A fogászati rendellenességeket kezelni kell. Az egyszerűbbeket az általános fogorvos is végezheti, míg a bonyolultabbakat a fogszabályzó szakorvos. Fogszabályzásra általában a szebb mosoly, vagyis az előnyősebb külső miatt szánjuk rá magunkat, de része lehet ebben a lélektani hatásnak is. Leggyakoribb mégis a funkció javítása és a kóros folyamatok kiküszöbölése.
A fogszabályzást általában a gyermekkorban kezdjük el, méghozzá a vegyes fogazat idején, amikor kihasználjuk a testi növekedést, fejlődést. Manapság pedig egyre gyakoribbak a rögzített készülékek, amelyeket a fogváltás után helyezünk fel, de legjobb a serdülőkorban, mivel ekkor még fejlődik a szervezet, míg később, a felnőttkorban ez csökken, így a fogszabályzás is nehezebbé válik.
Az orthodontiában nagyon fontos a jó diagnózis, vagyis lelet, ehhez pedig nélkülözhetetlen a jó esetanalízis és a páciens kivizsgálása. Már a páciens arcának vizsgálatával sok rendellenességre következtethetünk. Szemből, vagyis en face nézzük az arc szimmetriáját, arányait, oldalnézetből, vagyis profilból pedig vizsgáljuk az állkapcsok fejlettségét, helyzetét. Figyeljük még a száj tónusát, mozgékonyságát, nagyságát, az orr formáját, nagyságát és a homlok alakját is. Ez mind befolyásolja az arcvonásokat.
A szájüregben fontos a fogzás sorrendjének ellenőrzése, és hogy az megegyezik-e a korral. A nyelv tónusa, ereje és mozgékonysága kiemelkedően fontos, mivel befolyásolja a fogazat és az állkapcsok, különösen a mandibula fejlődését.
Kivizsgáljuk, hogy vannak-e gyermekkori szokások, pl. ujjszopás, nyelvszopás vagy bizonyos tárgyak rágása, mivel ezek igen gyakoriak. Utána ellenőrizzük a harapást, vagyis az okklúziót, a fogak helyzetét, mivel ez határozza meg a leletet. Ha léteznek kényszerpontok, amelyek miatt a harapás vagy az állkapocs helyzete esetleg eltolódik, azt regisztrálni kell. Ha a szájlégzés állandó, az kóros, mivel nyitott harapást, magas szájpadot és a nyelv lanyhasága miatt csökkent állkapocsfejlődést idézhet elő. Oka valamilyen orrüregi gyulladás, orrsövényferdülés vagy megnagyobbodott mandulák. Mindig kezelni kell, mivel a szellemi fejlődést is befolyásolja a kinézet mellett.
A szájnyitást és szájzárást is ellenőrizzük, a mozgásokat előre, oldalra vagy hátra, és ha rendellenességet észlelünk, akkor lejegyezzük. A metszőfogak átfedését túlharapásnak is nevezzük. Ez általában 2-3 mm, ha nagyobb, akkor az mélyharapás, ha kisebb vagy egyáltalán nincs, akkor élharapásról és nyitott harapásról beszélünk. A fogak torlódását vagy ritka állását megjegyezzük.
A lelet felállításában nagyon fontos a röntgendiagnosztika. Általában a teljes fogsort fényképezzük, ez az ún. OPT, vagyis ortopantogram. Ezenkívül fontos a fejprofil röntgenképe, a teleröntgen, vagyis teleradiogram. A teleröntgenen méréseket végzünk, melyeket összehasonlítva az átlagosakkal következtetéseket vonhatunk le az állkapocs és a állkapocsízület helyzetéről a koponyához viszonyítva, és az állkapocs fejlettségére is következtethetünk.
A lenyomat alapján tanulmányi gipszmintát is készíttetünk, amelyen mérésekkel ellenőrizzük a szimmetriát, a formát, a középvonalat, a két féloldali elmozdulásokat, harapáskor a fogak érintkezését, helyzetét is ellenőrizhetjük. Látjuk a fogak alatti csontszövet formáját, nagyságát, fejlettségét, amely nagyon fontos a kezelés tervezésében. Ha elég fejlett, akkor jól lehet elmozdítani testesen a fogakat, de ha gyengén fejlett, akkor csak óvatosan.
A fogszabályzásban három síkban, tehát térbelileg mérjük az elváltozásokat. A sagittális (hosszanti) síkban előre-hátra, a transzverzálisban (szélességi) jobbra-balra, a vertikálisban (függőleges) pedig fel-le. Léteznek kombinációk is. Itt történnek az elmozdulások is.
Végezetül megnézzük a fogsor formáját is, amely a tejfogaknál félkör alakú, míg a maradandóknál a felső félellipszis, az alsó pedig félparabola alakú.
Az orthodontiai lelet, vagyis diagnózis csoportosítása:
1/A fogazat számbeli elváltozásai
a/ Többletfogak (hyperdontia)
b/ Foghiány (hypo- vagy anodontia)
Ezek az elváltozások általában öröklődnek.
2/A fogak helyzetének elváltozásai, malpozíció
a/A hossztengely körüli elmozdulás, rotáció, vagyis torthopositio
b/Fogelhajlás, inklináció
c/Testes elmozdulás
3/A fogcsoportok elváltozásai
a/ A frontfogak előrehajlása, protrúzió
Lehet hézagos vagy hézag nélküli.
b/ A frontfogak hátrahajlása, retrúzió
Fogtorlódással jár.
c/ Torlódott fogazat
Általában helyhiány miatt jelentkezik. Lehet szűk fogazat is.
d/ Nyitott harapás
e/ Mélyharapás: ha a metszők túlfedik egymást
f/ Meredek harapás: szintén mélyharapás
g/ Keresztharapás: ha oldalt tévesen fedik egymást a fogak transzverzálisan.
4/ Angle-féle harapásosztályozás. A szagittális irányban a hatosok és a szemfogak helyzete határozza meg.
a/ I. osztály, neutrookklúzió: Az alsó hatosok félcsücsökkel a felső előtt vannak, és a szemfogak is.
b/ II. osztály, vagyis disztálokklúzió: Az alsó hatosok és a szemfogak az előző helyzetnél fél vagy egy csücsökkel hátrébb állnak.
c/ III. osztály, vagyis meziálokklúzió: Az alsó hatosok és szemfogak az első osztályhoz viszonyítva fél vagy egy csücsökkel előrébb vannak.
