Ezeréves határokról, oda-, és visszacsatolgatott területekről, nemzeti öntudatról beszélni nem kizárólag magyar sajátosság. Ilyen esetekben általában nem a gazdasági megközelítés a jellemző, hanem hazafias, érzelmi, ideológiai és egyéb szempontokra terelődik a hangsúly. Bizonyos esetekben azonban érdemes egy kicsit rávilágítani a gazdasági háttérre is, hiszen a mai világban –, de lehet, hogy lényegében nem volt ez egykor sem másként –, a legtöbb esetben az igazi mozgatórugók gazdasági alapokon nyugszanak. Azt mindenesetre gyakran tapasztalhatjuk, hogy amit a politikusok, és a média ilyen esetekben propagálnak, annak gyakran a fele sem igaz. Ez is utalhat arra, hogy esetleg a háttérben valóban gazdasági érdekek (is) húzódnak. A populista megnyilvánulások pedig csupán a szavazóbázisnak, és a naiv választópolgároknak szólnak.
Szerbiának a Koszovó elvesztéséhez vezető út mérhetetlen gazdasági károkat okozott. Arról nem is beszélve, hogy egy stratégiailag is sok szempontból értékes területről van szó. A legújabb kutatások azt mutatják, hogy Koszovó 14,2 milliárd tonna lignittel rendelkezik. Ez energetikai szempontból 2296 millió tonna kőolajnak megfelelő mennyiség, melynek piaci értéke hozzávetőlegesen 250 milliárd dollár. Természetesen a bányászatnak vannak egyéb hasznos „melléktermékei”, mint pl. a földgáz, ami szintén jelentős érték. A rigómezei szén minőségileg nem a legjobb. Sok hamut, foszfort és vizet tartalmaz. Szárítás után leginkább csak erőművekben használható kielégítő hatásfokkal. Ennek ellenére –, és főként annak függvényében, mennyire stratégiai fontosságúak az ilyen lelőhelyek –, egészen biztos, hogy már a közeljövőben a bányakincsek további felértékelődése várható. Koszovó stratégiai jelentősége a szénkészletek mellett az egyéb, a föld mélyében rejlő, bányakincsekben kereshető, melyeket az idők folyamán mindig más „hódítók” zsákmányoltak ki. A zömét azonban még nem sikerült kitermelni. Az ásványok és színes fémek hatalmas készletei továbbra is ott lapulnak a hegyek gyomrában. Ólom, cink, kálium, bizmut, ezüst, arany, nikkel és más ritka fémek találhatóak az egykori déli tartomány területén. Az aranykitermelés gazdaságosságának egyik szempontja az is, hogy hány tonna kőzetet kell átdolgozni egységnyi mennyiségű tiszta arany kinyeréséhez. Állítólag egy tonna ércből a világon csak az ausztráliai Broken Hillben nyernek több aranyat, mint a rigómezei bányában.
Olyan ritka és drága fémek gazdaságos kitermelésére is alkalmas a terep, mint amilyen a gallium. Érdemes megemlíteni, hogy az egykori Szerbia színesfém kivitelének a negyede származott Koszovóról. Számítások és becslések szerint a színesfém tartalékok elérik a 200 millió tonnát. Az egésznek az értéke a londoni tőzsde jelenlegi árai alapján meghaladja a 20 milliárd dollárt. Az egyéb, a föld mélyében rejlő nem fémes jellegű vegyületek értékét szintén több tízmilliárdra becsülik. Koszovónak értékes erdőterületei is vannak, melyek 450 000 hektáron terülnek el. Felbecsült jelenlegi értékük legalább tízmilliárd dollár, növekvő tendenciát mutatva. Koszovó viszonylag gazdag jó minőségű mezőgazdasági területekben is, ennek értéke a jelenlegi árakon eléri a 120 millió dollárt. Tehát, ha minden oldalról megvizsgáljuk Koszovó helyzetét, megállapíthatjuk, hogy a helyzetnek a politikai tényezőkön kívül jelentős gazdasági háttere lehet.
