2024. szeptember 3., kedd

Aranyemberek arany lufit fújnak?

Mi emberek sok mindenben hasonlítunk egymásra. Ugyanakkor nagyon sok mindenben különbözünk is. A különbözőségből eredően vannak olyan emberek, akik különleges érzékkel bírnak az élet egyes területein végbe menő folyamatok megértéséhez.

Különbözőségünk nagyban hozzájárult az emberi civilizáció fejlődéséhez. A szakosodás, a specializáció vezetett oda, hogy a kiemelkedően tehetséges emberek olyan dolgokat tudtak megalkotni, amiből aztán az egész emberiségnek hatalmas haszna származott. Vannak olyan emberek, akik a pénzügyi és a gazdasági folyamatok megértése és ezzel együtt megjövendölése területén kiemelkedők. Az ilyen emberek, ha megfelelő időben a megfelelő helyen voltak, különleges tehetségüknek köszönhetően mesés vagyonokra tettek szert. Nevezhetjük őket – a kevésbé kitüntető jelzőt használva – spekulánsoknak is. Sokan bírálják és elítélik őket, viszont közgazdasági modellekkel kimutatható, hogy hosszú távon a spekulánsok lényegében a piaci megrázkódtatások hatásainak enyhítéséhez járulnak hozzá. Persze vannak olyan esetek is, amikor a spekulánsok, tevékenységük alkalmával áthágnak bizonyos erkölcsi normákat, illetve esetenként még a törvényesség mezsgyéjét is. Ez mindenképpen kifogásolható és bírálható. Ugyanakkor nem ítélhető el eleve, ha valaki ki tudja használni a kínálkozó lehetőségeket. Például, tudja, mikor mibe kell befektetni. Nehezen felismerhetőek azok a határok, amelyen belül még az általános haladást szolgálják az efféle tevékenységek, és amelyen túl esetleg korlátozásokat kellene bevezetni. A kérdés nagyon összetett, bonyolult. Sokat foglalkoznak vele már évszázadok óta. Az egész emberiség történelmét meghatározó kérdésről van szó. A történelem eddigi menetét nagyban befolyásolták az ezzel kapcsolatos események.

JÓ LÓRA TENNI

Amikor a jó gazdasági érzék még jól informáltsággal is párosul, nem nehéz jól befektetni. A dolog stabilabb körülmények között működik biztonságosabban, viszont válságos időszakokban lehet nagyobbat „szakítani”. Akik ilyenkor „jó lóra” tesznek, kis ráfordítással is sokat nyerhetnek. Amikor viszont már jelentős tőkét sikerül ilyen módon felhalmozni, megnő a kockázat. Hiszen a dolgok folyamatosan változnak, maguknak az ilyen módon nyerészkedőknek is meg kell őrizniük vagyonukat. Legtöbb esetben más spekulánsoktól. A világgazdaság állapotának egyértelmű mutatója manapság, hogy a befektetési gurunak titulált ritka és kivételes személyiségek érdeklődése megnőtt az arany iránt. Amikor ugyanis baj van, csak az aranyban, mint az értékmegőrzés abszolút megtestesítőjében lehet bízni. A benne rejlő biztonságot a függetlensége okozza. Értéke a világon mindenhol elismert és garantált, függetlenül egy adott ország politikai berendezkedésétől, gazdasági helyzetétől, a különféle valutáktól, az eltérő kulturális hagyományoktól, illetve egyéb körülménytől. A történelem folyamán egyes országok már megpróbáltak ugyan beavatkozni az arany árképzésébe. Értéke azonban minden manipulációtól független és általános érvényű maradt. Azt olvashatjuk egyes helyeken, hogy az amerikai vadászpilóták dzsekijébe 1 unciás aranytömb van bevarrva. Azért, mert amennyiben bárhol a világon katapultálniuk kell, az aranyrúddal sokkal könnyebben boldogulnak, mintha azzal egyenértékű dollár, vagy más fizetőeszköz lenne náluk. Akinek ugyanis aranya van, annak mindig van pénze. Az arannyal a nap 24 órájában kereskednek az egész földkerekségen. Az arany még mindig az egyetlen valóban nemzetközi valuta, amely a világon bárhol, bármikor eladható, készpénzre váltható.

