Nem is olyan régen még azt tanították itt ezen a tájon az iskolákban, mi szerint az emberiség történelme olyan irányba halad, hogy a termelőerők fejlődésével és a társadalmi viszonyok átalakulásával ismét afféle paradicsomi állapotok valósulhatnak meg. A termelési eszközök, tehát az emberiség létfeltételeinek a köztulajdonba vételével az eljövendő kommunizmusban megszűnik majd a tőkének a munka feletti uralma, a kapitalista munkamegosztás és az osztálykülönbségek eltűnnek, eltűnik a bérmunka, vele együtt az emberi alkotó tevékenységre külső kényszerként ható minden egyéb tényező. A munka felszabadításával nem csökken, sőt, minőségben és mennyiségben is olyan mértékben növekszik a társadalom gazdasági produktivitása, hogy lehetővé válik a szükségletek teljes kielégítése. Megvalósul majd az olyan társadalmi rend, amikor mindenki a képességei szerint dolgozik, és mindenki a szükségletei szerint fogyaszthat. Ez lesz majd az a kor, tanították még nemrég, melyben a munka már csak afféle kedvtelés lesz, a javakhoz pedig lényegében ingyen juthatunk hozzá.
Nyilvánvaló, hogy az emberi alaptermészet nehezen tenné lehetővé egy ilyen típusú társadalmi rend bevezetését. Ugyanakkor ma azt tapasztalhatjuk, hogy egyre több olyan hirdetéssel találkozunk, melyben valamit ingyen kínálnak. Már-már úgy tűnik, olyan történelmi korba léptünk, melyben, ha még nem is minden, de már sok minden kapható ingyen – potyán. Ingyen e-mail, ingyen zene, ingyen térkép, ingyen tárhely, ingyen lebeszélhető mobilpercek, ingyen sms, - hemzsegnek a reklámok az ilyen kifejezésektől. De nem csak szolgáltatások, hanem tárgyak, használati cikkek is kaphatóak már ingyen. Lehet, hogy ez már egy újkor kezdete lenne? Vagy egyszerűen csak új marketingfogásról van szó a folyamatosan éleződő piaci viszonyok közepette? A kapitalisták a profit érdekében lenyúlták volna a kommunista ideológiának ezt a részét (is)?
Az internet korában szinte észrevétlenül jutottunk el egy olyan korba, ahol már fel sem tűnik, hogy mennyi mindenhez juthatunk hozzá lényegében valóban potyán, tehát ingyenesen. Mindezek mögött azonban megállapítható, hogy többnyire jól kitalált üzleti vállalkozások állnak. Valaki, valahol, valamilyen formában mégiscsak mindenért fizet. Nem biztos, hogy a felhasználó, vagy közvetlenül a fogyasztó fizet, de valakinek valamiért ma már megéri ingyenesen adni bizonyos dolgokat. Az ingyenes dolgok már klasszikusnak számító finanszírozási módját a reklámbevételek jelentik. Ez már nem annyira új keletű, és nem az internet létrejöttéhez kapcsolható. A világháló csak elősegítette a rendszer kiterjedését egyre több iparágra, aminek következtében az adott piacot mind tágabban értelmezhetik a cégek, ezáltal pedig a fogyasztói csoportok szélesebb körére számíthatnak. A folyamat elburjánzásához hozzájárult a digitalizálódás árleszállító hatása, ami jelenleg a szemünk előtt minden korábbinál nagyobb sebességgel történik. A legáltalánosabb ingyenes gazdasági rendszerek háromszereplősek. Egy harmadik szereplő fizet azért, hogy részt vehessen azon a piacon, amit a másik két szereplő ingyenességen alapuló kapcsolata teremt. Alapvetően ez minden médium alapja. Már az internet létezése előtt az újságok kiadói és a rádióállomások működtetői felfedezték a lehetőséget. Ma már oda jutottunk, hogy nem újságot árulunk az olvasóknak, hanem olvasót a hirdetőknek. Nem rádióműsort készítünk a hallgatóknak, hanem hallgatókat toborzunk a reklámozóknak. A hallgatók nem fizetnek a tartalomért, viszonzásul elviselik a műsorok közé csomagolt reklámokat. Az ingyenes internetes portálok is az esetek nagy többségében a reklámokból tartják el magukat. Ebben a virtuális világban, miközben élvezzük szolgáltatásait, nem gondolunk arra, hogy a hirdetők a termékük, vagy szolgáltatásuk árában visszakapják gyakran éppen tőlünk (!), amit a reklámba fektettek.
