A fogak a szájüregbe vannak beágyazva, mégpedig az állkapocsba. Az állkapocscsont ún. spongiosus, vagyis szivacsos és kompakt csontból áll (a csontnak két fajtája). A csontozat és a fogak összetétele hasonló, mégis különböző.
A csontok kemények, szilárdak, mégis rugalmasak. Külső felületüket a csonthártya (periosteum) fedi, míg a belső üregüket a csontbelhártya (endosteum) béleli. A csontok feladata a belső váz tartása, egyes belső szervek, pl. az agy védelme, a vérképzés, a kalcium és a foszfor raktározása, és ha kell, megkötnek egyes nehézfémeket, így megelőzik a mérgezést, és később lassan leadják őket. A csontszövet 40%-ban vizet tartalmaz. A 60%-os szárazanyag-tartalmából 35% szerves, míg 65% szervetlen anyag. A szervetlen anyagoknál a legtöbb, 85% hidroxilapatit, míg a többi kalcium- és magnézium-karbonát, kova stb. A csont sejtjei lehetnek csontképző sejtek (osteoblastok), csontfaló sejtek (osteoclastok) és csontsejtek (osteocyták).
A fogak (dentes) fogzománcból, dentinből és cementből állnak. Ezek a fog kemény részei.
A fogzománc (enamelum, substantia adamantina) a szervezet legkeményebb anyaga, 96%-ban szervetlen anyagból áll, főleg hidroxilapatitból, ami prizmákat alkot. A zománc hálószerűen átszőtt prizmákból áll, ami védi is őt a letöredezéstől. A többi rész a víz és a szerves anyag. Hasonlít a porcelánhoz, mert rendkívül kemény, de törékeny is. Ezért történik meg fogszuvasodáskor, hogy letörik a zománc a szuvas, puha dentin alatt, mivel a dentinben a szuvasodás sokkal gyorsabban terjed. Mindemellett a zománctörés és -repedés fő okozója a hirtelen ütés és a meleg-hideg hirtelen váltakozása. A zománc áttetsző, ezért a fog színét leginkább a dentin befolyásolja. A legvastagabb a rágófelszínen, míg a fognyak felé haladva vékonyodik. Mivel magas a szárazanyag-tartalma, ezért csak a pH, vagyis a szájüregben levő enyhe savasság (pH 7,2-ig) megváltoztatásával, vagyis a savasság fokozásával lehet a zománcot megsérteni. Ha a szájüreg pH-ja 7,2 fölé emelkedik, akkor elkezdődik a fogzománcból a mészsók kioldása. Ez a demineralizáció. Ha azonban megfelelő időn belül visszaáll a pH a normális szintre, akkor a nyálból visszajutnak a kioldott mészsók. Ez a remineralizáció. Ez a folyamat naponta többször is végbemegy, és mindaddig nem történik semmi aggasztó, amíg a szájban a pH-változások nem válnak gyakoriakká. Ha a gyakori savasság hosszan tart, akkor 8–16 hét után már megjelenik az elváltozás a zománcon fehér, fekete pont vagy flekk alakjában. Ez már a kezdődő káriesz.
A zománcban a hidroxilapatit hidroxil része kicserlélődhet egy fluorionnal, ilyenkor a fogszuvasodással szemben sokkal ellenállóbb fluorapatit képződik. Ezért használjuk a fluorozást kontrollált mértékben a fogszuvasodás megelőzésére és a hajlam csökkentésére.
