Ki ne szembesült volna már a kérdéssel: Valóban szüksége van-e gyermekemnek védőoltásra? Vagy a védőoltás csupán a gyógyszergyárak nagy hasznot hajtó üzlete, és ezek a nagyvállalatok az emberek félelméből profitálnak? Másrészt pedig: Felelősségteljes döntés-e az ajánlott védekezési intézkedésről tudatosan lemondani? Több botránynak is szem- és fültanúi lehettünk az utóbbi években.
Az orvosok között is megoszlik a vélemény az oltások szükségességéről. A védőoltást ellenző szakemberek betegségről alkotott felfogása eltér a hagyományostól. A pártfogói számára pedig gyakran érthetetlen, hogy a vakcinával kapcsolatban valakinek még kételyei lehetnek.
Mi az immunizáció?
Ha valaki túlél egy fertőző betegséget, egy időre vagy akár egész életére immunissá válik vele szemben. A létrejött „memóriasejtek” védelmet nyújtanak a betegség újbóli kitörése ellen. Ezen a megfigyelésen alapul a védőoltás elve. Az első vakcinához a himlő ellen 1796-ban Edward Jenner angol orvos a tehénhimlő kórokozóját használta, mely embernél csak enyhe himlőszerű szimptómákat vált ki a fertőzés helyének közelében. Az immunrendszer nem tud különbséget tenni a két vírus között, így mindkettővel szemben kialakul az ellenálló képesség.
Az immunizálásnak kétféle, aktív és passzív változatát különböztetik meg. Az aktív esetén a szervezetet az antigén legyengített vagy veszélytelen formájával antitestek képzésére serkentik, mint ahogy azt Jenner a tehénhimlő kórokozójával tette. Ezzel nem váltanak ki veszélyes betegséget, de a támadásba lendült mikrobákat mint idegen betolakodókat azonosítja a szervezet, mindez pedig immunreakciót vált ki. Ha ezután az igazi kórokozóval találkozik a szervezet, már sokkal felkészültebben és hatékonyabban tud rá reagálni és a kórokozót ártalmatlanítani. Mivel a memóriasejtek hosszú ideig élnek, a védőoltás több évre, akár egész életre immunissá tesz.
A passzív immunizáció esetén az antitesteket egy másik élőlénnyel termeltetik meg, rendszerint egy – az adott állat számára ártalmatlan – fertőzés révén, majd az így nyert szérummal oltják be az embert. Az ilyen oltóanyag csak viszonylag rövid ideig képes kifejteni hatását, és egy megtörtént fertőzés vagy a betegség kitörése után alkalmazzák kezelésre. Ha például valakit megharap egy veszett róka, a passzív oltás segítségével a harapást követő néhány napon belül megmenthetjük az illetőt a különben halálos kimenetelű betegségtől.
Egy védőoltás annál hatásosabb, minél több ember részesül belőle, mivel így egyre kisebb lesz az elszaporodáshoz és elterjedéshez szükséges táptalaj.
Felelősség és tájékozottság
A védőoltás tehát nemcsak a beoltott emberek, hanem a teljes társadalom védelmét szolgálja. A sikeres védőoltás-akció igazolására a gyermekbénulás elleni küzdelmet szokták példaként felhozni. Ezt a betegséget a mindennapos orvosi gyakorlatba bevezetett, szájon át bejuttatható vakcinák segítségével világszerte visszaszorították, igaz azonban, hogy mind a mai napig nem sikerült teljesen kiirtani. Hogy milyen veszélyeknek vannak kitéve a be nem oltott embercsoportok, jól példázza az ámisok esete (egy vallási csoport, amely elutasítja a védőoltásokat). Közöttük még 1979-ben is 16 esetben lépett fel poliomyelitis, és azt bénulás követte.
A védőoltás kritikusainak álláspontját a következőképpen lehet összegezni: a természetes vagy más úton fellépő betegségek révén kialakuló immunitás esetében másról van szó, mint a befecskendezéssel vagy szájon át bejuttatott szerrel kiváltott védettség esetében. Az ún. gyermekbetegségek hozzátartoznak az utódok egészséges fejlődéséhez. A legtöbbször komplikációmentes legyőzésük hasznos, és az érintett gyermek fejlődésében fontos szerepet játszik. Nem szerencsés, hogy igyekeznek ezt mesterséges eszközökkel elkerülni.
Előfordult, hogy a rubeóla, mumpsz és kanyaró elleni kombinált védőoltás után a kisgyermekeknél az autizmus jeleit fedezték fel. 1998-ban angol kutatók tettek említést egy orvosi szaklapban a védőoltások és az autizmus közötti kapcsolatról. Elméletük szerint a rubeóla, mumpsz és kanyaró elleni kombinált védőoltás elősegítheti ennek a súlyos kórnak a kialakulását.
Az oltóanyagokban nemcsak a legyengített kórokozó vagy antigén található meg, hanem az idegen élőlényekből nyert szérumok összetevői és segédanyagok is, pl. tartósítószerek. Ezek a vakcinált személyekre káros hatással lehetnek, amit előre nem lehet egyértelműen megjósolni. Az ilyen káros reakciókat gyakran nem ismerik fel. Az oltóanyaghoz mellékelt tájékoztatón utalniuk kell a gyártóknak a lehetséges kockázatokra és mellékhatásokra, ha ezek ismertek. Az oltást végző orvosok azonban csak ritkán hívják fel minderre a betegek figyelmét. Különben az történne, mint azoknál a készítményeknél, melyeket az ember maga szerez be a gyógyszertárból: a mellékelt leírás tanulmányozása után sokan el sem kezdik szedni a felírt szert, mert elijeszti őket az ismertetett kockázat.
