Zavargásokba torkolló tüntetéseken mondtak véleményt a görögök az országukat kisegítő hitelcsomagról (Beta/AP)
Elmúlt az ünnep. Az időjárás szempontjából a legtöbb helyen felhőtlenül. Gazdasági szempontból viszont azt lehet mondani, zavarosan, ködösen, helyenként pedig viharosan. Több európai országban tüntetések, sőt helyenként zavargások voltak május elsején. Az euróövezet „fekete báránya”, Görögország esetében a kilátásba helyezett megszorító intézkedések és az aktuális kormány ellen demonstráltak. Mind többen úgy vélik, a balkáni ország a több helyről beígért gigantikus segélycsomagok ellenére sem tudja majd végül elkerülni az államcsődöt. Az elemzők, és szakértők véleménye megoszlik azzal kapcsolatban, hogy esetleg egy újabb nemzetközi válsághullám kezdetét jelentheti az, hogy a görög adósságválságot követően más, az eurózónához tartozó országokból is komoly gondokról érkeznek jelentések. Valami történik, és valami van a „levegőben”. Ez ismét egyértelművé vált.
A görög válság kapcsán, önmagán a nehéz helyzeten felül, az jelent még nagy kockázatot, hogy a ragadozó módjára lesben álló úgynevezett „hatékony piacok” minden egyes eladósodott, periferikus ország ellen spekulálhatnak. Feltehetően a nagy „zsákmány” reményében spekulálnak is. Ez pedig egy általános államadósság-krízishez vezethet, ami egy újabb világméretű válsághullám bevezetője lehet. Amiből valakik nagyot profitálhatnak végül. Legalább is lehet, hogy erre megy ki a játék. Ugyanakkor tény az is, hogy például Görögország a több évtizedes „európai” integrációs múltja ellenére tipikusan balkáni mentalitású ország maradt.
Pedig már úgy tűnt, vége lesz a válságnak. Az elemzők lassú és törékeny felépülés jeleit vélték azonosítani az első negyedév adataiból. Azt hittük sikerült megállítani az utóbbi 80 évben tapasztalt legnagyobb gazdasági zuhanást. A mára már továbbgyűrűző görög adósságválság azonban feltehetően annak a jele, hogy igen messze még a válságból való teljes kilábalás. Sőt, ismét erősödni látszanak azok a vélemények, hogy a globális gazdasági rendszer a jelenlegi formájában már nem képes a fenntartható továbbfejlődésre, a megújulásra. Ebben a formájában csak agonizálni tud, folyamatos megrázkódtatásokkal.
A DOMINÓELV ERVÉNYESÜLHET
A görög segélycsomag nagyságát illetően előbb 20-30, majd 45-50, végül már 100-120 milliárdos mentőprogramot helyeztek kilátásba. Az összeg ilyen arányú gyors változása néhány nap leforgása alatt annak a biztos jele, hogy lényegében még most sem tudja senki pontosan, hogy mekkora a baj, valamint, hogy milyen jövőbeni következményekkel kell szembe nézni. Beigazolódni látszanak azok a vélemények, mi szerint az ilyen problematikus országok feneketlen kútként szívják magukba a pénzt. Valakiknek a pénzét. A várt hatás viszont végül elmarad. A borúlátóbbak szerint Görögország csak az egyik dominó a sorban, melynek bedőlése a dominóelv alapján sorra dönti a most még előtte álló országok gazdasági rendszerét. Portugáliáról, Spanyolországról, Írországról, sőt Olaszországról is egyre lehangolóbb híreket kapni. Sokak szerint még Nagy-Britanniát, Franciaországot és Belgiumot sem fogja elkerülni a válságnak az újabb, éppen kialakulóban lévő hulláma. Lettország, Ukrajna, Pakisztán és még néhány ázsiai ország is felkerült arra a listára, melyen a kiemelkedően „ingatagok” szerepelnek.
