A harmadik negyedév elején tartunk még, viszont hivatalos és nem hivatalos elemzések egyöntetű véleménye szerint Szerbiában az év végén valahol 1,5 és 2% közötti GDP növekedésre lehet számítani. Természetesen abban az esetben, ha trendek folytatódnak, illetve ha nem történnek rendkívüli események. A növekedést elsősorban a pénzügyi, telekommunikációs, bányászati és feldolgozóipari szektorok kedvező eredményei segítették. A piacon is megfigyelhető, hogy kissé stabilabb a helyzet. Már nincs pánikhangulat, ami enyhén bíztató a jövőre nézve. Hosszú időre azonban mindez még nem elegendő. Már régóta hangoztatják, hogy Szerbiának új gazdasági fejlesztési modellre van szüksége. A közelmúltban ezt a kormány is elismerte. Elkészítették a 2020-ig terjedő időszakra vonatkozó gazdasági stratégiát.
A gazdasági helyzet továbbra is súlyosnak mondható. A szerénynek, de mégiscsak pozitívnak nevezhető gazdasági eredményeknek köszönhetően azonban viszonylagos megnyugvás tapasztalható. Több százezren élnek a létminimum alatt, a megélhetés határán. Több százezren próbálkoznak munkát találni, többnyire eredménytelenül. Azok, akik dolgoznak, és rendszeresen kapják a bérüket, ők is nehezen élnek. Ennek ellenére hűvösre sikeredett az ősz. Érvényes ez az időjárás szempontjából is, de itt most elsősorban arra értendő, hogy a nyár folyamán divatos volt újságcímekben és cikkekben a „forró őszt” emlegetni. Ez most elmaradni látszik. Ahogyan a harmadik negyedévnek, úgy az ősznek is még csak az elejénél tartunk. Úgy tűnik, hogy halovány, de pozitív gazdasági eredményekkel zárjuk majd az évet és a forró ősz is elmarad.
A LEGNEHEZEBB ÉV
A demokratikusnak nevezett változások, vagyis a 2000-es év óta, gazdasági értelemben a legnehezebb év a tavalyi volt Szerbia számára. A polgárok életszínvonala szempontjából viszont a folyó év a tavalyinál is nehezebb. 2009-ben a GDP 2,8%-kal csökkent az előző évhez viszonyítva, ami elsősorban a külső és a belső kereslet csökkenésének, valamint a tőkebeáramlás elmaradásának a következménye volt. A 2009-ben tapasztalt csökkenés előtt Szerbia – tíz éven át – növekedést tudott produkálni. 2005-ben a növekedés 5,6% volt, 2006-ban 5,2%, 2007-ben 6,9%, míg 2008-ban 5,5%. Fontos azonban megjegyezni, hogy ezek a világviszonylatban is magas ráták lényegében az alacsony indulási pozíciókkal (is) magyarázhatóak. A háborús időszaknak és a gazdasági szankcióknak volt „köszönhető”, hogy olyan alacsony szintre süllyedtünk, ahonnan képletesen mondva már „csak” nőni lehetett. Gazdasági ágazatonként szemlélve 2009-ben az ipari termelés 12,6%-ot esett vissza, ezen belül pedig a feldolgozóipar volt a sereghajtó közel 20%-os hanyatlással. Az áramtermelés, a gáz és a vízgazdaság minimális növekedést mutatott, míg az építőipar szintén mintegy 20%-al csökkent. A foglalkoztatottak száma 2009-ben 5,1%-al csökkent 2008-hoz képest. Ha a külfölddel folytatott áruforgalmat szemléljük, Szerbia exportja 2009-ben 19,7%-kal esett vissza. Az export értéke 5,96 milliárd eurót tett ki. Az import 28%-cal volt kevesebb az előző évinél. Ennek értéke 11,16 milliárd euró volt. A válság tehát némileg mérsékelte a külkereskedelmi mérleghiányt.
