Az elmúlt időszakban elég sok szó esett Szerbiában az off-shore cégekről, illetve ezzel együtt az úgynevezett adóparadicsomokról, ahol az off-shore cégeket bejegyzik. A témával viszont a média csak mostanság kezdett el többet foglalkozni. Akkor, amikor a szerb elnök tett egy olyan kijelentést, hogy esetleg nem legitim dolog, és egyben nem túlságosan hazafias cselekedet, hogy bizonyos üzleti körök Szerbiában valósítanak meg jövedelmet, viszont adójukkal egy másik ország költségvetését gyarapítják. Az állítás mindenképpen igaz. A kérdés az lehet, miért csak most kezdünk erről beszélni, miért nem foglalkoztak a kormány illetékesei már eddig is ezzel a témával, és vajon pusztán azzal, hogy a hazafiasságra, – mint kétségtelenül becsülendő és egyben felemelő érzésre apellálva, – lehet-e az üzletemberek viselkedésére hatni.
Az off-shore egyébként angol kifejezés szó szerinti jelentése: parton túli, parton kívüli. Off-shore cégnek nevezzük azokat a cégeket, amelyeket olyan helyszínen jegyeztek be, ahol a helyi törvények lehetőséget adnak arra, hogy amennyiben az adott országban nem tevékenykednek, a külföldön végzett tevékenységükből származó jövedelmük adómentes legyen. Ennek fejében pedig általában mindössze pár száz dolláros évi átalányadót kell fizetniük. A vállalkozók azon törekvése egyébként, hogy elkerüljék az egyes államok magasnak vélt adóterheit, feltehetően egyidős lehet magával az adózás rendszerével. A gazdasági életben az amerikaiak az államok határain kívüli tevékenység, üzlet, cég jelzőjeként kezdték el használni, mígnem a kifejezés elterjedt világszerte. Elvileg off-shore cég a világ bármely országában létezhet, hiszen bejegyezhet bárki olyan céget, ami nem ott működik. Ugyanakkor nem minden esetben társulnak ehhez adókedvezmények. A lényeg azonban mégis ebben keresendő. Talán fontos még megjegyezni, hogy általában nem számít belföldi gazdasági tevékenységnek menedzserek és adminisztratív személyzet alkalmazása, irodák működtetése, befektetési és holding tevékenység folytatása, illetve bankszámlák fenntartása és működtetése.
A világon jelenleg mintegy ötven olyan helyszín létezik, amely adóparadicsomi területként komoly kedvezményeket kínál az off-shore cégek számára. A klasszikus adóparadicsomok általában valamely szigetcsoporton, például a Brit Virgin-szigeteken, valamely szigetköztársaságban, mint a Naurui Köztársaság, vagy valamely kis országban, – mint amilyen Panama, – helyezkednek el. Adóparadicsomnak számítanak még a Bahamák, Barbados, a Kajmán-szigetek, Európában pedig Ciprus, Gibraltár, Madeira, Monaco stb. Az ilyen országokban a társasági adó egy fix évi alacsony összeg, személyi jövedelmi adó pedig általában nincs is. A gyakorlat olykor megköveteli a többségében helyi polgárokból álló igazgatótanács, vagy felügyelő-bizottság létét, a könyvelés, eredmény-kimutatás különböző változatait. Létezik azonban számos olyan helyszín is, ahol az adott cégnek a cégbejegyzésen kívül valóban semmilyen adminisztrációs kötelezettsége nincs.
