik még a pulzusunk nagyságát, teltségét, elnyomhatóságát is. A keleti gyógyászat és gyermeke, az alternatív medicina, sokkal több minőségi különbségre figyel, és sokat tett a pulzusdiagnosztika finomításán, ám hiányosságának róható fel, hogy sűrűn átcsúszik a racionális talajról a nyugati ember számára idegen, irreális mágikus-vallásos területre.
Otthoni teszt
A maximális pulzus az a percenkénti ütésszám, amely egyik legérzékenyebb mutatója szervezetünk terhelhetőségének. Vannak elvont számolási módszerek is, minket kielégít az a meghatározás, ha 200-ból kivonjuk az éveink számát. Szívünk állapotát igen nagy pontossággal jelzi egy egyszerű, otthon kivitelezhető teszt. Mérjük le pulzusunkat a teszt előtt, majd váltott lábbal lépkedjünk egy lépcsőfokon 2 mp-es időközökkel. Miután 3 perc alatt 90 lépcsőzést váltottunk, ismét pulzusmérés következik. Egy perc pihenés után harmadszor is mérjük meg a pulzusunkat. A három eredmény összegéből vonjunk ki 200-at, s az eredményt osszuk el 10-zel (baloldalra tegyük a tizedesvesszőt). A 6–9,9 kiváló, 10–12 igen jó, 12–14 jó, 14–16 elégséges, a 16-nál nagyobb szám rejtett vagy létező szívelégtelenséget jelez.
Ma már pulzusunkat pulzusmérő órák mérik, de korrekt alkalmazásukhoz kisebbfajta mérnöki tudás szükségeltetik. Igaz, szorgalmunkat olyan széleskörű ismeretekkel hálálják meg, ami talán feledteti azt a hiányt, amelyről előszavamban írtam. Jelzik nemcsak pulzusunk számát és minőségét, hanem figyelik mozgásunk intenzitását, ügyelnek szervezetünk igénybevételének mértékére, riasztanak a maximális pulzusszám közeledtére, javasolják a fizikai megterhelhetőséget éveink, súlyunk, magasságunk keresztmetszetében. Tudomást szerzünk továbbá az elégetett kalóriamennyiségről, tudósítanak a ritmustól eltérő szívdobbanásokról, leírják és visszajátsszák a 24 órás pulzusunkat és érrendszerünket érintő eseményeket. Igen, szívügyünk maradt a pulzus manapság is –, meg aki, vagy amiméri.