A Szerb Nemzeti Bank az úgynevezett „célzott” inflációs modellt alkalmazta. Ez lényegében sikeres is volt a tavalyi évben. Az infláció évközi növekedése 6,6% volt 2009 decemberében. A 2010-re tervezett infláció 6%. Az árfolyam alakulása és egyéb tényezők miatt azonban kérdéses, hogy az év végéig bele lehet-e férni ebbe a keretbe. Már csak azért is, mert a kőolajszármazékok árnövekedése már eddig is kiemelkedően magas volt. Mintegy 46 %-ot tett ki. A megvalósított árstabilitás nagy részben az alacsony aggregált keresletnek, az élelmiszer árak csökkenésének és a megszorító jellegű monetáris politikának volt köszönhető a 2009-es év második felében. Aggregált keresletnek nevezzük azt a termék- és szolgáltatásmennyiséget, amelyet a gazdasági szereplők adott árszínvonal mellett meg akarnak vásárolni. Kétségtelen, hogy a likviditási hitelek is hozzájárultak ahhoz, hogy a helyzet nem vált kritikussá. Az állam 4 milliárd, a bankok 80 milliárd dinárt különítettek el, hogy ezzel járuljanak hozzá a gazdasági szereplők likviditásának megőrzéséhez. Ennek a hitelnek az volt a célja, hogy megoldja a szerbiai gazdaság egyik kulcsproblémáját, a forgótőke hiányát. A helyzet most sem nevezhető rózsásnak, de valamelyest stabilizálódott. A gazdasági válság utoljára a foglalkoztatottságban mutatta meg negatív hatásait. A dolog természetéből adódóan azonban az új munkahelyek teremtése is csak a gazdasági fellendülés későbbi fázisaiban várható. Már elcsépelt igazság, hogy 2% alatti GDP-növekedés még nem eredményezi a foglalkoztatottság növekedését. Már most megjegyezhető, hogy ebből a szempontból sajnos nem várható jelentősebb változás 2010 végéig.
ÚJ FEJLESZTÉSI TERV
A kormány is elismerte tehát, hogy Szerbiának új gazdasági stratégiára van szüksége. Ezekben a napokban hozzák nyilvánosságra az elkövetkező tíz évre vonatkozó gazdaságfejlesztési tervet, mely részleteiben máris ismert. A terv alappilléreit az öt „i” képezi, ami a kivitel, a beruházások, az infrastruktúra, az ipar és az intézményrendszer reformja szerb megfelelőinek kezdőbetűit jelzi (izvoz, investicije, infrastruktura, industrija, institucionalne reforme). Az ambiciózus tervben az elkövetkező tíz évben 15 milliárd eurós hazai és több mint 20 milliárd eurós külföldi beruházás szerepel, valamint 400 ezer új munkahely. A GDP-növekedés átlaga évi 6% körüli szinten szerepel a tervezetben. Ha valóban megvalósulna, azt eredményezhetné, hogy az életszínvonal Szerbiában tíz év alatt a mostaninak minimum a duplájára nőne.
Vannak olyan szakértők is, akiket egyáltalán nem hat meg az új gazdasági stratégia, eleve populista megnyilvánulásnak minősítik. A véleményekből gyakran egyenesen következtethető, hogy a véleményt mondó, politikai indíttatások alapján bírálja vagy éppen dicséri a programot. A demokratikus átalakulás jelenlegi szintjén talán még nem is várható el, hogy pl. ellenzéki beállítottságú személy pozitív véleményt mondjon. Nem kizárólag balkáni sajátosság ez, máshol is megfigyelhető. Szakmai szempontból ugyanakkor nem sok kivetnivalót lehet találni a stratégiai tervezetben. Jelen körülmények között nemigen lehet „szebbeket” tervezni. A tervekkel általában nem is az a gond, hogy nem jók. Az előző garnitúrák is tele voltak jó tervekkel. A tervekkel általában az a gond, hogy nem valósulnak meg. Az elmélet és a gyakorlat ugyanis gyakran nem fedi egymást. Ezenkívül a gyakorlati alkalmazáshoz –, a dolgok sikerre viteléhez –, szakavatott és nagy tudású szakembergárdára lenne szükség. A jelenleg a pártalapon leosztott pozíciókban ülők többsége erre sajnos nem alkalmas. Szomorú, hogy az ilyenek gyakran annyira nem értenek a dolgokhoz, hogy még a saját alkalmatlanságukkal sincsenek tisztában. A forró ősz tehát elmaradt. Orosz meteorológusok szerint viszont az utóbbi ezer év leghidegebb tele előtt állunk. Ha majd azon túl leszünk, már talán látszani fog, sikerül-e az új stratégiával felfűteni a gazdaságot…
