Kérdés: Tisztelt Doktor Úr! A vér összetevőinek elemzésénel szeretném a segítségét kérni. Mikor kézhez kapom a laboreredményt, úgy tűnik, szinte titkos nyelven van írva. Kicsit meg szeretném érteni. Például: WBC – Mi a normál értéke? Mire gyanakodhatunk, ha magas? Mire, ha alacsony? És mi befolyásolja az értéket, mi csökkenti, mi emeli (pl. folyadék, gyümölcs, fokhagyma, cékla)? Köszönöm a válaszát.
Válasz: Tisztelt Érdeklődő!
Szívesebben vettem volna, ha elküldi a kérdéses vérképet. Egyszerűbb ugyanis egy konkrét leletet elemezni, mint a vér összetevőinek – ahogyan ön írja – „titkos nyelv”-ét köznapi, mindenki számára érhetően megmagyarázni. A hematológia, amely ezekkel az összetevőkkel foglalkozik, többéves orvosi szakosítást igényel, a vérkép irodalma pedig könyvtárnyi terjedelmű. Eltekintve azonban az előbbiektől, nemcsak az orvosoknak, a betegeknek is joguk van alaptudásra a vérkép leolvasásánál. A teljesség igénye nélkül megpróbálkozok tehát az érthető magyarázattal.
Vérünkben háromféle sejttípus található: a vörösvérsejt, fehérvérsejt és a vérlemezke. A laboratóriumi vérképben ennek a három sejttípusnak a megnevezése alatt olvashatók le az eredmények, a nemzetközileg elfogadott jelzésekkel. Az orvostudomány nemzetközi nyelve a hiedelem ellenére már nem a latin, hanem inkább az angol. Ezt tükrözi a laboratóriumi leletek megnevezése is.
Első helyen rendszerint a fehérvérsejtszám áll, WBC (White Blood Cells) megnevezés alatt. Normális állapotban ez a 4,00 és a 10,00 közötti tartományban van. A fehérvérvérsejtek és a bélflóránk kielégítő munkájától függ mindennapos egészségi állapotunk. Jórészt e kettő képezi a szervezetünk számára nélkülözhetetlen immunrendszert. Ma már tudjuk, immunrendszerünk nemcsak védekező szerepet játszik a külső és a belső kóros baktériumok támadásakor, hanem képes aktív gyógyító ténykedésre is a rákos megbetegedéseknél. A rosszindulatú daganatok kezelésénél a szakemberek jövőbeli elvárásai éppen az immunterápia módszeres fejlesztése irányában a legkifejezettebbek. A fehérvérsejtek minőségileg 2 csoportra oszthatók. A granulociták négy alcsoportjának (jelölésük: MONO, EO, NEUT, BASO) a feladata az idegen káros sejtek bekebelezése, illetve ellenanyagok termelése az allergiát kiváltó anyagokkal szemben. A limfociták (LYMPH) nem képesek bekebelezésre, hanem toxinok termelésével pusztítják a káros, szervezetünket támadó baktériumokat. A fehérvérsejtek minőségi összetétele változatlan mindaddig, amíg a csontvelő, a származási hely érintetlen. A helyes arányokat a Ref. interval jelzés alatt találjuk. A normális arányok felbomlásának értelmezése már kifejezetten orvosi feladat. A fehérvérsejtek száma (WBC) mérsékelten emelkedik fertőzéses gyulladásokban, sérüléskor, daganatos betegségekben, ami magától értetődik. Szervezetünknek szüksége van védelmi rendszerének erősítésére, jelzést küld tehát a csontvelő irányába a fokozottabb termelésre. Ha azonban túl erős a vírusos vagy más mérgező anyagok behatolása, a csontvelő nem képes elegendő fevérvérsejtet termelni, egyre több éretlen sejtet dob ki a vérkeringésbe, ami ha állandósul, komoly megbetegedésként, leukémiaként (fehérvérűségként) manifesztálódik.
A vörösvérsejtek (Red Blood Cell=RBC) feladata az éltető oxigén eljuttatása szerveink minden zugába, illetve a bomlási termék, a szén-dioxid kibocsátása tüdőnkön keresztül. Legfontosabb alkotórésze a vastartalmú fehérje, a hemoglobin (jelzése HGB). A vörösvérsejtek száma 4,50 és 6,20 között ingadozik az egészséges egyénnél. Szintén a csontvelő termékei, beérésükhöz azonban szükség van a vason kívül ún. mikroelemekre: rézre, kobaltra, valamint B1-, B12- és C-vitaminra. Kóros a vörösvérsejtek emelkedése egy súlyos betegségben, a polycytaemia verában, folyadékvesztésben és a tüdőbetegségeknél. A csökkenés viszont vérszegénységre, vérzésre és vitaminhiányra mutat. Az RBC, a vörösvérsejtek rubrikájában találjuk még a HCT (hematokrit) jelzést, amely a 100 ml-nyi vérben található vörösvérsejtek arányát mutatja. Az MCV a vörösvérsejtek átlagos térfogatát, az MCH a sejtek átlagos hemoglobin-tartalmát, az MCHC a hemoglobin sejtbeli koncentrációját, az RDW a vörösvérsejtek eloszlási méretét és alakját jelöli. Ez utóbbiak sem titkos jelek, értelmezésük azonban maradjon a hematológus kizárólagos feladata!
A vérlemezkék vagy trombociták minőségi és mennyiségi mutatói a PLT (Platelet Count) jelzés alatt találhatók. A normális érték 140-től 400-ig terjed. A vészhelyzet a 25-ös értéknél jelentkezik, azonnali kórházi ellátást igényel, a beteg rövid idő alatt elvérezhet. Mindebből kitűnik, hogy a vérlemezkék feladata a véralvadásban, a sérülések és a szövetek gyulladási folyamatok utáni helyreállításában van. Élettartamuk rövid, mindössze 14 nap. Véralvadási nehézségeknél ezért gyógyszerként vérátömlesztést alkalmazunk. Alacsony értékük gyógyszermérgezésre, sugárzásra vagy a B12-vitamin hiányára utal. A magasabb érték nem számít betegségnek. Az MPV jelzés a vérlemezkék méretét és a csontvelőben való termelés mértékét jelzi.
A vérkép kedvezőtlen eredményei nem számítanak betegségnek, csupán irányjelzőként tekinthetünk rájuk a diagnózishoz vezető összetett folyamatban, amelyben szerepet kapnak a beteg panaszán kívül a képalkotó orvosi műszerek mutatói és az orvosi tapasztalat is. A normálistól eltérő számok tehát önmagukban nem igényelnek semmiféle beavatkozást sem a gyógyszerezés, sem az élelmezés terén.
