Miután a Nemzetközi Valutaalap a múlt hét végén úgy döntött, hogy gyorssegélyt irányít át Szerbiának és annak az első részét, 788 millió eurót, már le is hívhatták és a gazdaságot serkentő program keretében megpróbálják hasznosítani, valamennyien abban reménykedtünk, hogy a mintegy hárommilliárd euró támogatás kicsit lendít rajtunk és enyhíti a gazdasági válság következményeit. Talán leginkább a laikusok szeretnének ebben hinni, viszont a gazdasági szakemberek mérsékelt lelkesedésre intenek bennünket, sőt vannak olyanok, akik kimondottan borúlátóak. Ilyennek mondható Miladin Kovačević közgazdász, befektetési tanácsadó, aki arra figyelmeztet, hogy ha Szerbia nem kötötte volna meg ezt a megegyezést a valutaalappal, minden bizonnyal az év végéig vagy a jövő év elejéig összeroppant volna a költségvetés és biztos út vezetett volna a fizetőképesség válságához. Viszont azzal, hogy most megkaptuk ezt a hárommilliárd eurót, szerinte csupán elodáztuk az agóniát.
Nézzük, Kovačević véleménye szerint mit hozott a Nemzetközi Valutaalap által nyújtott gyorssegély. Elsősorban fékezni fogja a dinár árfolyamának további zuhanását, ami azt jelenti, hogy továbbra is szinten tudják tartani a hazai valuta értékét, még akkor is, ha annak árfolyama nem felel meg a valóságnak. Ezenkívül növekedni fog a behozatal, ami a hazai termelés még nagyobb mértékű elfojtását idézi majd elő, aminek magától értetődő következménye a munkanélküliek számának növekedése, a kivitel csökkenése és a devizatartalék kiáramlása az országból áru és szolgáltatás megfizetésére. Azt állítja, hogy a segély csak időnyerést jelent Szerbiának és hátteret ad ahhoz, hogy továbbra is folytassa a téves reformelmélet megvalósítását. Azért nevezi baklövésnek a reformot, mert teljesen ki van szolgáltatva és függ a külföldi tőke áramlásától. Az ő álláspontja szerint jobb lenne, ha a devizahiányt nem efféle kölcsönökkel próbálnánk pótolni, hanem külföldi zöldmezős beruházást igényelnénk, mert ez sokkal célravezetőbb, mint a folytonos eladósodás és pénzigénylés, esetünkben a Nemzetközi Valutaalaptól.
A világválság jelenlegi feltételei közepette Szerbiát a magas kockázatú országok csoportjába sorolják, ezért a zöldmezős beruházásokra vonatkozóan leginkább azt tanácsolják a beruházóknak, hogy ne fektessenek be. Pedig az országnak szüksége van arra, hogy az óriási fizetőképességhiányt pótolja és hogy a külső tartozásokat valahogyan rendezze. Azzal, hogy kölcsönt vesznek fel kölcsön hátára, csak súlyosbítja a gondokat. Például az idén mintegy 11 milliárd dinárt kellene előteremteni a külső adósság fedezésére és a fizetőképesség hiányának pótlására is hétmilliárd dollárra lenne szükség. A folytonos eladósodástól a külső adósság már 30 milliárd dollárt tesz ki, s az újabb kölcsönök miatt ez az összeg még növekedni fog, Kovačević becslése szerint eléri a 37 milliárd dollárt.
Ahhoz, hogy hatékony reform valósulhasson meg az ország pénzügyi rendszerében, át kellene szervezni a közvállalatokat, meg kellene változtatni, hatékonyabbá tenni a telekkönyvrendezési politikát. Ugyanez vonatkozik a szociális alapok kérdésének megoldására, emellett az állami adminisztrációkban tevékenykedők helyzetét is javítani kellene, úgyhogy tennivaló akad bőven, amit azzal, hogy kölcsönt kölcsönre halmoznak, a befektetési tanácsadó nem tartja valószínűnek, hogy megvalósítható. Nézete szerint ahhoz, hogy a költségvetés stabil alapokra épüljön, mindenképpen az idén még egyszer szükséges a köztársasági költségvetés átütemezése.