A védőoltások mellett újra és újra felhozott érvet, hogy a tömeges oltások következtében csökkentek a tömegesen előforduló betegségek, még egyáltalán nem bizonyították az ellenzők szerint. A beoltott és beoltatlan csoportok összehasonlításakor kiderült, hogy a vakcinát nem kapott emberek körében is visszaszorultak a tömegbetegségek. Másrészt pedig bebizonyosodott, hogy a reklámozott oltóanyag egyáltalán nem olyan megbízható, mint ahogy azt állítják, hiszen gyakran a vakcináltak is megbetegszenek.
Mérlegelni kell az oltások alkalmazásakor fellépő esetleges komplikációkat és az oltás elmulasztásakor kialakuló esetleges betegség veszélyeit. Az egyes vakcinákat egymással lehet kombinálni, így az oltások száma csökkenthető.
A döntés egyéni felelősség marad, de könnyebbé válik a megfelelő információk birtokában.
Reakció, szövődmény
A gyermekek oltását úgynevezett oltási naptár alapján végzik, vagyis az egyes oltások meghatározott életkorokban adandók. Léteznek olyan állapotok, amikor a vakcina nem javasolt, vagy csak későbbi időpontban. Ilyenek például a következők: lázas betegség, immunológiai károsodás, az oltóanyag valamely komponensével szembeni túlérzékenység, súlyos oltási szövődmény a kórelőzményben az adott vakcina beadása után, bizonyos idegrendszeri betegségek.
Érdemes néhány szóban összefoglalni az „oltási reakció” és az „oltási szövődmény” jelentését, valamint a két jelenség közötti különbséget. Az oltási reakció a beadás után jelentkező normális reakció, ami bizonyos oltottaknál előfordul, másoknál nem. Ilyen például a szúrás helyén kialakuló fájdalmas duzzanat, bőrpír vagy a láz is. Oltási szövődmény csak kis számú betegnél jön létre, akik az átlagtól eltérően reagálnak a vakcinára, a szövődmény fellépte előre nem jósolható meg.
Bárhogyan is dönt az ember, nem lehet teljesen kizárni az összes kockázatot. Ha a védőoltás mellett dönt, felléphetnek károsodások, esetleg rejtett fogyatékosságok bukkanhatnak fel. Ha ellene dönt, az súlyos megbetegedéshez vezethet, melyet egy vakcinával meg lehetett volna előzni.
Mit lehet tenni?
A kérdéshez egyfelől egészséges kritikával kell hozzáállni, mégsem kell szélsőséges vakcinaellenesnek lenni.
Minden oltásnál kérdezzék meg, milyen kockázattal jár, ha beadják, illetve ha nem adják be!
Mindig ügyelni kell arra, hogy a gyermek tényleg egészséges legyen, mert a betegség által legyengült szervezet, melyet az oltás tovább terhel, természetesen könnyebben károsodhat.
A kombinált oltások esetén mindenképp vegyék figyelembe, hogy a szervezet immunrendszerét egyidejűleg több különböző kórokozó gyengíti, és természetszerűleg erőteljesebb terhelésnek van kitéve, mint egyetlen kórokozó esetén, még akkor is, ha az oltóanyagban levő mikrorganizmusok le vannak gyengítve!
A védőoltások kapcsán felmerülő érvek és ellenérvek világossá teszik, hogy nem lehet kockázatok nélkül élni. Azt azonban megtehetjük, hogy felelősségteljes és egészséges életmódot folytatva csökkentjük a felmerülő kockázatokat.
Kötelező védőoltások
Tüdőgümőkór, tbc. Az adandó oltás a BCG (Bacillus Calmette–Guérin), ezt az újszülöttek 6 hetes korukig kapják meg, a felkar bőrébe. A védőoltás a tuberkulózis (tbc, gümőkór) legsúlyosabb formái ellen alakít ki védettséget.
Az oltás helyén sokszor duzzanat, pír lép fel, esetenként akár nedvedző elváltozás is kialakulhat (ez később spontán gyógyul). A csecsemők 6 hónapos korában ellenőrzik az oltás helyét, ha nem észlelhető beszűrődés vagy heg, a BCG-oltást meg kell ismételni.
Torokgyík, szamárköhögés, tetanusz, járványos gyermekbénulás. Kettő, három és négy hónapos korban kerül sor a diftéria (torokgyík), a pertussis (szamárköhögés) és a tetanusz (merevgörcs), valamint poliomyelitis (járványos gyermekbénulás) és a Haemophilus influensae B ellen védő kombinált oltásra. (DTPa-IPV-HiB).
A kisgyermekek 18 hónapos korban ismét megkapják a DTPa-IPV-oltást.
Kanyaró, mumpsz, rubeóla. Az MMR (morbilli – kanyaró; mumpsz – járványos fültőmirigy-gyulladás; és a rubeóla – rózsahimlő) elleni oltást 12–15 hónaposan kapják a csecsemők. Ez a vakcina élő, gyengített vírusokat tartalmaz. Hétéves korban az oltást megismétlik.
Hatéves korban sor kerül a DTPa-IPV-oltás ismétlésére, ezúttal azonban a HiB-komponens nélkül, majd tizenegy évesen megismétlik a diftéria és a tetanusz elleni oltást.
A hepatitis B elleni vakcina az újszülöttek egyik első vedőoltása, melyet ismételni kell (2 és 6 hónapos korban).
