Alig néhány évtizede az akaratlan húgyhólyagürülés nemcsak társadalmi kirekesztésre, hanem többnyire állandó ágyhoz kötöttségre kényszerítette a betegeket. Akiket érintett, azok „matracsírba” kényszerültek életük végéig, ahogyan a nagy romantikus német költő Heinrich Heine jellemezte kínokban és mindenkitől elhagyatva töltött utolsó éveit, Ady pedig betegágyából írta kétségbeesetten: „Boruljon fel e nem jó élet!”
Hogy még ma sem egyértelmű a betegek körében a vizeletcsorgás, latin nevén az inkontinencia modern kezelésének lehetősége, bizonyíték rá egy nem régi beszélgetés közeli ismerősömmel, aki sírva panaszolta, hogy a pelenkavásárlás felemészti kevéske nyugdíját. A pelenka használata, mint látni fogjuk, a legkevésbé hathatós védekezés ennél a betegségnél. Kellő ismeret birtokában ma már szinte természetes életvitel alakítható ki, könnyedén eltitkolható ez a keserves állapot. A mai, szokványosan rohanó életmódban mindenkinek oda kell figyelnie saját testének épségére, s nem elegendő passzív hozzáállással pusztán az agyonterhelt orvosokra és a krónikus pénztelenségben vergődő szerbiai orvoslásra bíznia magát.
Mi okozza?
Az egészséges embernél a vízhólyag körkörös izmainak szorítása akadályozza meg a szivárgást. Amint a vizelet mennyisége eléri a 3-400 ml-t, vizelési ingerünk támad. Ha tehát az óránkénti vizelet mennyisége átlagosan 30 ml, spontánul minden 8-10 órában történik vizeletürítés, ami az éjszakai nyugalmat az egészséges embernél szavatolja. Szép számmal akadnak azonban olyan egészségügyi problémák, amelyek hosszabb-rövidebb ideig akaratlan vizeletcsorgással járnak. Az inkontinenciát többnyire a vízhólyag záróizmának gyöngülése idézi elő. Az izomrenyheség okának felderítése nem kis munkát igényel az urológustól. Az inkontinencia Szerbiában százezreket érint, s ez az állapot az életminőségben olyan romlást idézhet elő, amit nehéz elviselni. A záróizom-működés ellehetetlenülésének leggyakoribb oka az agy- és gerincvelőidegek sérülése olyan alapbetegségeknél, mint a cukorbaj, szélütés, szklerózis multiplex, a kismedencei operációk komplikációi, a nőknél nem ritkán a mellső hüvelyfal süllyedése, valamint egyes gyógyszerek mellékhatásai. Ismeretes azonban az akaratlan vizeletcsorgás időskori változata is, amely a záróizom elöregedésének következményeként lép fel, és a 65 év feletti férfiak 5%-át érinti.
Miből áll a kezelés?
A betegség modern kezelése legtöbb esetben visszaadhatja az érintetteknek a természetes életvitel lehetőségét, de csak abban az esetben, ha a páciensben megvan az önképzés és a testi bajára figyelés akarata. Soroljuk fel, mi az, amit a mai orvostudomány nyújthat ennél a betegségnél? Amint már említettem, a pelenka használata túlhaladott, higiéniai szempontból pedig kifejezetten káros. Néhány napra jelent megoldást, amíg az orvos meg nem bizonyodik a vizeletcsorgás ideiglenességében. Már az első napokban el kell kezdeni és folyamatosan kell végezni a Kegel-féle gyakorlatot: a beteg feküdjön hasra, és a farizom lazán hagyása közben igyekezzen megfeszíteni a végbélzáróizmot úgy, mintha székletét akarná visszatartani. Naponta két alkalommal 20–25-ször ismételje! Kerüljük a koffeintartalmú italokat, az alkoholt és a dohányzást, testsúlyunk legyen az ideális közelében! Némileg segíthet a gyógyszeres terápia is, az esetleges operatív beavatkozás azonban csak 50–60%-os eredménnyel jár. Ha mindezek betartása mellett a vizeletcsorgás véglegessé válik, a mai orvostudomány olyan eszközöket kínál, amelyeknek használata a betegséget kívülállók számára tökéletesen álcázza. Kaphatók különleges nedv- és szagmegkötő urológiai betétek, sajnos az áruk tetemes. A vizeletgyűjtő eszközök közül javasolnánk a kondomurinált, amelyet, mint neve is jelzi, az óvszerhez hasonlatosan felhelyezünk a hímvesszőre, a végén pedig egy üríthető gyűjtőzsák van, amely a beteg combjához rögzíthető. Hasonlóan működik a bő választékban beszerezhető, bőrre ragasztható vizeletgyűjtő eszköz akár a női, akár a férfi nem esetében. Végső megoldást azonban a katéterek jelentik. Rengeteg fajta katátert kínál a gyógyászati ipar, de mind az orvos, mind a beteg szempontjából is a szilikonos Foley-katéterek használata a leginkább ajánlható. Szövetbarát tulajdonságának hála 5-6 hétig, ha betartjuk a higiéniai előírásokat, a vízhólyagban tartható. Használhatjuk combunkra erősített gyűjtőzsákkal, de dugós elzárással is. Ez utóbbit 3-4 óránként ürítsük! A dugóval rendkívül óvatosan bánjunk! Szerezzünk be 3-4-et is, hogy mindennap válthassuk egy újabbal, amit az éjszaka folyamán fertőtlenítő folyadékban tartunk. Ha az eszközök steril kezelésébe beletanulunk, idővel az önkatéterezés is megoldható lesz, hiszen az egész művelet néhány percet vesz igénybe, és függetleníti a beteget a kellemetlen sorban állástól a rendelők előtt.
