A gazdasági válság kitörése előtt vidékünk számára nagy lehetőségeket láttak a biodízel elterjedésében, valamint az erre épülő iparágak fellendülésében. A fogyatkozó kőolajkészletek egyébként hosszú távon bizonyosan az olajár drasztikus emelkedéséhez vezetnek. A megújuló energiaforrás, az olajos magvakból kinyerhető biodízel gyártására egész iparág épülhetne.
Emellett a nyersanyag, elsősorban az olajrepce és a napraforgó termesztése mezőgazdaságunk számára kecsegtet jó lehetőségekkel. Az elemzők azt jósolták, ebben az évben az olaj hordónkénti ára meghaladja majd a 100 dollárt. Érdekes paradoxon egyébként, ahogyan a dollár erősödése előbb a kőolaj árának emelkedéséhez vezet. Ugyanakkor a magas ár miatt rövid időn belül lecsökken a kereslet, ami viszont árcsökkenést eredményez! Bizonyos számítások szerint valahol a 90 dolláros olajár körül van az a határ, melytől kezdődően kifizetődőbb biodízelre váltani. Persze, tudjuk, hogy az olajszármazékok esetében az adóterheknek és egyéb tényezőknek is jelentős a hatásuk. Az egyszerűség kedvéért azonban, ha valóban a 90 dolláros árat vesszük alapul, a „fekete arany” ára ebben az évben már többször megközelítette ezt a határt. Ugyanakkor a világpiacon a biodízel árának emelkedését is tapasztalhattuk. Viszont a kőolajéval nem azonos mértékben. A biodízel ára is növekszik ugyan, de jóval kisebb mértékben, mint a kőolajszármazékoké. Ennek következtében Spanyolországban és Németországban például már idén olcsóbban lehetett biodízelt tankolni az autókba, mint hagyományos üzemanyagot.
Az elmúlt időszakban, de különösen a 2008-as globális válság kitörése óta a biodízel és a benzin ára közötti különbség jelentősen csökkent. Ez részben annak köszönhető, hogy egyre többet és egyre olcsóbban termelnek az előállításhoz szükséges növényekből. Európában leginkább a repceolajat használják biodízel előállítására, hiszen itt a növény sikerrel termeszthető. A dél-európai országok között ugyanakkor elterjedt, hogy a máshol előállított és manapság a legolcsóbbnak számító pálmaolajat importálnak biodízel előállítása céljából. Megállapítható tehát, hogy az olajnövények termesztésének elterjedése, valamint a kőolaj világpiaci árának emelkedése hosszú távon a két termék árkülönbségének csökkenéséhez vezet. Ebből pedig az valószínűsíthető, hogy az elkövetkező években, már csupán az olajkészletek kimerülése folytán is a biodízel veheti át a főszerepet. Az Európai Unióban 2009-ben rekord mennyiségű repcemagot 21,32 millió tonnát takarítottak be. 2010-re vonatkozóan is kedvezőek a terméskilátások. Idén is legkevesebb mintegy 20 millió tonnára számítanak. A biodízel előállításhoz szükséges növényeket Európán kívül máshol is egyre nagyobb mennyiségben termelik. Argentínában és Brazíliában is rekordszintű termésre számítanak idén. Argentínában 2009-ben 315 ezer tonnát termeltek, ez évben pedig 533 ezer tonnára számítanak. A másik nagy termelő, Brazília a tavalyi 57,2 millió tonna után idén 64,6 millió tonnára számít.
