Az országok közötti gazdasági egyenlőtlenségekről, az elit csoportok jövedelmének alakulásáról, a szegények és a nemzeti kisebbségek anyagi helyzetéről Branko Milanovićtyal, a Globális egyenlőtlenség c. könyv szerzőjével, a New York-i Városi Egyetem tanárával, a Világbank egykori vezető kutatójával beszélgettünk.
Miközben az országok közötti jövedelmi távolság növekszik, a globális egyenlőtlenség mégsem nő, csupán meglehetősen magas szinten megállapodott. Így látja Branko Milanović, a globális jövedelmi egyenlőtlenségek kutatója. A közismert közgazdász a New York-i Városi Egyetem tanára, korábban évekig a Világbank vezető kutatója volt. Globális egyenlőtlenség című könyvét, amelyet az elmúlt évben a közgazdasági szakirodalom legjobb 12 könyve egyikeként ismertek el, nemrégiben Újvidéken is bemutatta. A egyenlőtlenség kutatásának főbb szempontjairól, valamint Szerbia helyzetéről nyilatkozott lapunknak.
Csökken vagy nő a világban az egyenlőtlenség?
– Úgy tűnik, hogy a helyzet alig változik, ennek oka, hogy több ellentétes, de egymáshoz mégis kapcsolódó tendenciát figyelhetünk meg az utóbbi években. Az elit csoport jövedelme továbbra is növekvőben van, a legszegényebbek jövedelme pedig stagnál. A másik probléma, hogy a legtöbb országban nőnek az egyenlőtlenségek, főként a legnagyobbakban: Kínában, Indiában, Oroszországban és az Egyesült Államokban. Az országon belüli egyenlőtlenségek viszont a gyors növekedés miatt válnak egyre kifejezettebbé.
Milyen nehézségekbe ütközik az egyenlőségkutatás?
– Nagyon nehéz feladat a felmérés folyamatában történő eligazodás. A kutatás háztartások anyagi helyzetének a felmérésén, vagyis pénzügyi adataik követésén alapul. A felmérésekre épülő adatbázis az interneten is megtalálható, de ezeket összeegyeztetni, az árfolyamokkal kiigazítani nem könnyű feladat. Az európai országokban könnyebben végezhető el a feladat, ugyanis évente minden országban azonos módszerrel készül a felmérés. A legnagyobb problémák Kínával vannak, amely messzemenően a legfontosabb ország a világ jövedelemeloszlásában, a részletes adatok viszont nem hozzáférhetőek. Ezenkívül rengeteg szegény afrikai országban nem is készülnek megfelelő minőségű felmérések. A leggazdagabbak titkolt jövedelmére pedig csak egyéb adatokból következtethetünk.
Milyen Szerbia helyzete az egyenlőtlenség tekintetében?
– Habár a legújabb könyvemben nem szerepel e téma, más, korábbi tanulmányokban foglalkoztam a kérdéskörrel. A doktori értekezésemben 1987-ben Jugoszlávia egyenlőtlenségi kérdéseit kutattam. Az egykori Jugoszlávia egyenlőtlenségi mutatói részlegesen átterjedtek azokra az államokra, amelyek ekkor létrejöttek. Az egyes államokon belüli egyenlőtlenség meglehetősen alacsony volt ekkor. Jugoszlávia egész területére vonatkozóan viszont nagy különbségek voltak a jövedelemben. Ha Szlovéniát és Koszovót vetjük össze, az arány 7:1. Ebből a szempontból Jugoszlávia heterogénnek számított. Jelenleg az Európai Unió egésze ilyen tekintetben nem mondható heterogénnek. A Gazdagok és szegények című könyvemben ki is tértem arra, hogy mindez lényegesen hátráltató tényezőként hatott. Nagyon nehéz egy ilyen rendszeren belül egyensúlyt teremteni, mert ebből kifolyólag az érdekek különböznek. Ezért úgy gondolom, hogy ez volt az egyik jelentős tényező, ami Jugoszlávia széteséséhez vezetett. A jelenlegi helyzet valójában hasonló az egykorihoz. Szerbia helyzetét érintően érdekes, hogy az adatok tekintetében nagyok az ellentmondások, mert egyes európai felmérések szerint Szerbia az egyenlőtlenség tekintetében az élen jár. Másrészt a hatvanas években készült felmérések alapján Szerbia az európai átlag alatt jár. Tehát ellentmondásba ütközik maga a módszertani alap is.
Vannak-e adatai a nemzeti kisebbségek egyenlőtlenségi kérdését érintően?
– Ez a Szerbián belüli egyenlőtlenséget érintő kérdések egyike. Minden egyes felmérés tartalmában több alkérdés is szerepel a nemi, valamint a nemzeti hovatartozást érintően. Ezek alapján azonban nehéz megbízható információhoz jutni. Mint tudjuk, Szerbiában és egész Kelet-Európát érintően a roma populáció helyzete jelenti a fő problémát e kérdéskörben. Különféle országok különféle roma populációjáról van szó a témakör kapcsán. A probléma azonban mindenhol azonos, hogy hátrányos helyzetük jelenleg stagnál. Problémát jelent szintén, amikor bizonyos kevés számú közösségek nem vesznek részt a felmérésben abból kifolyólag, hogy ezek a felmérések nem túl nagyméretűek, mindössze hét-nyolcezer háztartást ölelnek fel. Nehezen lehet ebből az alapból osztályozni és kiszűrni az adatokat. Ez a kutatási mintából eredő probléma.
