Egyre többen vélik úgy, hogy az Egyesült Államok, mint a globalizáció eddigi fő hajtóereje, a szabad kereskedelem fellegvára, előbb-utóbb a globalizáció nagy áldozatává válik. Az ország egyszerre veszít gazdasági, politikai, pénzügyi és kulturális súlyából, állapítják meg maguk az amerikai elemzők is. 1995-től tíz éven át átlagon felül, 3 százalékot is meghaladó növekedés jellemezte az amerikai gazdaságot. Elsősorban a technológiai beruházások, a termelékenység növekedése, a fogyasztás hitelekből finanszírozott növekedése, a népesség számának emelkedése képezte akkor a hajtóerőt. A hajtóerő megszűntével azonban most dollármilliárdok váltak semmivé a tőzsdei indexek folyamatos csökkenése miatt.
Az amerikai fogyasztók igényeit hitelekből és ma már egyre inkább külföldi kölcsönökből lehet kielégíteni. A legfőbb hitelező pedig logikus módon a legnagyobb beszállító, Kína lett, mely következetesen alulértékelve tartotta a saját valutáját a dollárhoz és a többi devizához képest. Külföldi elemzők szerint az Egyesült Államok, elveszítette az iskolai oktatásban korábban megszerzett igen erős pozícióit is. Márpedig az információs-technológiai forradalom és az abból származó növekedés az emberi tudásra és képzettségre alapozható. A világ egyik leggazdagabb embere, a globalizáció Tyrranosaurus rex-e, Bill Gates viszont újabb digitális évtizedet jósol. Utólag derül ki, kinek lesz igaza. Katonailag az USA ma is messze a legerősebb, nyílt titok, hogy nem rest a katonai erő alkalmazására gazdasági érdekeinek védelmében. Kérdés, hogy ez a jövőben milyen irányba terelheti a történelem eseményeit.
Nem lehet figyelmen kívül hagyni a modern Kína jelenlegi globális pozíciójából eredő következtetéseket sem. Kína lényegében különös egyvelege a kapitalista és a kommunista ideológia keveredésének, mely mindenképpen egyedivé teszi. Az állami és magánszektor egyvelegére épülő gazdaság rohamosan fejlődik. Elemzők úgy vélik, a század második-harmadik évtizedére Kínáé lesz a világ legnagyobb gazdasága, amely megelőzi az Egyesült Államokét. Az ország azonban maga is rohamosan globalizálódik. A nemrég még biciklis és riksás kínaiak, robogókra és autókba ülnek, számítógépet használnak, gyorsbüfékben étkeznek stb. A nagy fordulat a 80-as években következett be. A kínai kommunista vezetés felismerte: ahhoz, hogy fejlett technológiára tegyen szert, nyitni kell a nyugat felé. Így végül is egy kapitalista piacgazdaságú, de kommunista vezetésű ország jött létre, mely a merev ideológiával részben szakított. A vezetés rugalmasan próbálta kezelni a két ideológia közt fennálló, kibékíthetetlennek tűnő ellentmondásokat. Ma már bárhol a világon kínaiakkal és China feliratú árukkal találkozunk. Bruttó nemzeti termékét tekintve Kína jelenleg a tizedik, a külkereskedelem terén a hatodik, a devizatartalékokat illetően a második helyen áll a világon. A legtöbb külföldön tanuló diák jelenleg kínai. Kínában van a világon a legtöbb telefon és az ország rövid időn belül nemcsak a világpiacon, hanem a világűrben is nagy szerepet játszik majd. Az oroszok és az amerikaiak után egy-két éven belül a kínaiak is saját, már jelenleg kifejlesztett és tesztelt űrhajójukkal küldik a kozmoszba embereiket.
Ma már Kína és mellette India jelenti leginkább a pozitív példát a globalizációs keretek között megvalósuló sikeres modernizációra. Vajon jelentheti-e ennek a modernizációnak a sikere, hogy a fejlődő világ egésze követheti majd a példát? Amennyiben Kína és India képes harminc-negyven évig fenntartani azt a növekedési tempót, amit pl. Japán produkált az 1950–1990 közötti időszakban, vagy az ázsiai úgynevezett „kis tigrisek” valamivel később, akkor 2020-ban, vagy 2025-ben egészen más képünk lesz a globalizációról. A folyamat nyerteseiről és veszteseiről főképp.
Megalapozottnak látszik tehát a jóslat, hogy most Kína évszázada következik. Arra azonban nem tudhatjuk a választ, mi lesz Kínával és a világgal, ha a nagy kínai kiugrás, az amerikai és a japán gazdasági modell kopírozása teljes egészében megvalósul. A Föld jelenlegi erőforrásai, energia-, víz- és nyersanyagkészlete ugyanis nem elegendő ahhoz, hogy a nemsokára másfélmilliárd kínai amerikai életszínvonalon, amerikai életformában és az amerikai fogyasztási szokásokat követve éljen. Ez nem csak Kína, hanem éppen a globalizáció miatt, az egész világ nagy problémája lesz. Mint ahogy az is, miként viselkedik majd abban a helyzetben az USA, a gazdasági jelentőségét fokozatosan elveszíteni látszó katonai szuperhatalom.
