A méh süllyedéséről akkor beszélünk, ha normális helyzeténél mélyebbre kerül, illetve a méhnyak közelebb kerül a hüvelybemenethez. Ez az elváltozás olyan nagy fokú is lehet, hogy az egész szerv kicsúszik a hüvelyen keresztül. Ezt a méh előesésének nevezzük. A betegség leginkább a változókorban kezdődik, és a posztmenopauzában fokozódik. Gyakrabban jelentkezik többször szült nőknél, de előfordul olyan hölgyeknél is, akik nem szültek, sőt még olyanoknál is, akik soha életükben nem éltek nemi életet.
A betegség fő oka mindig a méhszalagok szerzett vagy ritkán veleszületett gyengesége. A méh süllyedésének hátterében, az esetek döntő többségében, a méhet rögzítő izom szülés közben bekövetkezett sérülése áll. A későbbi életkorban növeli a betegségre való hajlamot a változókor (klimaktérium) ösztrogénhiányos állapota, az elhízás, a dohányzás. Ritkán a méhszalagok veleszületett gyengesége áll a süllyedés hátterében, ami idősebb korban jut kifejezésre a nem szült nők esetében.
A panaszok többnyire a változókorban jelentkeznek és nagyon sokfélék lehetnek. A méh süllyedés következtében húzza magával a hashártyát, ami tompa, húzó jellegű alhasi, illetve deréktáji fájdalmat okoz, melyre jellemző, hogy nehéz fizikai munka vagy hosszú állás után fokozódik. Az orvoshoz általában azért fordul segítségért a beteg, mert úgy érzi, hogy „valami kicsúszik a hüvelyéből”, „leszakad a dereka”.
A méhsüllyedés együtt jár az első és hátsó hüvelyfal sérvszerű beboltosulásával és a vízhólyag süllyedésével is, mindez vizelet-visszatartási zavarokat okoz. A teljes méhkiesés esetén vizeletürítési panaszok lépnek fel, mivel a húgycső nagyfokú törése meggátolja a vizelet távozását a hólyagból. A vizelet tartása nehézzé váli, a hasüri nyomás fokozódására (köhögés, tüsszentés, nevetés, erőlködés) a vizelet elcseppen. A gyakori vizelési inger szinte mindig kísérő tünet, mivel a hólyagsérv miatt a beteg úgy érzi, hogy vizeléskor a húgyhólyag nem ürült ki teljesen. A vizelési panaszokat a megváltozott anatómiai helyzet miatt könnyebben kialakuló gyulladások még csak súlyosbítják. A hüvely hátsó falának sérvesedése miatt a végbél előretolódik és székelési problémákat okozhat, székrekedés vagy széklettartási nehézség formájában.
A teljes méhkiesés esetén nagyon nagy a fertőzések és gyulladások lehetősége, de jelentkezhet akár a kicsúszott méh kifekélyesedése is. Szerencsére manapság már csak nagyon ritkán látni ilyet, azt is nagyon idős betegeknél.
A diagnosztika valójában igen egyszerű. Klinikai vizsgálattal minden esetben megállapítható. Kezelése lehet műtéti vagy konzervatív. A modern orvosi szemlélet tükrében nagy hangsúlyt kell fektetni a kórkép kialakulásának megelőzésére. A hatásos megelőzés alapját a legfőbb előidéző oknak, a szülési sérüléseknek az elkerülése jelenti. A későbbiekben az egészséges életmód, a megfelelő testsúly kialakítása, a rendszeres testmozgás és az ellenőrzött hormonpótlás tekinthető a megelőzés kiegészítő lehetőségének.
A már kialakult kórkép kezelésének optimális megválasztásakor szem előtt kell tartani az anatómiai elváltozás fokát, a beteg életkorát, a panaszok mértékét, a szexuális aktivitást, esetleg a későbbi gyermekvállalási szándékot vagy éppen a beteg általános egészségi állapotát, idült betegségek jelenlétét stb.
A műtéti kezelés leginkább az eset súlyosságától függ, és lehet plasztikai műtét, amelynek során a méhszalagokon végzett korrekcióval a méh visszakerül eredeti helyére, vagy súlyos esetekben a méheltávolítás jelenti a megoldást. A konzervatív, nem sebészi megoldások közül kezdeti elváltozások, enyhébb panaszok esetén eredményes lehet a hüvely- és gátizmokat erősítő gáttorna, az elhízás csökkentése, a dohányzás abbahagyása, hormontartalmú krémek hüvelyi alkalmazása. Súlyos esetekben, idős korban, amikor a műtét kockázatos lenne, érdemes próbálkozni a hüvelyi pesszárium (Mayer-gyűrű) alkalmazásával.
