A „bukás” szót akkor használjuk, ha a csecsemő száján keresztül kis mennyiségű gyomortartalom csordul ki. A gyomor felső záróizma még nem tartja olyan tökéletesen a táplálékot a gyomorban, mint ahogy idősebb gyermeknél, így bármilyen mozdulat előidézheti. A bukáshajlam azújszülött baba első heteiben a leggyakoribb, majd az idő múltával fokozatosan csökken.
Szépen fejlődő, vidám, egészséges, ám mohón szopizó csecsemő esetében előfordul, hogy közvetlenül etetés után visszaböfögi vagy visszacsurgatja a tejet. A bukás néhány esetben a babát is váratlanul éri, és mivel kellemetlen érzés, rendszerint sírás követi, ám pár pillanat múlva már elégedetten mosolyog. A bukizást a szoptatás vagy cumisüvegből való táplálás során lenyelt levegő okozza. Ezért nagyon fontos, hogy evés után mindig alaposan böfiztessük meg a babát. A kicsiknek még nem zár tökéletesen a gyomorszájuk, ezért a táplálék könnyebben visszajön. Előfordul, hogy a baba nagy mennyiségeket bukik vissza, ez legtöbbször azért következik be, mert túlette magát. Ilyenkor elegendő, ha azt figyeljük, megéhezik-e hamarabb, és ha szükséges, iktassunk be még egy étkezést! Szintén ártalmatlan jelenség, amikor a pici azért bukizik vagy hány, mert erőlködik, például hason fekvő helyzetben forgolódáskor vagy kúszás-mászás közben, de az is gyakori, hogy a már felálló, totyogó baba annyit mozog és olyan testhelyzeteket vesz fel, hogy a gyomorszája kinyílik.
A szoptatott csecsemők esetében az előetetés hozzájárulhat ahhoz, hogy a bukás megszűnjön. Először csak kis mennyiségű anyatejet adjunk a babának, majd böfiztetés után lassan – lehetőleg minél kevesebb levegőt nyelve – szopizzon! Szoptatás közben akár több szünetet is lehet tartani, hogy a baba pihenhessen, és ha szükséges, böfizzen is. Ha cumisüvegből etetjük a babát, a cumi legyen megfelelő méretű és, ne eresszen át túl sok tápot egyszerre! Sokszor az is segíthet, ha kisebb mennyiségű, de gyakoribb táplálást alkalmazunk.
Sok szülő számára nehézséget okoz eldönteni, hogy egy adott esetben bukásról vagy éppen hányásról van-e szó. A bukás gyakori jelenség kisgyermekkorban, ezért ha a baba láthatóan jobban érzi magát, és a súlya nem csökken, nem kell aggódni. Ám ha a bukás gyakran jelentkezik, és túl nagy mennyiségű táplálék jön vissza, vagy a baba súlyfejlődése lassul, orvoshoz kell fordulni.
Hányásról akkor beszélünk, amikor a gyomor nagyobb erővel löveli ki tartalmát a szájon át, s ezért az a szájtól pár centiméterre ürül. A hányást legtöbbször erőlködés és öklendezés előzi meg, míg a bukás legtöbbször ártalmatlan, és evés után, bőfizés formájában jelentkezik. Az első hónapokban a hányást különböző táplálkozási problémák okozzák, ám az is lehet, hogy egyszerűen csak túlságosan tele van a baba hasa. Pár hónap után, ha hirtelen hányás lép fel, azt valószínűleg valamilyen baktérium vagy vírus okozza, ami gyakran hasmenéssel is párosul.
Orvoshoz kell fordulni, ha a a hányás mellett:
A hányás kezelése
Adjunk a babának folyadékot, hisz hányáskor sokat veszít belőle. A folyadékveszteséget létfontosságú pótolni, hogy a baba ne száradjon ki (tea, anyatej, tápszer vagy akár víz formályában is). A folyadékpótláshoz türelem kell. Fokozatosan, kiskanállal itassuk a babát, ügyelve arra, hogy hirtelen ne terheljük meg az érzékeny gyomrát!
Ha a csecsemő hányt és megy a hasa, egy ideig célszerű egyszerű diétát is tartani. Fontos azonban, hogy ne adjunk a gyereknek hányinger elleni gyógyszereket az orvos tanácsa nélkül.
Az alvás is jót tesz, mert ilyenkor a gyomor kiürül a belekbe, és ez segít a hányás leállításában.
Hányás fertőzések kezdetekor is előfordulhat, ilyenkor azonban levertség, hőemelkedés, láz vagy hasmenés is társulhat hozzá.
Ha a születést követő néhány hétben az etetések után szinte sugárban hány a baba, akkor feltétlenül forduljunk orvoshoz, mert gyomorkapu-szűkület állhat a háttérben, amely csecsemőkorban előforduló, veleszületett megbetegedés, és leginkább 5-6 hetes kisfiúkra jellemző, de kislányok esetében is felléphet.
