Egyes gazdasági szakértők véleménye szerint a mostani globális gazdasági válság gyökerei a gazdasági ciklusok váltakozásában keresendőek. Az ilyen ciklusok kutatása lényegében a XIX. században kezdődött, noha az óegyiptomiaknál, sőt még a bibliában is vannak rá utalások. Az 1800-as években fedezték fel a középtávú gazdasági ciklusok meglétét, a XX. század elején pedig a hosszú távúakét. A múlt század folyamán születtek meg a legrövidebb és a leghosszabb gazdasági ciklusokról szóló elméletek. Fokozatosan ismerte fel a tudomány azt az igazságot, hogy az emberek, a társadalom élete periodikus, örökösen újrakezdődő mozgások szerint hullámzik. Az eddigi tapasztalatok szerint többféle egyensúlyi pont is van, mely körül a gazdaság ingadozik. A ciklikus mozgást az váltja ki, hogy a gazdasági tényezők alkalmazkodási képessége más és más, ebből eredően eltérő a reakciósebességük. Ha beindul egy folyamat, akkor ez a különböző tényezők egymásra hatásának eredőjeként egy önmagát erősítő mechanizmussá válik. A fordulópontot pedig végül az idézi elő, hogy minél távolabb kerül a gazdaság az egyensúlyi helyzettől, annál erősebb ellenerők kezdenek működni, hatásuk egyre inkább érezhetővé válik, és arra kényszerítik a gazdaságot, hogy újra egyensúlyi helyzetbe kerüljön, illetve végül azon is túllendüljön.
Lényeges szempont, hogy egy ciklus milyen időközönként ismétlődik. A ciklusokat ezért időtartamuk szerint osztályozhatjuk, amely nem más, mint az az idő, amely alatt a ciklus lezajlik. Ezt az időt periódusnak hívjuk. Ezek alapján a szakma leggyakrabban négy fontosabb gazdasági ciklust emleget. Vannak viszont közgazdászok, akik bizonyos cikluselméleteket megkérdőjeleznek, illetve egyszerűen tagadják létezésüket. Megint mások pedig más típusú ciklusokban hisznek.
Kitchen, Juglar, Kondratyev és Braudel az a négy kutató, akiknek a nevéhez a négy talán legfontosabb, leggyakrabban emlegetett ciklus-elmélet kötődik. A legrövidebb a Kitchen-ciklus, amelyet készletezési ciklusnak is neveznek. Időtartama mindössze 3-4 év. A rövid távú ciklusokon kívül megfigyelhetőek még a 7-13 éves Juglar-ciklusok, amit kereskedelmi ciklusnak is neveznek. Ezt már az 1860-as években felismerték. Ez egy középtávú periódust jelez, és általában ágazati ciklusokhoz is kötődik. A Juglar-ciklus mélypontját túltermelési válságok vagy pénzügyi összeomlások jelzik. A hét-tizenhárom év olyan időszak, mely alatt kiderül, hogy egy adott vállalkozás, vagy cég mennyire állja meg a helyét a versenyben, egy adott ágazatban milyenek a kereslet-kínálati viszonyok, milyen a pénzügyi és a reálgazdasági szféra között az egyensúly. A gyakorlatban bizonyos torzulásokkal abszolút megfigyelhetőek ezek a ciklusok.
A harmadik típusú ciklus, hosszúsági sorrendben a következő, mely két 25-30 év körüli alperiódusra, egy felívelő és egy hanyatló szakaszra bontható, összesen 50-70 éves távlatot ölel fel. Ez az úgynevezett Kondratyev-ciklus, vagy Kondratyev-hullám. A Kondratyev-ciklust szokták magyarázni az emberek életkori, életciklusi sajátosságaival. A 25-30 éves periódus az, amely egy alperiódus ideje a Kondratyev-hullám keretében. Ez általában egy modern kori ember aktív munkában töltött életének felel meg. A Kondratyev-ciklus létrejöttében sokak szerint szerepe van a hosszú távú beruházásoknak is. A nagy horderejű beruházások, az autópályák, vasúti hálózatok, erőművek kifutási ideje tesz ki ugyanis annyit, amennyit a teljes Kondratyev-ciklus hossza. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy egy vasútvonal kiépítése minimum egy alperiódus, tehát 25-30 év alatt alatt igazolja hasznosságát vagy éppen téves mivoltát. Az oktatásügybe és az egészségügybe zajló beruházások sem rövid idő alatt hozzák meg eredményeiket. Ezek is előidézői, mozgatói lehetnek az ilyen típusú ciklusnak.