Mindebből megállapítható, hogy a gazdasági válságból való lassú felépülés folyamatában egyaránt emelkedik ugyan a biodízel és az ásványolaj alapú üzemanyagok ára is, de a biodízel kisebb ütemben, mint a benzin. Ennek következménye, hogy a két ár az év eltelt időszakában már néha azonos szintre került. Az igazsághoz az is hozzá tartozik, hogy az árarányok megfordulása bizonyos államokban a következetes környezetvédelmi politikának is köszönhető. Vannak ugyanis országok, ahol szubvencionálják a bioüzemanyagok használatát. Az unió tagállamai például különböző kedvezményekkel, és támogatásokkal segítik a biodízel termelésének és felhasználásának bővülését. Ezért az autótulajdonosok a benzinkutaknál a biodízelt olcsóbban vásárolhatják meg, mint a hagyományosat. Németországban például 2010 januárjában 7 eurócenttel volt olcsóbb a biodízel literenként, áprilisban pedig már átlagosan 10-12 eurócent a biodízel árelőnye.
A biodízelt, világszerte olajnövényekből, napraforgóból, szójából, olajrepcéből, földimogyoróból állítják elő, de készítik egyszer már sütésre használt étolajból is. Egyes szállodaláncok szervezetten összegyűjtik a fritőzökben használt növényi olajat és feldolgozva újra hasznosítják. Maga a gyártási technológia nem túl bonyolult, viszont a minőséges növényi eredetű üzemanyagnak meghatározott szabványoknak kell megfelelnie. EN 14214 szabványszámmal jelzik a nálunk és Európában a közhasználatban is engedélyezett ilyen üzemanyagot. Növényi olajokból már az 1800-as években próbálkoztak belső égésű motorok számára üzemanyagot előállítani. 1893-ban Németországban Diesel, a róla elnevezett motortípuson sikeresen tesztelte a növényi alapanyagú üzemanyagot. Azóta a technika és a technológia hatalmasat fejlődött, mondhatjuk, hogy mára a biodízel széles körben elterjedt. Vegyileg összetétele nagyon hasonlít a kőolajhoz, ezért a dízelmotorok nagyobb átalakítás nélkül alkalmasak arra, hogy ilyen üzemanyaggal működjenek. Ugyancsak felhasználható fűtőolaj gyanánt is. Ami még egyáltalán nem mellékes, az ilyen energiahordozó elégetésekor kevesebb káros anyag jut a környezetünkbe. Éppen ezért a kyotói egyezmény aláírói is támogatják széles körű felhasználását és elterjedését.
A világ számos országában, pl. Brazíliában már széles körben elterjedt a felhasználása. Szerbiában a 90-es években, a nemzetközi büntetőintézkedések nyomán kialakult kőolajhiány enyhítésére irányuló program keretében már használták a tömegközlekedésben és a mezőgazdasági erőgépek meghajtására egyaránt. Gyakorta találkozhattunk abban az időben olyan traktorral, mely „palacsintaillatot” árasztott, éppen azért, mert biodízellel üzemelt. A gyakorlatban kis százalékban a közönséges étolaj is keverhető gázolajjal. A különleges technológiával erre a célra előállított növényi eredetű üzemanyag azonban számos jó tulajdonsággal kecsegtet. Elégése tökéletesebb, kevésbé szennyezi a környezetet, jobb a kenőhatása, ami növeli a forgó részek élettartamát. Könnyen lebomlik, így amennyiben véletlenül kiömlik a földre, vagy az élővizekbe, nem okoz olyan környezeti katasztrófákat, mint azt a kőolaj kiömlése esetén tapasztalhatunk. Felhasználásának elterjedése ezen a vidéken gazdasági szempontból is kedvező lehetne, hiszen munkahelyek jönnének létre a felépülő feldolgozóüzemekben, a mezőgazdasági terményeknek pedig biztos piaca lenne. A nemzetgazdaság ugyanakkor kevésbé lenne függő a kőolaj világpiaci árának ingadozásaitól. A kőolajkészletek egyébként is végesek, így azokat egy folyamatosan megújuló energiaforrás helyettesítené. A másik alternatív, üzemanyagként használható energiaforrás a bioetanol, melyet elsősorban búzából, kukoricából és tritikáléból nyernek. A biodízelhez hasonlóan megújuló és környezetbarát üzemanyag felhasználása és termelése ugyancsak jó távlatokkal kecsegtet ezen a vidéken.