A modell tehát nem új, de az internet segítségével vált széles körben elterjeszthetővé, és kiterjeszthetővé más iparágakra. A másik marketingfogás, mely lényegében kétszereplős, amikor valamilyen kötődő terméket adnak ingyen, viszont annak felhasználáshoz, működtetéséhez folyamatosan vásárolnunk kell valamit, tehát a „potyán” kapott árucikk árát azon keresztül fizetjük meg. A marketing irodalom klasszikus esetként emlegeti a borotva gyáros esetét, aki ingyen osztogatta a borotvakészülékeket, hogy aztán a hozzá megvásárolható cserélhető élek eladásából vastagon profitáljon.
A korszerű hirdetésnek egy mind összetettebb társadalomban kell betölteni a funkcióját. A verseny mindig újabb technikák alkalmazását követeli meg. Az új utak keresésében az ingyenesség gazdaságtana számos lehetőséget kínál. Legyen az ingyenes tömegközlekedés szponzorált járatokkal, vagy ingyenes zeneletöltés a nagyszabású és drága koncertek bevételeiből finanszírozva. Az egyre termelékenyebb technológiák, a költségeket hihetetlen mértékben leszorítják, így a verseny következtében nagyon sok portéka ára valóban közelít a nullához, amikor már csak lefelé érdemes, tehát nullára kerekíteni, noha valójában sosem egyenlő a zéróval. Az ingyenesség, ami eddig inkább csak marketingfogás volt, a jövőben feltehetően radikális, új üzleti stratégiává válik, mely nélkül a jövőbeni cégek hosszú távon nem tudnak talpon maradni. A profithoz vezető út a komplikált piaci körülmények között már nem mindig egyenes. Az ok-okozat a feje tetejére állt, tehát kifordult önmagából. Az emberiség történelmében éppen most nő fel az első olyan generáció, mely számára az internet már születésük pillanatától jelen van. Ezek az emberek bizonyára új lehetőségeket és új módszereket találnak ki, hogy tovább formálják a digitalizálódó világot. Ennek eredményeként pedig a jövőben a szó valódi értelmében vett ingyenesség nem csak álom lesz, hanem mind inkább a kézzelfogható napi valóság. A fosszilis energia, az élelem, a természeti kincsek, a víz viszont egyre szűkösebbek, és egyre kíméletlenebb használatuk hiányhoz és árrobbanáshoz vezet. Ami anyagból van, az tart a hiány és a magas ár felé, ami információból áll, tart a bőség és az ingyenesség felé, hiszen ha egyszer valaki megalkotta, szinte semmibe nem kerül millióknak továbbítani. Ami digitalizálható és szoftverré változtatható, az a jövőben feltehetően ingyenes lesz, ami viszont nem, annak ára robbanni fog. Olyan korba lépünk, melyben a slágerlista vezető dalaihoz, vagy a legújabb számítógépes játékprogramokhoz ingyen juthatunk hozzá, míg hosszú távon egyre drágább lesz egy pohár ivóvíz. Mindez azonban csak a látszat, a felszín alatt mindig ott van valakinek, vagy valakiknek az üzleti érdeke. Hogy ez az út a paradicsomi állapotokhoz, vagy pedig a pokolba vezet, a végén fog majd kiderülni. Az, hogy a szellemi termékek ma már szinte korlátlan formában és mennyiségben hozzáférhetőek mindenki számára, az mindenképpen az egyik pozitív mellékhatása, hozadéka a folyamatnak. Éljünk vele, „potyázzunk” a tudomány, a kultúra és a művészetek „internetes svédasztalánál”.
