A világszerte végzett felmérések eredményei azt jelzik, hogy a part-time foglalkoztatás motiválja a dolgozókat, s ennek köszönhetően a cégek jelentősen megnövekedett nyereséget könyvelhetnek el.
Először a skandináv országok indították el a trendet, néhány évtizede a modellt az Egyesült Államok is átvette, majd a gyakorlat átterjedt Indiára, Spanyolországra, Németországra... A munkaidő észszerűsítését célzó intézkedésekkel megbízott spanyol országos bizottság (Comisión Nacional para la Racionalización de los Horarios Españoles) adatai arra utalnak, hogy azokban a cégekben, amelyekben a rugalmas munkaidőt hirdetik, a termelékenység 19 százalékkal növekedett, ugyanakkor csökkentek a vállalatok ún. fix költségei.
Szerbiában a munkaadók többsége nem hajlik a part-time bevezetésére, de ha mégis fontolóra venné ezt a lehetőséget, adókönnyítésekre számítana. A vonatkozó hazai előírások szerint átrendezhető ugyan a munkaidő, de csakis az előirányzott heti 40 óra keretében. Kivételes esetekben, amikor különösen nehéz munkáról van szó, 36 órára csökkenthető a heti munkaórák száma.
A rugalmas munkaidő valójában azt jelenti, hogy a munkavállalónak joga van dönteni arról, hogy egy-egy héten vagy munkanapon mikor dolgozza le a munkaidejét. Egyes országokban meghatározták az ún. törzsidőt, vagyis a munkaidőnek azt a részét, amiről a munkáltató dönt, valamint a peremidőt, azaz a munkaidő fennmarad részét, amiről a munkavállaló dönthet.
Németországban pl. egyre több cég kínálja fel a flexibilis munkaidő lehetőségét: a gazdasági minisztérium adatai szerint öt vállalatból négy lehetővé teszi a választást. Ezzel a munkavállaló saját belátása szerint oszthatja be az idejét, és abban az időszakban dolgozik, amikor a leghatékonyabb. Közben családi kötelezettségeinek is eleget tehet, s mindez azt eredményezi, hogy a dolgozók elégedettek lesznek, könnyebben és hatékonyabban dolgoznak, végeredményben pedig növelik a cég nyereségét. A híres világcégek, mint mint a Bosch, a BASF vagy a Volkswagen, éppen azért vonzóak a szakemberek számára, mert könnyítéseket kínálnak a munkaidőt illetően.
Hátrányai is vannak ennek a gyakorlatnak, főképpen a foglalkoztatottak tekintetében, hiszen – mint egyes kutatások nyomán kiderült – a rugalmas munkarendben valamiképpen elmosódik a határ a munka és a magánélet között, az ember szinte egész nap a munkára koncentrál, s annak szüneteit használja ki a családdal való törődésre. Ez sok szociológus és a pszichológus szerint nincs rendjén.
A három 8-asra vonatkozó régi elképzeléstől (8 óra munka, 8 óra pihenés, 8 óra szórakozás) már régen eltávolodott a közgazdaság, azok a társadalmak pedig, amelyek nem tudták teljes egészében elfogadni a nyugati koncepciót, nehezen tudnak alkalmazkodni a part-time-hoz. Szerbiában továbbra is vita tárgya a rugalmas munkaidő vagy a részmunkaidős foglalkoztatás. A munkáltatók arra hivatkoznak, hogy így valójában nem lenne lehetőségük ellenőrizni a dolgozókat, s megfelelő védelmet biztosítani nekik ott, ahol a munkájukat végzik. A felmérések szerint eleinte főleg a nők követelték a rugalmas munkaidő vagy a távmunka lehetőségét, az utóbbi években azonban már a férfiak is kiállnak ezért. Nagy-Britanniában pl. elérték azt, hogy minden foglalkoztatottnak joga van javasolni a munkaszerződés módosítását, azaz a rugalmas munkaidő szerződésbe foglalását.
