Az is lehet, hogy akik ilyeneket mondanak, maguk is elhiszik, sőt, teljes mértékben az sem zárható ki, hogy nekik lesz igazuk. Az elmúlt hetek és napok gazdaságilag sokkoló történései arra engednek következtetni, hogy a válságnak nem a vége felé közeledünk, hanem, hogy a neheze még hátra van.
Az Egyesült Arab Emirátusok része, Dubaj, a globális gazdasági világ egyik centruma és mintaképe volt még nemrégiben. Néhány évtized alatt szédületes változásokon ment keresztül, elsősorban a kőolajból eredő bevételeknek köszönhetően. Hatalmas luxusvillák, fényűző szállodák, bevásárlóközpontok épültek fel. Néhány év alatt hipermodern várossá formálták. Arról volt híres, hogy ha valamit elterveznek, azt meg is valósítják, mégpedig rövid időn belül, hiszen náluk a pénz úgy tűnt, kifogyhatatlan. Felhőkarcolók nőttek ki a tengerpart homokjából, a tengerből pedig a pálmaformájú, bekerített mesterséges sziget emelkedett ki, félkészen is elkápráztatva az egész világot. Amikor azonban a napokban a legnagyobb dubaji állami cég pénzügyi nehézségei nyilvánosságra kerültek, a világ tőzsdéi ismét hevesen reagáltak. Pánikot keltett a világ piacain és tőzsdéin Dubaj kérése, miszerint fél éves haladékot kérnek legnagyobb állami cégük hiteleinek törlesztésére.
Elemzők az események alakulásában a válság egy újabb, talán még pusztítóbb hullámának kezdetét látják. Többen is azon a véleményen vannak, hogy a fejlett államokban elindított kolosszális összegű élénkítő csomagok a reálgazdaságban alig hoztak némi javulást, ami mégis annak látszik, az pedig egy újabb, hatalmas pénzügyi buborék. A világ gazdaságilag vezető országaiban ugyanis a jegybanki pénzteremtéssel végrehajtott ösztönzésből a reálgazdaság alig kapott valamit. A pénzek nagy része, esetenként kerülővel, de ismét a tőzsdéken kötött ki. A nyersanyagok árai enyhén emelkednek, de legtöbb esetben nem azért, mert növekszik a termelőszféra felhasználása, hanem azért, mert a nagyobb hasznot kereső, likvid pénztömeg spekulációs célokkal fémekbe, energiahordozókba, mezőgazdasági termékekbe vándorol. A hatalmas, minden eddiginél nagyobb összeomlás sokak szerint megkezdődött. A nehezen átlátható, spekulációs célokkal folytatott ügyletek száma ismét felszaporodott az elmúlt időszakban.
A világgazdaságot most Dubajnak sikerült ismét megijesztenie. A tőzsdei mozgásokból ez egyértelműen kilátszik. Részben azonban meglepő, hogy a mostani dubaji események ennyire sokkoló erővel hatottak a tőzsdékre, hiszen a megalomániás építkezések, pl. a pálmaformájú mesterséges sziget építése már jóval előbb is akadozott, pénzügyi okok miatt. Noha most a dubaji eseményt tartják az újabb világméretű gazdasági és tőzsdei megingások elindítójának, a reakció mögött valószínűleg ismét, pontosabban, továbbra is a több szinten felhalmozódott aránytalanságok és feszültségek lappanganak.
A szakemberek között nincs azonban teljes egyetértés abban a kérdésben, kialakulóban van-e a pénzügyi piacokon egy újabb buborék. A lufi ellen azzal érvelnek, hogy a legtöbb piacon ma lényegesen alacsonyabbak az árak, mint a válság előtt. Ugyanakkor a globális gazdaság teljesítménye visszaesett, változott a szerkezete is. Így most a jelen idő nézőpontjából nehéz definiálni a dolgokat. Ami most történik, annak okait a közgazdászok majd csak néhány hónap, de még pontosabban, majd csak néhány év távlatából tudják majd precízen definiálni, amikor a jelenlegi helyzet már a „boncoló asztalon fekszik”. Szerencsés esetben az események csak egy makacs, de távozó válság utórezgései, a kevésbé optimisták szerint a válság második hullámának előszele, de olyan vélemények is vannak, hogy egy soha nem látott, mindent elsöprő pénzügyi és gazdasági összeomlás szörnyű utolsó felvonásának nyitánya ez. Soros György, a világszerte ismert és elismert befektetési szakember, aki másoknál előbb kimutatta az amerikai házingatlanpiac veszélyeit és lényegében megjósolta a jelenlegi válság mélységét, úgy nyilatkozott, hogy most már elkerülhetetlen a mély recesszió, és a hosszan tartó depresszió lehetősége sem kizárt. A tőzsdeguruként elhíresült Soros szerint elhibázott volt az amerikai bankmentés, szigorúbb feltételeket kellett volna követelni a százmilliárd dollárokért cserébe.
Azt, hogy nálunk hogyan fog mindez kihatni a gazdasági történésekre, az az eddigi tapasztalatok alapján feltételezhető. A tavalyi válság kezdetekor is azt mondták vezetőink, bennünket ez nem érint, minket el fog kerülni. Aztán, ma már tudjuk mi következett. Most ismét, épp a napokban hallhattuk legfelsőbb szintekről, hogy jövőre már a növekedés fázisába lépünk. Várhatóan a közeljövőben azt hallhatjuk majd ismét, hogy mi már túl vagyunk a nehezén, hogy elértük a mélypontot és jó irányban haladunk. A közvélemény megnyugtatására, persze, valóban mindenképp szükség van, feltehetően ilyen célzatúak a megnyilatkozások. Ugyanakkor talán minden szinten, az egyénektől kezdve a családokon, cégeken, önkormányzatokon át egészen a kormányig fel kell készülni arra, hogy az efféle folyamatok mindig begyűrűznek, még ha némi késedelemmel is. Egyedüli viszont, amit valóban tehetünk, hogy megpróbáljuk a rendelkezésre álló szerény hazai eszközökkel, bár a meglévő munkahelyek megőrzését, a válság következményeinek tompítását elérni. Valószínűleg a belső kereslet fenntartására és élénkítésére kellene koncentrálni. Rossz emlékeket keltő a kifejezés, de lehet, hogy bizonyos fokig a zártságra sem ártana törekedni, hiszen a külföldi tőkemozgások kénye-kedvének kitéve ebben a helyzetben könnyen mélyre süllyedhetünk szinte pillanatok alatt. A belső élénkítést és szabályozást reális alapokon, az ország további eladósítása és a felelőtlen belső hitelezés felélesztése nélkül kellene végrehajtani, ügyelve a pénzügyi fegyelemre. Egy piaci alapokon nyugvó, belső, egyensúly közeli állapot eléréséhez nagyon finom, átgondolt szabályozásra lenne szükség, amit nagyon nehéz, de nem lehetetlen elérni. Hangzatos ígéretek, cipő-, és sárdobálás helyett azzal kellene foglalkozni.
