Telt ház előtt mutatta be Vajda Noa Pálma versmondó a Végeláthatatlan víz – Beszélgetések nagyapámmal elnevezésű pódiumjátékát Topolyán. A fiatal versmondót nagyapja, dr. Vajda Gábor iránt érzett szeretete és a hozzá fűződő emlékei inspirálták az előadás összeállítására.
– Mindennap érzem a hiányát, a legkedvesebb emlékem az, amikor kis kockákból tornyot építettünk, és erről mindig Horváth István Tornyot raktam című verse jut eszembe. Tizenhét éves voltam, amikor a felkészítőm említette, hogy minden versmondója amikor betöltötte tizennnyolcadik életévét, egy önálló estet állított össze, és úgy gondoltam, hogy ezt a műsort a nagyapámnak szentelem. Hároméves voltam, amikor ő meghalt, ennek ellenére úgy gondolom, hogy a költészet iránti szeretetemet neki köszönhetem, illetve azt, hogy belecsöppentem ebbe a világba. Nagyapámat magányos óriásnak nevezték, ugyanis harcolt a magyar kultúráért és a magyarságtudatért Vajdaságban. Disztópikus világnézete volt, és ez a legtöbb versében érezhető is, úgy gondolta, nem biztos, hogy a legjobb felé halad a világ – nyilatkozta lapunknak Vajda Noa Pálma versmondó.
A pódiumjáték során – mely két éve készült és eddig hat helyen mutatták be Vajdaságban és az anyaországban – a közönség, többek között József Attila, Radnóti Miklós, dr. Vajda Gábor és Podolszky József verseit is hallhatta a fiatal versmondó előadásában. A szavaló felkészítője Barta Júlia, az est szerkesztője Hajvert Ákos volt. Az eseményen Dudás Nikolett énekes működött közre. A topolyai könyvtár olvasóterme adott otthont az előadásnak, amely a Vajdasági Versmondók Egyesülete és a Bácsfeketehegy Magyar Művelődési és Helytörténeti Egyesület szervezésében valósult meg.
Nyitókép: Nagy érdeklődés övezte az előadást (Nagygellér Hunor felvétele)