A közgazdászok többsége ismeri és vizsgálja a három itt említett ciklust, ugyanakkor a XX. században született meg az elmélet, mely szerint létezik egy körülbelül 200 évenként ismétlődő hullámzás, ami azonban csak a történelmi események tanulmányozásával ismerhető fel, hiszen jócskán hosszabb egy emberöltőnél, így az egyén szempontjából nem átlátható. A gazdaság lüktetését, ritmusát a ciklusok váltakozása adja. Különösen kifejezésre juthatnak a megrázkódtatások, de ugyanakkor a pozitív folyamatok is, olyankor, mikor két ciklus metszéspontja fedi egymást. Kondratyev egyébként maga is úgy vélte, hogy az általa felfedezett hullámok leszálló ágában gyakoribbak a társadalmi megrázkódtatások, forradalmak. A XIX. század második felében a legsúlyosabb krízis az 1873-as válság volt. Ez több kutató véleménye szerint egy Kondratyev-ciklus csúcspontja és egy Juglar találkozását jelentette, és gyorsan globális válsággá szélesedett. A 20. század legpusztítóbb krízise, a nagy gazdasági világválság kitörése 1929-ben szintén egybe esett egy Kondratyev-ciklus mélypontjával. A hetvenes évek olajválsága idején nemcsak a Juglarok egyike esett egybe valamilyen hosszabb ciklussal, hanem egy Kondratyev és egy évszázados periódus is egymásrba torkollott. Ezt a válságot a II. világháború után előre megjósolta egy belga közgazdász, Leon Dupriez, akinek a véleményére nem figyeltek fel, csak a hetvenes években, amikor már késő volt. Még azok a közgazdászok is, akik korábban foglalkoztak a hosszú hullámmal, a háború utáni tartós növekedés aranykorában megfeledkeztek Kondratyevről.
A Kondratyev-ciklus léte egyébként a mai napig nehezen bizonyítható vagy cáfolható, mivel a ciklusok hosszúak, és a kapitalista világrend viszonylag fiatal, mindössze 4-6 teljes ciklus történhetett eddig. A Kondratyev-ciklus „hajtóereje” az új találmányok, újításokon és felfedezéseken alapuló találmány-családok bevezetése, elterjedése és kifutása.
Az első hosszú, mintegy fél évszázados ciklus kezdetét Kondratyev az 1790-es évekre, az első ipari forradalom időszakára tette. Ez a ciklus, Kondratyev számításai szerint az 1840-es évek második felében zárult. A második ciklus vége az 1890-es évek végére tehető, a harmadik pedig az 1930-as években zárult le. A negyedik ciklus egészen az 1990-es évek elejéig tartott, az ötödik pedig napjainkban is tart. Az új ciklusok kezdetét, illetve a korábbiak végét általában a technológia elterjedésének bizonyos sajátosságaival szokták meghatározni. Az elmélet megítélésének rosszat tett, hogy egyes szovjet közgazdászok, lényegében propagandisták, a Kondratyev-ciklusra fűzték fel például Lenin születését, Sztálin halálát, és egyéb, a Szovjetunió életében fontosnak hitt eseményeket, ami természetesen teljes képtelenség.
Tény egyébként, hogy a Kondratyev-féle hullámgörbékbe jól beilleszkedik a mostani gazdasági világválság mint a hanyatló szakasz utolsó évei. A válság így szemlélve talán bevezető a Kondratyev-ciklus szerint következő lassú fellendüléshez, ami eltarthat egészen 2030–2040-ig. A fellendülés időszakának első évei az eddigi tapasztalatok alapján gyakran vezetnek társadalmi viharokhoz. A viharok előszele máris érezhető, amennyiben viszont hinni lehet az elméletben, utána mintegy negyed százados „jó” periódus, a fellendülés és a haladás korszaka következik.