Ezek a folyamatok Európát illetően már nem Görögország vagy Portugália, Olaszország, Spanyolország, esetleg más ország, hanem az egész eurórendszer körüli problémává nőhetik ki magukat. A költségvetési politikák jelenlegi trendje ugyanis közgazdasági logikával egyszerűen nem tartható fenn. A feladat most annak biztosítása, hogy a válság ne vezessen el egy teljesen kifejlett és általános államadósság-válsághoz. Ennek elkerüléséhez az eddig feltételezettnél erőteljesebb konszolidációra lesz szükség. A válság ugyanis azt is bebizonyította, hogy „jó ürüggyel” mesés összegeket lehet átmozgatni, kikényszeríteni, elkanalizálni. A piaci spekulánsok vérszemet kaptak. Mára már mindenütt támadnak, ahol reményt látnak közpénz kikényszerítésére. Az eddigi válságkezelés és enyhítés ugyanis, mi másból, mint közpénzekből történt. Az adófizető polgárok pénzéből. De az ilyen kifejezések mára már nem számítanak divatosnak. Az adófizető polgárok pénzét eddig is el lehetett költeni olyan célokra, melyek indokoltsága sok esetben csak nehezen volt azonosítható maguknak az adófizető polgároknak az alapvető és elsődleges érdekeivel. A válságkezelés ürügyén pedig ezek a dolgok még inkább átláthatatlanokká válhatnak. Annak ellenére, hogy a válság felerősítette azokat a követeléseket, hogy a pénzügyi rendszer legyen átláthatóbb és szabályozhatóbb, egyelőre sokan jókat és nagyokat halásznak a zavarosban. Az ilyen típusú spekulációk meglétét nyilvánvalóvá teszi, hogy Görögország után a másik sérülékenynek tekintett ország, Portugália kötvényhozamai folytatták emelkedésüket, de a spanyol, az olasz és az ír állampapírok megvásárlásáért is egyre nagyobb felárat kérnek. A cél tehát, esetenként úgy tűnik, nem az, hogy a beteg felépüljön, hanem, hogy csak azért maradjon életben, hogy orvosok minél többet keressenek…
MINDENKI FIZETI A CEHHET!
A német, az euróövezet egyik meghatározó nemzetgazdasága egyelőre stabil, sőt javuló makroökonómiai mutatókkal büszkélkedhet. A foglalkoztatottság szempontjából is jó a helyzet. A közös pénzügyi rendszer azonban nem sok jóval kecsegtet. A német kormány erősítgeti, hogy a görögök megsegítésére olyan pénzügyi konstrukciót építenek fel, melynek révén a német adófizetőkre nem hárul teher. Ez annyiban lehet igaz, hogy nem a folyó költségvetés terhére adnak pénzt Görögországnak. A számlát azonban végül így is az adófizetők állják, csakúgy, mint a többi euróövezeti országban. Akár az állami költségvetési kiadások átirányítása, akár a beszűkülő, egyre kisebb hitelkínálat, a hitelfeltételek szigorodása, akár mindezek következtében, végeredményben a GDP-növekedés forrásainak beszűkülése formájában. Ez a pénz végül mégiscsak hiányozni fog valahonnan.
A válság rávilágított arra, hogy a válságkezelés tekintetében lokális és világszinten is szükség van egy hatékonyan működő szakmai és politikai koordinációs keretekre. Kérdés azonban, hogy a háttérben meghúzódó erők, melyek az események mozgatói is lehetnek, jövőbeni célként egy világkormány felállítását szeretnék elérni, vagy csak egyszerűen olyan befolyásra szert tenni, ami felér egy erős világkormányzat hatékonyságával. Az is lehet, hogy a két dolog ugyanazt fedi.
Szerb kormánykörök véleménye szerint a görög események nem érintik jelentősebben Szerbia gazdaságát. Lehet, hogy ez így is van, de emlékezzünk, a válság kitörésekor is azt mondták, bennünket ez nem érint. Aztán tudjuk mi következett. Az elmúlt mintegy 10 évben egyébként görög befektetők több mint kétmilliárd eurót fektettek be Szerbiában. A két ország közötti árucsere-forgalom 2008-ban érte el a rekordszintet, mintegy félmilliárd dollárral. Tavaly ez negyedével visszaesett, az idén várhatóan még tovább csökken. Emellett számos más negatív következményét érezhetjük majd mi is a „görögtűznek”. A mai világban ugyanis a dominóelv hatványozottan érvényesülhet. Csak remélhetjük, hogy végül nem dől össze minden…
