Noha az adómemóriás pénztárgépekre vonatkozó törvény előirányozta, hogy a bolhapiacokon tevékenykedő kereskedők is kötelesek alkalmazni ezt a pénztárgépet, mégis évekkel ezelőtt, amikor aktuálissá vált a kérdés, elnapolták a törvény gyakorlati alkalmazását. Fellázadtak a piaci árusok, s úgy látszik, ennek volt foganatja, mert egy ideig félretették az adott kérdés alkalmazását. Nos, az utóbbi napokban ismét terítékre került a dolog.
Ezúttal nem hoztak nyilvánosságra bárminemű közleményt, vagy szabtak meg határidőt, ameddig be kell szerezni az érintetteknek a pénztárgépet, hanem egyszerűen figyelmeztetés érkezett az adóhatóságoktól. A piaci árusokat értesítették arról, hogy jól tennék, ha mielőbb beszereznék a szükséges felszerelést, mert az adószervek hamarosan ellenőrző körútra indulnak. Márpedig annak komoly következményei lesznek, hiszen amennyiben nem tartják tiszteletben a törvényt, azért 50 000-től akár 1 millió dináros büntetés is kiróható.
Az adóhivatal igazgatója a múlt héten kapcsolatba lépett az önkormányzatok közművesítési közvállalatainak vezetőivel, s őket értesítette arról, hogy hassanak oda, hogy az ott dolgozók a területeiken működő piacokon szerezzenek be adómemóriás pénztárgépet, mert hamarosan ellenőrizni fogják őket. Bízva abban, hogy értesíteni fogják a piaci helyek bérlőit, úgy hiszi, hogy hamarosan konkrét lépés születik az ügyben.
Egyébként a törvény értelmében június 1-jétől az orvosok és az idegenforgalmi ügynökségek is kötelesek pénztárgépet alkalmazni, ami tulajdonképpen a vásárló védelmét szolgálja, hiszen így bizonylata van arról, hogy hol szerezte be az árut, és a számla felmutatásával az esetleges hibás áru becserélhető. Az adóhatóságok részéről már többször elhangzott az a kifogás, hogy mivel a piacokon nem alkalmazzák a pénztárgépet, teret adnak a tisztességes versenyképesség megszegésének. Ugyanis azok, akik a piacon árulnak, mivel nem állítanak ki számlát, nem fizetnek adót, nincs semmilyen kötelezettségük az állam irányában, és ily módon előnyösebb helyzetbe kerülnek azokkal szemben, akik saját üzlettel rendelkeznek. Az sem mellékes, hogy az államkassza is számára fontos súlyos összegekről mond le, amelyeket a piaci árusok, mivel nincs adómemóriás pénztárgépük, nem fizetnek be. Ezek szerint sem adót, sem vámot, sem egyéb illetéket nem törlesztenek az állam irányába, gyakorlatilag feketén dolgoznak. Bizonyos számítások szerint ebből az államnak évente 3 milliárd eurós vesztesége származik, amit valamilyen módon szeretne behajtani.
A közgazdászok viszont azt állítják, hogy nem fognak semmit elérni azzal, ha a piaci árusok részére kötelezővé teszik az adómemóriás pénztárgép használatát, ugyanis ebből nem folyik majd be olyan borzasztóan sok pénz az államkasszába, másrészt nagyon sokan emiatt el fognak állni ettől a tevékenységtől, s egyszerűen munkanélkülivé válnak. Amikor öt évvel ezelőtt megszületett az adómemóriás pénztérgépekről szóló törvény, úgy mérték fel, hogy mintegy 150–200 ezer személy élt abból, hogy a piacokon árult – mára ez a szám állítólag 70 ezerre csökkent. Legtöbbjüknek ez az egyetlen kereseti lehetőség, talán családi vállalkozásként kezelik az ügyet, s akik ezt a megélhetési lehetőséget választották, szinte kivétel nélkül mindannyian a 90-es években munka nélkül maradtak, s később sem tudtak máshol munkába állni. Tulajdonképpen a bolhapiacok 2000-től napjainkig stagnálnak, a kifizetődőség határán működnek, s ha ezt a pénztárgépügyet komolyan veszik, elkezdik alkalmazni, nagy a valószínűsége annak, hogy a legtöbb piaci árus eláll ettől a tevékenységtől és a munkanélküliek népes táborát fogja gyarapítani.
