Már kicsit közhelyesnek számít az a megállapítás, hogy a különféle események hátterében a leggyakrabban –, sőt, szinte mindig –, gazdasági érdekek is felfedezhetőek. Az egykori Jugoszláviának a diktatórikus elemek, a személyi kultusz nyilvánvaló megléte, és a gazdasági aránytalanságok ellenére is kétségtelenül voltak gazdasági szempontból viszonylag sikeres időszakai. A 60-as, majd a 70-es évek, a mai szemszögből szemlélve irigyletes gazdasági fejlődését azonban Josip Broz Tito, a marsall halála után felváltotta a 80-as évek gazdasági pangása. A külföldi eladósodottság, az infláció elszabadulása és a növekvő munkanélküliség egyértelműen jelezte, hogy változásokra van szükség. Még a mostani, két évtizedes távlatból sem látszik azonban világosan, a gazdasági érdekek és megfontolások mellett az események alakulásában mekkora volt a szerepe a nacionalista indulatok elszabadulásának. Az azonban megállapítható, hogy mindkét dolog elősegítette a bomlást. Az ezekből származó negatív folyamatok pedig egymást erősítették. Tény, hogy annak idején a nemzeti érzelmek fellángolása mellett szétnyílt az egykori délszláv államon belül az úgynevezett észak–dél csapdája, melyet más országok történelméből is ismerünk. Szlovénia és Horvátország, a két fejlett északi tagköztársaság, az önállósulásban látta további boldogulásának zálogát. A gazdasági különbségek tükröződni kezdtek a politikai életben, az akció-reakció, azaz a hatás-visszahatás elve pedig könyörtelenül működésbe lépett. Emellett az 1980-as években megfigyelhető volt a bipoláris világrend hanyatlása. Ez leértékelte Jugoszláviát a Nyugat szemében, a Szovjetunió számára pedig másodlagossá vált saját problémái és a Nyugattal való kapcsolat újraértékelése mellett. A balkáni lőporos hordó berobbant. A többit meg már tudjuk. Szinte mindenki rosszul járt. Egyesek nagyon, mások kevésbé.
A szocialista berendezés és a Belgrád-központúság ellenére Szlovénia már a jugoszláv időkben – szinte a világon egyedülálló példaként –, gazdaságilag komoly fejlettségi szintet ért el. A délszláv államban a lakosság számbeli arányát és területi nagyságát tekintve, de attól függetlenül is jelentős volt a része az egykori szövetségi állam össztermelésében. Már a 80-as években olyan gazdasági struktúrája volt, ami megfelelt az akkori nyugat-európai államok szerkezeti átlagának. A társadalmi össztermék 48%-a származott az iparból, 45% a szolgáltatások területéről és mindössze 7% a fejlett mezőgazdaságból. Meghatározó jellegű lett a nyugati államokkal folytatott állandó kereskedelem. A szlovén ipar termékei ugyanis a világpiacon is versenyképesek voltak. Az Elan sílécek, vagy a Gorenje termékek fogalommá váltak abban az időben. Ellentétben, a legtöbb, a déli tagköztársaságokban termelt árucikkekkel. Folyamatosan és egyenletesen nőtt a nyugati tőkeberuházás üteme is. Függetlenül attól, hogy Szlovénia egy szocialista ország részeként magán viselte az önigazgatású szocializmus alapvető ismérveit. Horvátország közel sem volt olyan jó helyzetben, mint Szlovénia, viszont a jelentős idegenforgalmat lebonyolító köztársaság is jócskán a jugoszláv átlag fölötti szinten állt. A többpártrendszer bevezetése és a népszavazás lebonyolítása után Szlovénia a teljes függetlenségét is viszonylag simán, egy tíznapos enyhe fegyveres konfliktust követően elnyerte, miután töretlenül masírozott egy olyan gazdasági fejlődés vonalán, mely simán elvezetett az európai uniós tagságig.
MEGINT JUGÓ?
Azoknak lett igaza, akik már annak idején megmondták, hogy a gazdasági érdekek gyorsan feledtetik majd a közelmúlt konfliktusait. A hasonló nyelv és kultúra, a több évtizedes közös állami múlt valamint a földrajzi egymásra utaltság, ha más alapokon is, de ismét „összehozza” a térség államait. A szlovén, a horvát és a szerb vasúttársaság már megállapodást kötött egymással, amelyben egy új cég, a Cargo 10 létrehozásáról döntöttek. Ez a közös cég képviselheti mindhárom társaságot olyan kérdésekben, amelyek mindegyiküket érintik. Közös tarifarendszert jelent ez az áruszállításban, ezzel is vonalaik használatára csábítva a külföldi ügyfeleket. Egy jövőbeni közös légitársaságról is felröppentek a hírek. Jugoszlávia valamiféle gazdasági újraegyesítésének ötlete ismét, sőt mind gyakrabban felmerül. Főképpen azóta, hogy az utódállamok viszonya politikai szempontból is kezd némiképp normalizálódni. Egy kialakuló folyamat állomásának tekinthető az, hogy szeptember közepén az egykori jugoszláv nagyvállalatok utódainak képviselői tárgyalóasztalhoz ültek a délkelet-európai menedzsment fórumon, ahol napirenden szerepelt a szorosabb együttműködés témája. Akadnak már olyan csoportok is, amelyek az országot is újra egyesítenék, nemcsak az utódállamok gazdasági törekvéseit hangolnák össze. Ez jelenleg még utópisztikusnak tűnik, hiszen a folyamat most a pénzről, az üzletről és a profitról szól. Nem pedig a népek közötti testvériségről és egységről. Egyáltalán nem kizárt azonban, hogy a kölcsönös gazdasági előnyök stabilabb és gyümölcsözőbb együttműködést eredményeznek majd, mint az egykor felülről diktált „kötelező” testvériség. A koszovói helyzet csillapodni látszik, Szlovénia és Horvátország nemrég megoldotta tengeri határvitáját. Megegyezés született a Nova Ljubljanska bankáról is, amelynek korábban megtiltották horvátországi működését, arra hivatkozva, hogy horvát betéteseknek tartozott 208 millió dollárral és annak kamataival. Délkelet-Európa legnagyobb élelmiszer-kereskedelmi lánca, a szlovén Mercator Poslovni Sistem komoly beruházásokba kezdett Szerbiában. Mindez lényegében azt jelenti, hogy bizonyos szempontból reinkarnálódni látszik a délszláv térség egysége. A harmadik piacokon történő közös fellépés, a különféle gazdasági alapokon nyugvó együttműködések keretében mindenki megtalálhatná saját számítását. Falkában vadászni sokkal hatékonyabb és eredményesebb. Nem új keletű felfedezés ez! Még az emberi faj sem jelent meg a Földön, amikor ezt már az élőlények alkalmazták.
Ugyancsak az egyesülésen gondolkoznak a volt Jugoszlávia utódállamainak szerencsejáték-üzemeltető cégei. Az ötlet Boszniából indult még 2001-ben és mára vált komoly párbeszédek témájává. Sajtóhírek szerint az egykori Jugoszláv tagköztársaságok, velük együtt Koszovó illetékesei 2011 közepére tervezik befejezni a lottó egységesítését. A szerencsejátékokon, a szervezőkön kívül mindig csak egy-két szerencsés nyerhet. Egy reális alapokon nyugvó gazdasági együttműködés azonban mindenkinek nyereséget hozhat. Egy, a jövőbeni Európai Unión belüli erős gazdasági térség nem csak véletlenszerű telitalálatokkal kecsegtet. Ha az események jó irányban haladnak, azon mindenki nyerhet!