A FELÉRTÉKELŐDŐ KINCS

A több európai uniós, illetve eurózóna-tagországot fenyegető államcsőd hatalmas terhet jelent pillanatnyilag a közös európai valuta számára. Ez most paradox módon megerősíti a másik tántorgó világvalutát, a dollárt. Ugyanakkor az amerikai infláció fenyegetésétől gyenge dollár relatív erőssége vezet az egyedüli biztos menedék, az arany árának csökkenéséhez. Pedig tulajdonképpen éppen az ellenkezőjének kellene történnie. Az arany határozott felértékelődésének, a fenyegető euró-dollár multi-csőd láttán. Ahogy ennek szellemében az arany az elmúlt korszakokban már többszörösen is bizonyított, joggal feltételezhető, hogy a jövőben is feltartóztathatatlanul emelkedik majd az ára. Ezt jósolják sokan. Ezért fektetik vagyonuk egy részét aranyba. Az irracionális spekulációs kilengésektől eltekintve elmondható, hogy az arany ára több száz évre visszatekintve stabilan és folyamatosan emelkedett napjainkig. Ennek a legegyszerűbb magyarázata az, hogy a Föld népességének, valamint az ipari felhasználásnak a növekedésével egyre csökkenő kibányászható tartalékok állnak rendelkezésre. Rengeteg előnyös tulajdonsága mellett értékének egyik oka, hogy kevés van belőle. Becslések szerint az emberiség a történelem előtti időktől napjainkig mindössze annyi aranyat termelt ki, amennyi együttesen egy harminc méter átmérőjű gömböt, vagy egy 20x20x20 méteres kockát töltene meg. A technika mai állása szerint csak olyan kőzetet, üledéket érdemes kibányászni, amelynek tonnájában több mint egy gramm arany van. Érdekes egyébként megjegyezni, hogy a világtengerekben rendkívül ritka eloszlásban, oldott állapotban mintegy 1 trillió tonna arany található. A tengervíz ugyanis kis ezrelékben aranyat tartalmaz. Ennek kinyerésére alkalmas technológia azonban jelenleg nem létezik, sőt a közeljövőben sem valószínű, hogy feltalálnának ilyet. Az aranycsinálók, az alkimisták viszont bizonyos értelemben évszázadokkal megelőzték korukat. Amiben hittek, az arany más elemekből, vegyszerekből történő előállítása a XX. század második felére, az a magfúzió létrehozásával elméletileg lehetségessé vált. Hátránya csupán annyi, hogy elképesztő összegbe kerülne egy gramm előállítása. Itt sem várható tehát áttörés a közeljövőben. Az arany valószínűleg még sokáig nagyon értékes marad. Az viszont nem zárható ki, hogy rövid távon irreálisan „felfúvódik” az ára. Az ingatlanpiacon tapasztalt és a pénzügyi lufikhoz hasonló eset alakulhat ki. Újabb szerteható globális gazdasági következményekkel. Mindezek a folyamatok pedig csak azt jelzik, az átvitt értelemben vett „aranykor” még mindig várat magára.

A középkorban, egészen Amerika meghódításáig a Magyar Királyság számított Európa legnagyobb aranykitermelőjének. Mátyás király korában az évi kitermelést 5 tonnára becsülik. Európában ma is csak egyetlen államnak vannak ipari méretekben is kitermelhető aranykészletei. Romániának, mégpedig Erdélyben. Azt tartják, a világtörténelem egyik legelső aranybányája is Erdély területén működhetett. Valamikor ötezer éve. Honfoglaló őseink viszont már kevés aranyat találtak ezen a vidéken. A történetírók szerint előttük három generációval Nagy Károly katonái elvitték erről a vidékről az avarok aranyát.