A közelmúltban elfogadott rendelkezések értelmében a szerbiai minimálbér 15 660 dinár, mintegy 500 dinárral több, mint eddig volt. Egy ország gazdasági helyzetének és állapotainak mutatója lehet az, hogy mennyi a minimálbér. Természetesen magában az összeg, a számadat csak akkor mond valami érdemlegeset, ha azt is tudjuk, az adott országban hányan élnek, jobban mondva esetünkben csak tengődnek a minimálbérből. A minimálbér összegének meghatározási módja, kiszámítási technikája ugyancsak nem mellékes. Hivatalos, nem hivatalos, és „félhivatalos” források is különböző számadatokkal operálnak hazánkat illetően. Ez viszont azt jelenti, hogy szövevényes és egyre inkább kilátástalannak tűnő viszonyaink közepette nem lehet tudni hányan élnek minimálbérből. A lehetséges alsó és felső határokat azonban ki lehet tapintani.
Legkevesebb 15 ezer ember, de az is lehet, hogy félmillió polgártársunk havi bevétele nem haladja meg a minimális 15 660 dinárt. Ehhez azonban még azt is hozzá kell tenni, vannak olyan cégek, vállalatok, ahol a minimálbérek kifizetésével is hónapokat késnek. A munkanélküliek egyre duzzadó seregéről még nem is szólva, akiknek még a minimálbér is csak álom lehet.
A Köztársasági Statisztikai Intézet adatai szerint egyébként februárban 28 000 foglalkoztatott keresete azonosítható a minimálbérrel. Ugyanakkor a statisztika nem tartalmazza azok adatait, akik saját vállalkozásuk tulajdonosaként, vagy kisiparosként hivatalosan minimálbért számolnak el saját maguknak hónapról hónapra. Ha ágazatonként próbálunk vizsgálódni, a textilipari dolgozók között van legtöbb, aki minimálbért visz haza. Jóformán az egész ágazat juttatásai kiegyenlíthetőek vele. A második helyezett, a jobb sorsra érdemes fémfeldolgozó ipar túlnyomó részében is hivatalosan csak a minimálbérekre futja.
HOGYAN ALAKUL EURÓPÁBAN
A minimálbér szót a világban általában abban az esetben szokták alkalmazni, amikor az állam törvényben megjelöl egy olyan minimális összeget, amelynél kevesebbet a gazdaságban senki nem fizethet alkalmazottjának. Ezzel az intézkedéssel az állam megpróbálja kikényszeríteni az adott országban működő összes munkaadótól egy minimális óra-, heti-, vagy havibér folyósítását. A minimálbérrel kapcsolatos rendelkezések tényleges hatását azonban el kell mondani, hogy jelentősen gyengíti az, hogy a minimálbéren bejelentett munkavállalók többsége feketén plusz juttatásokat kap(hat) munkáltatójától. Ennek okán pedig már nem a minimálbér-növekedés jelenti a valós nettó keresetnövekedést. Van egyébként olyan európai uniós tagállam is, ahol alacsonyabb a minimálbér, mint Szerbiában. A legtöbb esetben azonban messzemenően magasabb. Az Európai Munkáltatók Szövetségének adatai szerint az elmúlt évben, Európában, a minimálbér Luxemburgban volt a legmagasabb, 1641 euró. Hollandiában 1398, Nagy-Britanniában 1140, Ausztriában 1000, az éppen a pénzügyi összeomlás, az államcsőd ellen küzdő Görögországban 740, Máltán 635 euró volt tavaly a törvényesen megállapított legalacsonyabb havi bér. Írországban 2007. július elseje óta a minimálbér összege változatlanul 1499 euró. Horvátországban, 2009-ben 384 euró volt a törvényesen előírt minimális munkabér, Lengyelországban pedig 313 euró. Magyarországon a tavalyi évben 280 eurónak megfelelő összeg volt, és itt vannak még a szlovákok havi 295 euróval, a románok havi 146-tal és végül a bolgárok 123 euróval. Néhány európai országban egyébként a gazdasági nehézségek ellenére 2010. január elsejétől emelkedett a minimálbér összege. Franciaországban például év eleje óta lett 1343 euró, Portugáliában 475, Spanyolországban pedig 633,3 euró. A gazdaságilag mindig is elöl járó egykori jugoszláv tagköztársaság, Szlovénia kormánya nemrégiben döntött úgy, hogy 22 százalékkal emeli a minimálbért, melynek összege így elérte az 562 eurót. Az adatok a teljes munkaidőben dolgozó, felnőtt lakosságra érvényesek és nem tartalmazzák az egyes országokban esetlegesen járó plusz juttatások összegét. A mutatók összehasonlításánál az egyes országokban érvényes munkajogi szabályozást és munkaerő-piaci viszonyokat és ágazati sajátosságokat is figyelembe kell venni. Luxemburgban például a fent említett irigylésre méltó minimálbér az érdekesség kedvéért, a szakképzettséggel nem bíró munkavállalóknak jár. Romániában havi 170 órás munkahetet vesznek alapul, míg Franciaországban csupán 35 órás a munkahét a minimálbér esetében is. Görögországban, Portugáliában és Spanyolországban a szakképzettséget nem igénylő munkák esetében érvényes az említett minimálbér.
Az európai minimálbérek tehát meglehetősen nagy eltéréseket mutatnak. Hogy szemléltetésképpen a „kirívó” eseteket hozzuk fel, míg Bulgáriában minimum havi 123 eurót kell fizetni a dolgozóknak, addig Luxemburgban legkevesebb 1642 euróba kerül a munkaadónak egy munkavállaló. A legtöbb európai országban azonban a minimálbér éppenhogy csak elég a megélhetéshez. Dániában, Finnországban, Németországban, Olaszországban és Svédországban nincs törvényileg meghatározva. Ezekben az országokban a kollektív szerződésekben rögzítik a legalacsonyabb bérszinteket. Az unióban egyébként most olyan szabályozást fontolgatnak, hogy egységesen az átlagbérek alakulásához kötnék százalékarányban a minimálbér összegét.
ELTÉRŐ BÉREZÉSEK
A piacgazdaság hatékonyságához a történelmi tapasztalatok alapján nem fér kétség. Ugyanakkor a piacgazdaság egyik kellemetlen velejárója, hogy a legtöbb esetben ugyanolyan minőségi és mennyiségi mutatókkal karakterizálható elvégzett munka esetében a bérek nagy arányban különbözhetnek. Ez az intervallum a minimálbér és annak többszörös értékének az összege között variálhat. Ágazaton belül is nagy különbségek lehetnek cégektől függően. Viszont az is a piacgazdaság jellemzője, hogy a szabad munkaerőáramlás nyomán a piaci mechanizmusok olyan irányban hatnak, hogy ezek a bérek mégis hosszú távon a kiegyenlítődés irányában mozognak. Akár úgy, hogy az életképtelen és kevésbé profitábilis ágazatokból a munkaerő átvándorol a perspektívebb, jobban fizető szférákba, akár úgy, hogy az újraelosztási folyamatok eredményeképpen a terciális szektorban is növekednek a bevételek, ha az iparban jól mennek a dolgok. Ez a kiegyenlítődési tendencia nálunk most egy specifikus formában is tapasztalható. Ez leegyszerűsítve úgy írható le, hogy az átlagkereset a minimálbér irányában tendál. Kiemelkedően magas és biztonságos bevételeik már jóformán csak azoknak vannak, akiket lehet, hogy a legnagyobb felelősség illet azért, hogy ilyen helyzetbe kerültünk. Ők azok, akiket még mindig sokan éltetnek. Éljenek! Ők is minimálbérből…