A dentin (substantia eburnea dentis) alkotja a fog fő tömegét, és a zománc, valamint a cement alatt van a gyökérrészen. Puhább, de rugalmasabb a zománcnál. Teljesen körülveszi a fogbélkamrát (pulpát), 70%-ban ásványi anyagokat tartalmaz, és 10%-ban vizet, 20%-ban szerves anyagot. Mivel puhább, a fogszuvasodás is gyorsabban terjed benne, mint a zománcban. Ezért történik meg az, hogy amikor kifúrjuk a kis lyukat a zománcon, alatta sokkal terjedelmesebb az elváltozás, vagyis elpuhult, szuvas dentint látunk, ami hasonlít a rothadáshoz. A dentin dentincsatornácskákból épül fel, amelyeket dentintubulusoknak hívuk, és amelyekben a dentinépítő sejtek, vagyis az odontoblastok nyúlványai találhatók, amelyeket Tomes-féle rostoknak nevezünk. Ezek a csatornácskák átveszik a fájdalomingert, és bennük a bacilusok toxinjai is átjuthatnak a pulpáig, de a bacilusok nem. Fogszuvasodáskor a dentin csak úgy tud valamennyire védekezni, hogy új dentinréteget termel a fogbél felől.
A pulpa, vagyis a fogbél a fog legbelsőbb része. A fogbél laza kötőszövetből áll, amelyben az erek, idegek húzódnak. Fő feladata a fog szövetének a táplálása. Ez csak az elhalt fogakon válik nyilvánvalóvá, amikor a fog elbarnul és törékennyé válik. Amellett részt vesz a fogfejlődés során a zománc kialakításában, és a dentint is újra tudja termelni. A pulpa része a pulpakamra a fogkoronában és a gyökércsatornák a gyökerekben.
A cement (substantia ossea dentis) hasonlít a csonthoz, de nincsenek benne erek és idegek. A dentint fedi a gyökérnél. A fogágynak, vagyis a paradontiumnak része a cement, gyökérhártya, fogmeder és az íny. A cement fő feladata a gyökérhártya és a saját rostjainak elhorgonyzása. Saját rostjai párhuzamosan futnak vele, és a cement sejtjei termelik, amelyek leginkább a gyökércsúcsnál helyezkednek el, míg a gyökérhártyából induló rostok merőlegesek a fogra. Ezek az ún. Sharpey-rostok. Ezek a rostok rugószerű feladatot végeznek a rágáskor, így védve a fogat és az állkapocscsontot is a sérülésektől. Nagyon fontosak az erős, ép fogazat és a jó rágás tekintetében.
A gyökérhártya különleges kötőszövet, amely a cement és a fogmeder között helyezkedik el. Vannak benne rostok, tartalék sejtek, erek és idegek. Általa érzékeljük a fogat és a fogra ható ingereket, erőket. Benne keletkezhetnek kóros inger hatására a fogciszták az ún. Malassez-féle sejtekből.
A fogmeder, vagyis alveolus az állkapocscsont része, amelyben a foggyökerek ülnek. Ez a forma változó, a fogak elmozdulásával és a foghúzások után el is tűnhet, vagyis csökkenhet.
A fogíny (gingiva) is a fogágyhoz tartozik. Ez a fogak körüli kötött szájnyálkahártya. A szájüreg többi laza nyálkahártyájától, a szájpadtól és a szájfenéktől különbözik, mivel szarusodik, és jól tűri a nyomást. A fog körül betüremlik, kis barázdát, rést alkotva, ahol nem szarusodik, és ahol tapad a foghoz. Ez a hámtapadás is nagyon fontos a fogíny egészségére nézve.
Összegzésként megállapíthatjuk, hogy bár a csontozat és fogazat összetételében van hasonlóság, különösen a szervetlen anyagok tekintetében, de mivel a feladatuk is más, így különbségek is érzékelhetők. A csontozat a mozgásra és a váz tartására lett teremtve, míg a fogak a rágásra. A rágóerő igen nagy lehet, az oldalsókra, a rágófogakra 300–800 N, míg az elsőkre, a metszőfogakra 150–300 N hat. Összehasonlításként a krokodil rágóereje kb. 10 000 N. A kemény fogak mellett fontos az egészséges fogágy is, amely amortizálja a fogra ható erőket, és a fogra ható nyomást is érzékeljük vele. Végezetül az íny is lényeges szerepet tölt be, mert ha beteg, akkor megindul az íny idült betegsége, a parodontosis.
