A törvény beterjesztői szerint Szerbiában 15 000–20 000 cég megérett arra, hogy csődeljárást indítsanak ellene. Különösen azok, amelyek 3-4 éve működésképtelenek, és mégsem történik semmi, áll a dolog és várják a jobb időket.
Miután a törvényre vonatkozóan lezárul a nyilvános vita, már csak az marad hátra, hogy néhány módosítást eszközöljenek a jogszabályon, és bízunk abban, hogy hamarosan a köztársasági parlament elé kerül a kérdés. Azt lehet remélni a jogszabálytól, hogy a működésképtelenné váló cégek esetében végre orvosolják az áldatlan helyzetet és megkezdődik a csődeljárást. Az egyik megoldás az lenne, ha a hitelezőket, a csődmegbízottakat köteleznék arra, hogy rövid határidő alatt fizessék be az előleget, hogy elkezdődhessen a csődeljárás. Sok esetben az okoz gondot, hogy még annyi pénz sem áll rendelkezésre, hogy kezdetét vehesse a csődeljárás. Ha ezen a holtponton túllendülnének, akkor egyhamar rendeződhetne a helyzet, lefolytathatnák az eljárást, a céget bezárhatnák és törölhetnék a gazdasági nyilvántartásból. Legalább 10 000 vállalat esetében erre megérett a helyzet, hiszen nem rendelkeznek semmiféle vagyonnal, annyi pénzük sincs, hogy kifizessék az eljárás költségeit.
A Szerbiai Nemzeti Bank rendelkezésére álló adatokból a szakemberek megpróbálták kideríteni, hogy milyen a tönk szélén álló cégek helyzete, mekkora az adósságuk, és milyen mértékű a kinnlevőségük. Meglehetősen sok esetben arra a megállapításra jutottak, hogy a kereskedelmi bíróságok előtt számos olyan cég ügye áll, amelyeknek egyáltalán nincs tőkéjük, vagyonuk, amelyekben senki sincs munkaviszonyban, gyakorlatilag már nem is létezik a vállalat, csupán igazgatója van. Ezek – mondjuk ki őszintén – az úgynevezett fantom vagy fiktív cégek. Mivel semmilyen vagyonnal nem rendelkeznek, nincs, aki fizessen, hitelezőjük legtöbb esetben az állam, gyakran megtörténik, hogy az adóhatóság hitelezi őket. Egyszerűen olyan feltételek alakultak ki, hogy még csak arra sincs mód, hogy bezárják ezeket a cégeket. Bizony a fiktív vállalatok ügye hatalmas teherként nehezedik a szerbiai gazdaságra. Ezt a kérdést hivatott megoldani az új csődtörvény. Gyorsított ütemben az egyébként sem létező cégeket csődeljárással felszámolnák, és visszatérhetne a gazdasági körforgásba az esetleges egészséges részük. Akárcsak a beteg embereknél, itt is a megbetegedett sejteket kell eltávolítani. Sajnos, a korábbi gyakorlat – amit még a kommunista rendszerből örököltünk – az volt, hogy a csődeljárást nem valósították meg, így a tönkrement vállalatok agóniája évekig tartott.
Az újdonság ezúttal az lesz, hogy kevesebb pénzbe fog kerülni a csődeljárás, sokkal gyorsabban bonyolódik le, és jobban meghatározzák a hitelezők szerepét, arra serkentik, hogy mielőbb fizessen. Újdonságnak számít az is, hogy megszüntetik a csődeljárásban illetékes tanács működését. Csökkentik az előleg összegét is, amit az eljárás foganatosítása miatt be kell fizetni, ezenkívül még inkább megszigorítják a csődigazgató felelősségét.
A csődtörvény a 2005 óta érvényes jogszabályhoz képest különösebben nagy változást nem hoz, ám nagyon sokat jelent maga a tény, hogy rövidül a csődeljárás, hiszen ez a folyamat eddig mintegy hét évig tartott, most pedig két évre rövidül. Az a cél, hogy a csődeljárást próbálják rövidíteni az európai országokban elfogadott szintre, ahol egy ilyen folyamat átlagosan egy évig tart. Egyébként a Világbank adatai szerint Németországban egy év, két hónap szükséges ahhoz, hogy a csődeljárást lebonyolítsák, a többi európai országban valamennyivel több mint másfél év. Ha Szerbiában ezentúl két évre szűkül ez az eljárás, az jelentős előrelépést hoz.
