Snežana Bogosavljević Bošković mezőgazdasági miniszter a vadgerlére két éves vadászati tilalmat hirdetett. A július 2-án megtartott képviselőházi ülésen Nenad Čanak (VSZL) arra kért magyarázatot a miniszterelnöktől, hogy miért hirdették meg a vadászati tilalmat akkor, amikor már több mint négyszáz olasz vadász volt bejelentkezve vadgerle-vadászatra, és a többi potenciális vadász is el fogja kerülni Szerbiát, ami miatt az ország jelentős devizabevételtől esik el. Čanak a parlamenti felszólalása után botrányos televíziós szereplésben is kifejtette, hogy miért kell fenntartani továbbra is a vadgerle vadászatát Szerbiában. Olyan sületlenségekkel állt elő, hogy a vadgerle nem is fészkel Szerbiában, hanem csak átvonul vidékünkön Afrikába vezető vándorútja során, és e közben még nagy károkat is okoz a mezőgazdaságban, mivel a gerlecsapatok megdézsmálják a napraforgót. Ezért aztán indokolatlan a természet- és madárvédők aggodalma e devizabevételt hozó madár védelmében.
Milan Ružić, a Szerbiai Madártani és Madárvédelmi Egyesület elnöke elkeseredésének adott hangot a sajtóban, hogy az állami szervek mindössze 8 nappal a vadászidény kezdete előtt megváltoztatták a korábbi döntésüket és mégis megengedték a vadgerle vadászatát az idei, az október végéig tartó gerlevadászati idényben és majd csak 2016-tól alkalmazzák a vadgerlére vonatkozó vadászati tilalmat.
Ahhoz, hogy a dolgok ilyen fordulatot vegyenek, a mezőgazdasági miniszterre Čanak, a miniszterelnök kabinetje és más politikusok is nyomást gyakoroltak, magyarázta Ružić, aki azt is hozzáfűzte, hogy az elmúlt 30 évben 80 százalékkal csökkent a vadgerle szerbiai állománya és a vadászat további folytatásával tovább fog apadni a vadgerle állománya hazánkban.
Felmerül a kérdés, hogy miért is jönnek Szerbiába az olasz gerlevadászok, hiszen ebből az országból vadhúst tilos az Európai Unióba szállítani. Nyilvánvaló, hogy a gerle lelövésének „élvezete” mellett annak húsára is számítanak, ergo folyik a vadhús csempészése Szerbiából. Gerlevadászat alkalmával gyakran „véletlen találat” ér egyéb, a gerlékkel egy csapatban vagy a közelükben tartózkodó más védett madárfajokat is.
Az ilyen járulékos veszteségeket azután ügyesen eltitkolják a vadásztató ügynökségek.
A gerlevadászattal gyakran párosul a fürjvadászat is. A vadgerle vadászatának betiltásával párhuzamosan félszáz szerbiai civil szervezet több mint tíz éve követeli az ugyancsak vészesen megfogyatkozott fürj vadászatának a betiltását is. Az még sincs rendjén, hogy a Szerbián keresztül vonuló vadgerléket és fürjeket nálunk a puskások hada várja, míg tőlünk északra biztonságban vannak, a természetvédelmi törvények a jogi, a természetvédelmi őrszolgálat pedig a gyakorlati védelmükről gondoskodik.
Az illegális vadhús kereskedelme több százmillió eurós üzletet jelent évente. Az elejtett vadgerléket és fürjeket megkopasztják és fagyasztott baromfiként, vagy más módon elcsomagolva viszik ki az országból. Egy-egy vadgerle elejtéséért 2,5 eurót fizetnek az államnak a külföldi vadászok, ami egy szezonban nem haladja meg a 20 ezer eurós bevételt, viszont a kicsempészett vadhúst akár tízszeres áron is eladhatják az olasz éttermekben, részletezte Ružić. A becslések szerint évente mintegy 200 000 lelőtt madarat csempésznek ki Szerbiából. Ha az állam csak az orvvadászatért behajtaná a büntetéseket, akkor 5 millió euró körüli összegre tehetne szert, de így több millió madártetemet szállítanak ki illegálisan, állítja a madárvédő egyesület vezetője.