Bár sokak számára az adócsalás szinonimája, az off-shore önmagában nem minden esetben azonosítható illegális tevékenységgel. A sajátos vállalati forma csupán külföldön bejegyzett, ám ott gazdasági tevékenységet nem végző társaságot jelent. Az off-shore-nak van ugyanakkor némi sajátos mellékzöngéje: adócsalás, pénzmosás. Az persze nem tagadható, hogy az off-shore-hoz részben kapcsolhatók eme jelenségek, ám hangsúlyozni kell, hogy az off-shore alapszinten ugyanolyan vállalat, mint bármelyik más, csak éppen nem végez belföldi tevékenységet. Off-shore céghez mindenesetre meghökkentően könnyen és olcsón bárki hozzájuthat. Az off-shore tanácsadó irodák az adott helyszín távolságától, a helyi törvényektől és a bejegyző hivatal gyorsaságától függően 2–60 napon belül leszállítják a kívánt céggel kapcsolatos összes dokumentumot. Aki kevésbé türelmes, az vásárolhat kész céget is, névvel, pecséttel, tisztségviselőkkel, alapító okirattal. Ezek okmányaihoz akár egy nap alatt is hozzá lehet jutni. A nagyobb irodák ugyanis folyamatosan több tucat céget tartanak úgymond „raktáron".
Az Európai Unió az off-shore cégek működését már régóta károsnak tartja, és különféle intézkedésekkel igyekszik kiküszöbölni. Sok esetben sikertelenül. A gazdasági válság következtében azonban úgy tűnik, emelkedőben van a fejlett országok harci kedve az off-shore cégekkel szemben. Számos egyoldalú és többoldalú intézkedés várható a közeljövőben az adóparadicsomok felszámolására, illetve működésük korlátozására és szabályozására. A világválság kitörése óta már több ország vezetése is kinyilvánította szándékát, hogy felvegye a harcot és megpróbálja otthon tartani az elveszett milliárdokat. Már az 1990-es években is voltak kifejezett törekvések az adóparadicsomok megszüntetésére, vagy legalább a szabályozására. Akkor az OECD és a Nemzetközi Valutaalap próbálta meg intézményesen felvenni a küzdelmet. Akkor is egy nagyobb nemzetközi együttműködést sürgettek ez ügyben. Végül azonban ez a kísérlet elhalt, az akkori globális gazdasági növekedés körülményei között kialakult eufóriában látszólag jelentőségét vesztette. Most azonban, a válság nyomán keletkezett költségvetési hiányok pótlására jól jönnének ezek az adóbevételek. Egyre több helyen emelik fel szavukat a politikusok a jelenség ellen. Aminek talán az adóparadicsomok népszerűségének csökkenése kellene hogy legyen a következménye. A gyakorlat azonban az ellenkezőjét mutatja. Az off-shore cégek a válság időszakában talán még inkább népszerűek, mivel a legális adóoptimalizálási lehetőség és a késleltetett adófizetési kötelezettség révén jelentős pénzmennyiség maradhat a vállalatoknál. A valóságban így megnőhet versenyképességük, illetve így tudják különböző hátrányaikat kompenzálni.
Az adóparadicsomok jövőjét nehéz lenne megjósolni. A legtöbbjük egyelőre virágzik, és tárt karokkal várja a „befektetőket”. Azt sem lehet még világosan látni, hogy lesz-e valamiféle nemzetközi egyezmény a kérdést illetően. Szakértők szerint azonban az adóparadicsomok saját fennmaradásuk érdekében hajlandóak lesznek majd néhány új korlátozó szabály elfogadására. Elsősorban a saját fennmaradásuk érdekében, nem pedig mások érdekeit szem előtt tartva. Az üzleti világ már csak ilyen. A hazafiasságra való felhívás pedig – például Szerbiában – helyénvaló, de lényegében évtizedeket késik. A gyakorlat ugyanakkor azt mutatja, hogy felhívásokkal változtatni a dolgokon utópia. Csak megfelelő intézkedésekkel lehet érezhető eredményeket elérni. Akiket eddig nem vezéreltek hazafias érdekek, azok továbbra is azt nézik majd, hogy miként tudnak maguknak többet megtartani. Ahhoz, hogy a Szerbiában munkálkodó, de külföldön bejegyzett cégek itthon is adózzanak, megfelelő törvényes előírásokra van szükség, valamint azok hatékony alkalmazására.