VESZTESÉG, DE LEHETŐSÉG IS EGYBEN
Koszovónak, a még mindig születőben lévő kis országnak sok gondja lesz még, mire romokban heverő gazdaságát talpra állítja. Korábban is Jugoszlávia legelmaradottabb része volt. Ipara szinte alig van. Az „ország" gazdaságának legtöbbet talán nemzetközi státusának tisztázatlansága ártott. A külföldi befektetőket ugyanis nem lehetett kiszámítható viszonyokkal csábítani. A gazdaság gyengélkedése a feketegazdaság virágzását hozta, amelyben a benzin- és cigarettacsempészet játssza a főszerepet, de az illegális cementszállítmányok is sokat hoznak egyeseknek a konyhájára. A külföldön vendégmunkásként dolgozó koszovóiak hazautalt pénze is jelentős bevételt jelent. 1999 júniusa és 2008 februárja között az egykori szerbiai tartomány az ENSZ igazgatása alatt állt. 2008 februárjában nyilvánította ki függetlenségét, tavaly júniusban pedig a Nemzetközi Valutaalap 186. tagországként vette fel soraiba. Ez év júniusában már másfél évre szóló, 108,9 millió eurós hitel-megállapodást kötött Koszovóval az IMF. Az első, 22,1 milliós részlethez azonnal hozzájutott, az összeg fennmaradó részét az időszakos felülvizsgálatok függvényében veheti fel. A Koszovónak nyújtott készenléti hitel az államháztartás stabilizálására hozott intézkedéseknek a megvalósítását szolgálja. A közkiadások egyébként az első koszovói autópálya tervezett megépítése miatt emelkednek az idén.Koszovót azonban, talán alacsony fejlettségi szintje és évtizedes lemaradása miatt, de kevéssé érintette a gazdasági válság. Bruttó hazai terméke, a GDP 4 százalékkal nőtt tavaly. 2008-ban pedig 5,4 százalékos volt a gazdasági növekedés. A válság idején produkált növekedés ellenére Koszovó gazdasága nagyon fejletlen. Mint említettük, Koszovó ugyanakkor ásványkincsekben bővelkedik. A színesfémek világpiaci árának szárnyalása komoly fényes jövővel kecsegtet. Az UNMIK, az ENSZ koszovói békefenntartó missziója 2001-ben egy pénzügyi reform keretében bevezette a tartományban az eurót, mint hivatalos pénznemet. A kereskedelemben euróban számolnak, a koszovói közigazgatás kizárólag eurót fogad el, és az összes kereskedelmi banknak is euró az elsődleges pénzneme. A többi nemzetközi pénznem közül az USA dollár és a svájci frank a legelterjedtebb. Jó kiindulópont lehet a közös európai pénz megléte, ez pl. a jövőben az esetleges szerbiai export szempontjából is kedvező körülmény. Hosszú távon szemlélve tehát Koszovó gazdasági kilátásai jók. De vajon milyen kilátásokkal kecsegtet ez a folyamat Szerbia szempontjából, természetesen ezúttal csak a gazdasági szempontokat figyelembe véve? A bennünket körülvevő, tehát földrajzi közelségben lévő felvevőpiacok közül, a koszovói produkálhatja a leglátványosabb növekedést, ami kitűnő kiviteli esélynek számít Szerbiának.
Attól talán a legkevésbé sem kell félni, hogy majd nemzeti alapon nem fognak üzletelni egymással a hazai és az ottani felek, hiszen legális és illegális módon egyaránt üzleteltek még akkor is, amikor ropogtak a fegyverek. Elsősorban mezőgazdasági és élelmiszer-ipari termékeket tudnánk ott jó eséllyel értékesíteni. A kétoldalú kereskedelem liberalizációjából mindkét félnek komoly előnyei származnának. A kölcsönös gazdasági előnyök pedig hamar feledtetni tudnák, vagy legalább is gyógyítani, az egymáson ejtett más típusú sebeket. Hiszen tudjuk, hogy szól a régi bölcselet, amit talán nem is illik lefordítani: „čist račun, duga ljubav”!
