A gazdasági folyamatok a társadalom egészének működését befolyásolják. Az elmúlt mintegy másfél év gazdasági eseményei azt eredményezték, hogy mára már országunk gazdasági szempontból, és ezzel együtt lassan a társadalmi lét egyéb területein is nehéz helyzetbe került és kényszerpályára sodródott. Elmúlt az a néhány évig tartó „mini aranykorszak”, amikor a magánosításból eredő pénzeknek és az országba beáramló beruházásoknak köszönhetően érezhetően nőtt a gazdasági aktivitás. Néhány egymást követő évben folyamatos gazdasági növekedést tudtunk produkálni. A lakosság életszínvonala érezhetően és bíztatóan emelkedett. Ilyen esetekben az optimista várakozásoknak megfelelően viselkedik mindenki. A politikusok, a vállalatvezetők, a lakosság egyaránt. Lehet azon vitatkozni, hogy az akkori gazdasági elképzelések és a fejlesztési tervek jók voltak-e, vagy sem. Ma már esetleg csak okulhatunk belőle, és rá lehet mutatni, hogy talán bizonyos dolgokat másképpen, megfontoltabban, célirányosabban kellett volna fejleszteni.
Letérni a kényszerpályáról, de hogyan?
Az azonban bizonyos, hogy a jelenlegi helyzetben és a meglévő, egyre beszűkülő mozgástérrel rendelkező kényszerpályáról már csak áldozatokkal, lemondásokkal és több évi kemény, összehangolt munkával lehet letérni. Ellenkező esetben a lemaradásunk csak fokozódik, be nem látható negatív következményekkel. A nagyarányú munkanélküliség, a külkereskedelmi deficit, a költségvetési hiány, a gyengélkedő hazai fizetőeszköz mind-mind neuralgikus pontokká váltak társadalmunkban és a jelenleg zajló folyamatok sem túl reményt keltőek.
A dolgok önmaguktól nem fognak jó irányt venni, ez kétségtelen. Az elkövetkező években csak akkor tudjuk a jövőnket megalapozni, ha befektetünk valamibe. A növénytermesztéshez hasonlítva a dolgokat, a jó fajta vetőmagot időben el kell vetni, gondozni és védeni az ültetvényt, ahhoz, hogy majd egyszer örülhessünk a termésnek. A nagyfokú munkanélküliség eredetét vizsgálva kiderül, hogy annak egy része szerkezeti jellegű. Nagy a veszélye annak, hogy a képzetlen, alacsony kulturális szinten álló munkanélküliek, akik a munkanélküliek igen nagy hányadát jelentik, kiszorulnak a munkaerőpiacról, majd végérvényesen a társadalom perifériájára sodródnak. A munkanélküliekre vonatkozó régiós átlagszámok mögött egy területileg meglehetősen differenciált kép húzódik meg, a munkanélküliség korántsem jelent azonos gondot mindenütt. A nagyvárosokban kevésbé gond, míg a kistérségekben már elviselhetetlen mértékű.
Az olcsó munkaerőnél több kell
A gazdasági élet átalakulása, válsága miatt az ipar és a mezőgazdaság, ahogyan a közelmúltban, úgy a jövőben is inkább munkaerő-kibocsátó lesz, a tercier ágazatok jelentős munkaerő-felvételére pedig a jelenlegi helyzetben még évekig is várni kell. A jövőben tervezett beruházások között kiemelt szerepelt kell kapnia az oktatásba és a tudományok fejlesztésébe történő jól irányzott befektetéseknek. A külföldi beruházók esetében már ma sem elegendő az, ha nagy számban rendelkezésre álló olcsó munkaerőt tudunk felkínálni. Ennél több kell! A tőke oda fog vándorolni, ahol olcsó, de képzett munkaerőt kínálnak. Ez pedig ma csak egyes városokban tapasztalható, de a legtöbb helyen sajnos az ellenkezője tapasztalható. A jelenlegi helyzetből azonban csupán olyan új utakat keresve lehet kitörni, melyek a falusi lakosság boldogulását is képesek valamilyen formában szolgálni. Olyan stratégiára van tehát szükség, mely mindezt figyelembe veszi.
Miben segíthet a kormányzat
Az új pályára való átállás sikerének fontos eleme a kormányzati segítség. A szükséges információkkal való ellátás és a piacbiztonság megteremtése kormányzati feladat. A gazdaság modernizálását és fokozatos szerkezeti átalakítását tehát együtt, a kölcsönös összefüggések folyamatos figyelembe vétele mellett kell végrehajtani. Eközben az infrastruktúra fejlesztések évtizedes lemaradását is pótolni kell, és a lakosság, az itt élők szemléletének, mentalitásának piacgazdasági elvárásokhoz való hozzáigazítását is elő kell segíteni. A munkát keresők képzettségének emelését, ismeretanyagának bővítését ugyancsak meg kell oldani. Nagy feladat hárul tehát az elkövetkezőkben az oktatásra. A felvázolt feladatok együttes végrehajtása egy megalapozott, reális helyzetfeltáráson alapuló, a lakosság, a gazdasági szereplők, az önkormányzatok bevonásával készülő, azok aktív közreműködésére támaszkodó átfogó stratégiai fejlesztési program kidolgozását majd sikeres végrehajtását feltételezi. A tudásalapú ipar és élelmiszer-gazdaság erősödése, a közlekedési és együttműködési tengelyek szerepének felértékelődése szintén kitörési pont lehet. A kiegyenlített területi fejlesztés, egy feltételezett gyors gazdasági növekedés nyomán erős nemzetközi integrációs tendenciák kibontakozása, a területi szolidaritás alapján jelentős felzárkóztatás elérése kell hogy legyen a cél. Ezen belül és mindenekelőtt a sokoldalúan érvényesített fenntartható fejlődés megalapozása végett feltétlenül szükséges a gazdasági szerkezetváltás elősegítése, gyorsítása, a természeti erőforrások jobb kihasználása, a technológiai-műszaki innovációk elterjesztése, valamint az ehhez szükséges infrastruktúra fejlesztése. A vállalkozásfejlesztés-vállalkozásélénkítés, a vállalkozások működési feltételeinek javítása elengedhetetlen.
Minden késlekedés nehezíti a helyzetet
A gazdaságélénkítéshez, befektetés-ösztönzéshez szükséges emberi erőforrások kialakítása az oktatás fejlesztésével oldható meg. A marketing munka javítása, a pénzügyi-üzleti szolgáltatások fejlesztése, a befektetés-ösztönzés, valamint a gazdasági-kereskedelmi kapcsolatok fejlesztése ezzel párhuzamosan kell hogy fejlődjön. A magas képzettséggel és átfogó tudással rendelkezők azonban az első fázisban főszerepet kell hogy kapjanak. A termelés hatékonyságának és a gazdaság versenyképességének erősítése, a termékek minőségének javítása, az exportképesség fokozása csak ezen az úton keresztül valósítható meg. Minél inkább késlekedünk a ciklus elindításával, annál nehezebb társadalmi körülmények között kell azt majd megvalósítani. A helyzet viszont, talán nem túlzás: egyre fokozódik!
